A labdarúgáshoz kapcsolódó, szerteágazó tevékenységi körre és üzleti lehetőségekre jó példát szolgáltatnak azok a nemzetközi cégek, melyek kifejezetten azzal a céllal jönnek létre, hogy klubok vagy akár egész országok futballját, utánpótlás-nevelését fejlesszék, egységes stratégia mentén. Ilyen cég például a nálunk is jól ismert, a hazai akadémiákat auditáló belga Double Pass, de ilyen a barcelonai székhelyű Ekkono Method is.
A futballfejlesztéssel foglalkozó Ekkono Method vezérigazgatója, Miquel Farrerons nemrég madridi konferencián adott interjút a Nemzeti Sport Online-nak. Amellett, hogy részletesen bemutatta a tevékenységüket, beszélt arról, milyen eredményeket értek el a francia PSG utánpótlás-nevelésében, hogyan fejlesztik a labdarúgást Thaiföldön és véleményt mondott a magyar labdarúgás fejlődési lehetőségeiről is.
„Az erősségünk a fiatal játékosok fejlesztése. Az utánpótlásban van a jövő, mi segítünk abban is, hogy a legjobbak beilleszthetők legyenek a felnőttcsapatba, vagy haszonnal értékesíthessék őket külföldre. Ezzel egyszerre tudunk költséget csökkenteni és bevételt generálni. A futballüzlet összetett, és mi mindig az adott projekthez rendeljük a szaktudásunkat – mutatta be az Ekkono Method egyik fő tevékenységét Miquel Farrenos. – A projektek időszakára mi is a klub részévé válunk, de nem maradunk ott örökre. Nem vesszük át senki helyét, egyszerűen csak jobbá akarjuk tenni őket. Megadjuk a szükséges erőforrásokat, eszközöket, és együtt felépítjük a saját identitásukat. Mi ezt egyedül nem tudjuk megmondani Barcelonából. A helyi emberek ismerik az ottani társadalmat és a saját klubjukat. A tanulási segédletet, az eszközrendszert biztosítjuk ahhoz, amely alapján felépíthető az egységes vízió.”
A szakember be is mutatta a négy lépcsőből álló fejlesztési modellt:
„A folyamat első lépése az úgynevezett talkmade szakasza, amikor a technikai vezetéssel együtt meghatározzuk a klub vagy szövetség, mint szervezet felépítését. Közösen kialakítjuk a kívánt identitást, és kijelöljük azt az irányt, amerre mindenkinek egységesen tartani kell. Ennek a szakasznak az eredményei ugyanolyan fontos alapdokumentumok, mint az edzői csapat felépítése, a játékról vallott elképzelés, a scouting-rendszer, a szervezet információáramlási folyamatai stb. De ezt nem mi adjuk oda a fiókból, hanem közösen alkotjuk meg a dokumentumokat, amelyek alkotóeleme a helyi technikai személyzet tudása is. Az első pillér tehát a közös beszélgetések és a már meglévő anyagok „összegyúrása”, vagyis annak meghatározása, hogy hogyan ültetjük át a szervezet gyakorlatába is a meghatározott identitást.
Az Ekkono Method a thaiföldi labdarúgás fejlesztésén is dolgozik (Fotó: Thai FA Twitter)A második lépés a „field.rec”. Ott vagyunk az edzőkkel az összes edzésen és meccsen, támogatjuk őket a szakértelmünkkel azért, hogy mindenki egységesen betartsa azt, amiben az első lépésben megegyeztünk. Nagyon szép, ha látványos prezentáció után az irodában egyetértünk, de a lényeg, hogy mindez élőben is működjön. Az egymásra épülésnek folyamatosnak kell lenni. Olyan ez, mint az iskolában: a kerettanterv is adott, ami némi mozgásteret ugyan megenged, de összességében nem lehet mást csináltatni a gyerekekkel, mint amiben közmegegyezés született. Ennek a struktúrának jól kell működnie. Biztosnak kell lennünk abban, hogy követik a tervet. Ebben a szakaszban alakítjuk ki az elitcsoportokat is. Az egyes korosztályokból a legtehetségesebb gyerekekkel külön, egyéni képzésben is foglalkozunk, külön programban vesznek részt. Velük az a cél, hogy az első csapatba kerüljenek, vagy továbbértékesítsük őket.
