Vízilabda: a 17 éves Nyíri Balázs élhet a lehetőséggel a BL-győztes Ferencvárosban

Az FTC-Telekom ifjúsági vízilabdacsapatának korosztályos válogatott játékosa, Nyíri Balázs eseménydús hónapokon van túl. Nyáron először is nyert serdülőbajnokságot, majd bronzérmet akasztottak nyakába az U17-es Európa-bajnokságon és a világsztárokkal teletűzdelt, BL-győztes felnőtt együttesben is többször kapott lehetőséget. A 17 éves balkezes pólós élményeiről és céljairól mesélt.

Mint oly sok vízilabdázó, a 17 éves Nyíri Balázs is úszni kezdett egészen kicsi korában. Majd – ahogyan visszaemlékszik – egyre több pillantást vetett a mellette edző pólósokra, akik a monoton, faltól falig történő közlekedést a medencében remek hangulattal, labdával és játékkal fűszerezték. Kilencévesen váltott és jelentkezett edzésre a szentendrei Kópéban. Ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, két év után pedig a KSI SE játékosa lett. A Margitszigeten eltöltött három évre a mai napig szívesen gondol vissza. Hálájának titka abban rejlik, hogy ebben a vízválasztó életkorban vele nem megutáltatták, hanem egy életre megszeretették a vízilabdát. 2017 nyarán mostani csapatához igazolt, a Ferencvároshoz. „A Kópéban és a KSI-ben mindenkinek köszönettel tartozom, hiszen rengeteget tettek értem az egyesületek. A fejlődésem szempontjából éreztem úgy, váltanom kell. A Fradi mindig is közel állt hozzám. Örülök, hogy serdülőként fantasztikus és motiváló közegbe kerültem. Az első évben nagyon fiatal volt a csapat, de szépen helytállt a bajnokságban. A múlt idényben az ifinek is jól ment, a serdülőbajnokságot pedig megnyertük. A döntő pikantériáját számomra az adta, hogy a KSI-vel játszottuk. Feledhetetlen élmény marad, hogy az idegenbeli visszavágón háromgólos hátrányt ledolgozva nyertünk. A csapat minden egyes tagja kitett magáért.”

Ami a Nyéki Balázs és Varga Dániel irányította bajnokcsapatról elmondható, az az U17-es válogatottról is a grúziai Európa-bajnokságon. Nyíri az úgynevezett tehetséggondozós időktől kezdve alapembere aktuális korosztálya nemzeti együttesének, jelenlétére augusztusban is nagy szüksége volt a bronzérmet szerző csapatnak. Székely Bulcsú és Tóth Kálmán elődöntőig menetelő válogatottja a spanyoloktól szenvedett vereséget, a harmadik helyért simán győzte le a görögöket. „Tartalmas és kemény felkészülés előzte meg az első világversenyemet. Utólag már sokkal jobban örülök a harmadik helynek, mint a helyszínen. Az elődöntőben a spanyolok jobb napot fogtak ki, az éremért aztán két csalódott csapat játszott, de mi tűntünk magabiztosabbnak. Azért, amikor nyakamba akasztották a bronzot, rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy visszakaptam valamit az eddigi munkámért. Közel álltam hozzá, hogy könny szökjön a szemembe, de a cseppeket inkább megtartottam a jövő évi világbajnokság aranyérmére. A válogatottban játszani igazi megtiszteltetés. Aki egyszer is felveheti a címeres úszónadrágot, az a százszázaléknál is többet kell akarjon nyújtani.” Kitartás, elszántság, maximalizmus. Ezek a szavak írják le leginkább Balázs hozzáállását, aki utóbbi jelzőhöz hozzáteszi, azon még van mit dolgoznia, hogy a mindig legtöbbre törekvés olykor ne csapjon át kapkodásba. Kellő tehetségéhez párosuló mentalitása nemcsak a korosztályos válogatottak, hanem az FTC-Telekom Bajnokok Ligája-győztes felnőttcsapat vezetőedzője, Varga Zsolt érdeklődését is felkeltette. A fiatal pólós az előző idényben játszott először a nagyok között a Tatabánya elleni szegedi Magyar-kupa meccsen. Azóta több mint tíz alkalommal kapott szerepet a világsztárok alkotta együttesben – a mostani szezonban a kupában egyszer, a bajnokságban háromszor. Amikor először megtudta, hogy számítanak rá…

