UtánpótlásSport
2024. március 28.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2019-11-13 17:08

Labdarúgás: mit lehet mondani a 41–0 után?

A III. kerületi TVE elképesztő, 41–0-s győzelmet ünnepelhetett a Goldball ’94 FC ellen a harmadosztályú U17-es bajnokságban; a rekordgyanús mérkőzés után honlapunk megszólaltatta a két vezetőedzőt, akik közül az egyik visszafogottan értékelt, a másik már kevésbé…

A futball történetének egyik legnagyobb különbséggel véget érő mérkőzését játszotta  a III. kerületi TVE és a Goldball ’94 FC korosztályos gárdája a harmadosztályú U17-es bajnokságban. 41 gól egyetlen labdarúgó mérkőzésen elképzelhetetlennek tűnhet, az pedig, hogy mindezt a mennyiséget kizárólag az egyik fél hozza össze, elképzelhetetlen a köbön. Most már nem az... A szakmai berkekben csak „tao-bajnokságnak” emlegetett korosztályos liga első, valamint utolsó helyezettje megvalósította a lehetetlent: előbbi 41 – 0-ra elpáholta utóbbit. Ahogy mondják, az eredmények magukért beszélnek, honlapunk azonban mégsem érte be ennyivel, és megkereste az együttesek vezetőedzőjét.

A TVE U17-es csapata 41 gólt rúgott a Goldball '94 FC-nek Forrás: TVE/Facebook
A TVE U17-es csapata 41 gólt rúgott a Goldball '94 FC-nek Forrás: TVE/Facebook
Filó Tamás, a győztes gárda mestere érthetően visszafogottan értékelte a történteket, és leginkább az ellenfelet dicsérte, amiért az nem vonult le a pályáról idő előtt. Ami pedig a játékosokat illeti, kézbe tartja az „arcukat”. „Nagyon nehéz ezek után mit mondani. Főleg úgy, hogy senkit ne bántsak meg. Természetesen előfordult már, hogy sok gólt lőttünk az aktuális ellenfelünknek, de erre mi sem számítottunk. Elképesztő tisztelet jár a Goldball csapatának azért, hogy minden mérkőzésükön kiállnak. Egészen más célokkal indultunk neki az új idénynek, mint ők, úgy gondolom, ha valaki ránéz a tabellára, rögtön megérti, miről beszélek. Köszönöm a játékosaimnak is, hogy nem álltak le a góllövéssel, hiszen már csak az ellenfelünkre nézve is tisztességtelen lett volna, ha csak 10 percig játszunk rendesen. Nem ismerem a rekordok könyvét, fogalmam sincs, volt-e már itthon vagy az egész világon ekkora különbségű győzelem, de azt biztosan állíthatom: nem fogom hagyni, hogy elszálljon az arcuk. Még nem igazán voltam korábban ilyen szituációban, de az a dolgom, hogy ugyanúgy hajtsam a srácokat tovább, nem szabad elájulniuk ettől a sikertől.” Hát igen, a győztes csapatnak sem könnyű feldolgozni a szürreális összecsapást, de akkor mit mondjon a vesztes fél? Sokan homokba dugnák a fejüket egy ekkora zakó után, de nem Kiss Zoltán, a Goldball edzője, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre – amiért ezúton is le a kalappal előtte. Az U17-es, az U19-es és a felnőttcsapatot is kézben tartó szakvezetőnek szívügye a klub, de mint mondja, egész egyszerűen tehetetlen, mert elviszik az összes játékosát. „Nincs mit takargatnunk, sajnos nem tudunk versenyezni a bajnokság élmezőnyéhez tartozó csapatokkal. Ez egy hosszú, személy szerint nekem nagyon fájó folyamat eredménye. Azt képzelje el, hogy három évvel ezelőtt ez a korosztályunk nyerte az U14-es bajnokságot... Komplett bajnokcsapatunk volt, ebből az állapotból jutottunk el odáig, hogy gyakorlatilag az is nehézséget okoz, hogy valahogy kiálljunk az U17-es mérkőzésekre – a harmadosztályban. Nevelőegyesület vagyunk, vagyis az a koncepciónk, hogy a legtehetségesebb gyerekeket továbbadjuk. Meg lehet nézni, az MTK-ba, a Fradiba, a Fehérvárba és az Újpestbe is adtunk el srácokat. De az utóbbi időben már odáig süllyedtünk, hogy a harmadosztályú csapatokba is simán elszerződnek a játékosaink, amit nem értek. Többek között a TVE-nek is adtunk el gyerekeket. Mintegy huszan hagyták faképnél az együttest az elmúlt évben, csak nyáron tizenhárman. Én augusztus végén vállaltam el a csapatot, miután a kollégám nem akarta tovább folytatni a munkáját. Aki volt már utánpótlásedző, az érezheti, mennyire nehéz a helyzetünk. Megtehettük volna, hogy visszalépünk az U17-es bajnokságból, de akkor az U19-ben sem indulhattunk volna el. Ehelyett – mivel komoly létszámhiánnyal küzdünk – sokan mindkét ligában játszanak, mert akik itt maradtak, imádják a klubot. Ezek a gyerekek kiálltak szombat délután a bajnokság – minden bizonnyal – győztese ellen. Tudták, hogy ki fognak kapni, azt is, hogy sok góllal. De amíg mások kábítószereznek, addig ők megpróbálták legyőzni a sokkal nagyobb játékerőt felvonultató ellenfelet, képviseltek egy klubot.” További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.