A harmadik lépés a co-learning, vagyis az együtt és egymástól való tanulás. Ez a labdarúgásban viszonylag új, de más területeken már jól működik a tudásmegosztás. A lényeg az, hogy beszélgessünk egymással. Ha egy ember tanít húsz játékost, az egyszerre csak egy interakció. Ha megengedjük, hogy a játékosok beszéljenek egymással, az interakció száma megsokszorozódik. Ez nemcsak az edzés alatt értendő, hanem a klubon kívül is. A tizenkét év alatti játékosok megkapják az alapokat, hogyan vegye át és passzolja a labdát, és megtanulják az alapvető mozgásokat. Ezután elkezdenek „szakosodni” egy-egy posztra. Tudni fogják, hogy csatárként, középpályásként, védőként vagy éppen kapusként hogyan tudják támogatni a csapatot. Nagyon fontos, hogy az identitás gyökeret verjen bennük, és a magukénak érezzék. Ne csak azért csináljanak meg valamit, mert az edző azt mondja. Értsék meg, hogy mit, miért gyakorolnak. Akkor derül ki, hogy valaki teljesen a magáévá tette a tudást, ha azt át is tudja adni.
A negyedik lépés a „commission”. Ez a rész legfőképpen az értékteremtéshez kapcsolódik, és az egész szervezetre kiterjed. A vezetőkre, az edzőkre, mindenkire, aki a klubban dolgozik. Az egységes imázs megteremtése, vagyis az, hogy ami már belül működik, kívülről is nagyon jól látsszon. Ide tartozik a város és a klub közötti kapcsolat is. A jól felépített sportegyesület az egész városra pozitív hatással van, a futball eszköz lehet, hogy egész városrészt vagy várost jó irányba vigyen el. Messzire mutat, de a futballon keresztül sokféle társadalmi folyamat pozitívan befolyásolható.”
Farrenos ezek után beszélt arról a munkáról, amelyet a francia PSG utánpótlásában végeztek: „A legnagyobb sikerünknek azt tartjuk, hogy rengeteg klub érdeklődik a PSG fiataljai iránt – a szerepvállalásunk előtt ez egyáltalán nem volt jellemző, ami azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk.”
Thaiföldön az egész ország labdarúgásának fejlesztésén dolgoznak. „Velük közösen. Az edzőképzés, a klubokkal való kapcsolat, a szövetség és a klubok technikai osztályai közötti dinamika mind-mind része annak a mestertervnek, amelyet a helyi szakemberekkel meghatározunk.”
Farrenos az NSO kérdésére válaszolva arról is beszélt, hogyan lehetne fejleszteni az elmúlt években már számos külföldi modellt kipróbált magyar labdarúgást:
„A legnagyobb hiba az, hogy ha valaki modelljét egy az egyben le akarod másolni. Minden esetben hangsúlyosan kell megjelennie az adott ország és város kultúrájának, hagyományainak a klub identitásában. Ami az FC Barcelonában működik, az nem megy az olasz klubokban, és ez fordítva is igaz. Ez vitán felül áll. Az identitásképző projekteket helyi embereknek kell vezetni, mert ők ismerik a környezetet, a magyar emberek gondolkodását, az igényeket, a kultúrát. Csak így lehet ez az egész hosszútávon is fenntartható és működőképes. Nem szabad kívülről megmondani mindent. Nálunk a projekt vezetője mindig helyi, szükséges olyan technikai igazgató vagy sportigazgató, aki az egészet átlátja és beleteszi a szükséges munkát. Olyan, professzionális szemlélettel rendelkező személy, aki a saját gondolatai mellett képes a befogadásra, nyitott a tanácsokra, és egybe tudja gyúrni azt a helyi viszonyokkal. Magyarországon nem működhet önmagában a spanyol, a holland, vagy a német modell, magyar kell. Ilyen példákkal Ázsiában találkozunk a legtöbbször. Mivel nagyon gyorsan szeretnének eredményeket elérni, mindent lemásolnak és egy az egyben adaptálnak. Néhány hónap alatt nem lehet identitást építeni. Tanulás és folyamost alkotás: az Ajaxnál is sok beszélgetés, jó értelemben vett vita, kávézás, edzői prezentáció, egymástól való tanulás eredménye az, amit most látunk. Ezt a munkát hosszútávon nem lehet megspórolni.”
Egyéb korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.