„Köpni-nyelni nem tudtam. De érdekes, hogy nem a rossz értelemben vett izgulás lett rajtam úrrá, hanem csak vártam, kezdődjön és legyek részese. Tudtam, 15-16 évesen ez nem mindenkinek adatik meg. Bizonyítani akartam, készen állok arra, hogy a legjobbaktól tanuljak. A szegedi meccs előtt azt hittem, majd a negyedik negyedben kapok egy-két percet. Erre a második negyed közepén szólt Zsolt bá’, hogy: befelé! Rendesen meglepődtem, de nem volt idő csodálkozni. Menni kellett és csinálni. Szerencsére a többiek nagyon segítőkészek. Remek a közeg. Ha egy fiatal úgy dolgozik, ahogy kell, akkor jó helye van ebben a csapatban.” Természetesen a játéktempó a debütáns számára is új volt. Hamar megtapasztalta, a párharcokban mekkora erőre van szükség. Úgy érzi, mindenkivel megtalálta a közös hangot a csapatban, a magyar játékosokkal jó kapcsolatot ápol, és sokat beszélget Ioannis Fountoulisszal vagy Nicolas Constantin-Bicarival is. Arra pedig, hogy a világ legjobbjaival ugrik olykor egy medencébe, nem kell gondolni – vallja. „Nem könnyű, de muszáj kizárni. Alázatosnak kell maradni, de a vízben mindenkire egyenrangúként tekintünk. Persze, Varga Dénes vagy Vámos Márton nem hasonlítható egy 16 éves sráchoz, de olyankor mégis egy csapat vagyunk, együtt kell játszanunk, segítenünk a másikat. Én tényleg rengeteget tanulok. Vámos után, most Zalánki Gergő érkezésével újabb klasszistól leshetek el egy-két technikát. Kállay Márk pedig volt, hogy ottmaradt velem edzés után mutatni pár dolgot. Aki balkezes a Fradiban, azt próbálom figyelni. Ha előttünk, ha utánunk edzenek, játszanak – mindig. Ha pedig velük gyakorolhatok, az kivételes alkalom, minden másodperce aranyat ér.” Nem minden sportágra és nem minden világ élvonalában jegyzett klubra jellemző, hogy ezernyi követ megmozgat a fiatalok felnőttcsapatba építésének érdekében. Az, hogy Nyíri és néhány korbeli társa olykor bizonyíthat a legjobbak között, kissé közelebb hozza a célt a játékosok számára, és már nem is tűnik minden olyan lehetetlennek. A kérdés: be lehet-e kerülni a ferencvárosi utánpótlásból a szupererős felnőttkeretbe?

„Nagyon nehéz dolognak tűnik. Az sem titok, hogy kevés embernek sikerült. A tehetség nagyjából harminc százalék, a többi munka. Én csak azt látom, hogy aki melózik, és elhivatottan csinálja a dolgát, azt észreveszik. És ha ez megtörténik, akkor itt előbb-utóbb lehetőséget is adnak neki. Azzal kell élni. Minden fiatal azért küzd nálunk, hogy már utánpótlásévei alatt minél közelebb kerüljön a felnőttszinthez. Nyilván, hogy valaki odaérjen, kell szerencse is. Én a serdülő döntő után, úgy vagyok vele, bármi elérhető.” Balázs tudatosságát jól tükrözi, hogy már a vízilabda utáni évekre is tervez. Magántanulóként a tanulmányi eredményei is kiválóak, a jogi egyetemre készül. Ami a pólót illeti, továbbra is mindent elkövet azért, hogy a „zöldfülűből” stabil felnőttkerettag váljon az FTC-ben, és a korosztályos válogatottban is újra kiharcolja részvételi jogát, mert ahogy mondja: ott sincsenek bérelt helyek. „Jövőre a korosztályos világbajnokságra nagy tervekkel szeretnék utazni. Hosszútávon pedig mi más lehetne a cél, mint az olimpiai bajnoki cím. Mindenkinek ez az álma. Én sem tagadom le. Amikor Magyarország egymás után háromszor nyert, egyiknél még meg sem születtem, másik kettőnél egészen kicsi voltam. A KSI-ben minden gyerekkel megnézették a 2004-es döntőt, lássák, milyen az igazi elszántság és csapatmunka. A történelmet a jog miatt is imádom, de számomra mai napig ez az olimpiai döntő a kötelező olvasmány.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.