Labdarúgás: épphogy bekerült a keretbe, majd hőssé vált a Mexikó elleni fináléban is győztes gólt szerző Lazaro

Igazán drámai, az U17-es labdarúgó-világbajnokság jellegzetességeit magában hordozó döntőt játszott egymással a korosztályos brazil és mexikói válogatott; a házigazdák (ismét) a sírból fordították meg a párharcot (2–1), s ezt az egész tornán mindössze 68 percet játszó Lazaro 93. percbeli hőstettének köszönhetik.

Vissza tudnak-e vágni házigazda brazilok a mexikóiaknak a 2005-ös döntőben elszenvedett 3–0-s vereségért? Vagy mégis a végletekig megtervezett célfutballjukkal már-már a portugál felnőttválogatott 2016-os Eb-menetelésére hajazó közép-amerikaiak érnek révbe? Egy biztos, mindenki izgatottan várta a brazíliai U17-es vb utolsó kérdőjelének kiegyenesítését. A torna 34 éves történetében eddig mindössze egyszer fordult elő, hogy egy nemzeti csapat hazai pályán arassa le a babérokat: 2011-ben éppen Mexikó fiataljai virítottak nagyot az értük szorító nagyjából 100 000 szurkoló előtt. Nos, a gamai Bezerrãóba csak mintegy húszezren fértek be, mindenesetre a hangulatra így sem lehetett panasza a trófeára már 16 esztendeje váró Seleçãonak. Noha egyértelműen az eddig az összes mérkőzését megnyerő hazai csapat számított a finálé esélyesének, ott motoszkálhatott a hazai játékosok fejében a tény, hogy legutóbb 34 éve tudta legyőzni a mindenkori U17-es brazil válogatott a mexikóit. Nagyobb motiváló erőt viszont keresve sem találhattak volna, mint amikor a „Fenomén” Ronaldo cipeli be a serleget a pályára, természetesen a szokásos vigyorral az arcán. Rendesen meg is nyomták a mérkőzés elejét a brazilok, Guilherme Dalla Dea fiai igyekeztek elkerülni a franciák elleni elődöntő rémforgatókönyvét, amikor már az első 15 percben benyeltek két gólt az európai riválistól. Most szó sem lehetett ilyesmiről, már csak azért sem, mert a mexikóiaik hozták, amit az egész tornán látni lehetett tőlük: beálltak 11 emberrel védekezni. Az ismerkedős rész kapkodó játékát követően a hazai alakulat elkezdte kidolgozni az összecsapás első, veszélyes támadásait. A 17. percben például Peglow bombájától reccsent a kapufa, majd kisvártatva az agilisan futballozó Veron látványos megkerülős csel után vágta mellé a labdát. A látványra amúgy nagyon adtak a csapatok, és ami eléggé meglepő, közel fél órát kellett várni az első szabálytalanságig. A hazaiak látszólag lubickoltak a gyepen, csak hát éppen gólban nem mutatkozott meg győzelmi szándékuk. Mexikó remekül tűrte a brazil rohamokat, mondhatni, készült hatástalanításukra, így az első játékrész végén 0–0-val vonulhattak szünetre az együttesek.

A folytatásban kissé visszavett a rohamokból a brazil csapat, jóllehet, továbbra is helyzeteket alakított ki, miközben az ellenfél még mindig kivárt. A 66. percben végül megtörtént, amit minden mexikói megálmodott, Eugenio Pizzuto csapatkapitány pazarul ívelt Bryan González fejére, aki rögtön kihasználta együttese első, komoly gólszerzési lehetőségét. Tekintve, hogy a közép-amerikaiak híresen jól védekeznek – a két meccsel kevesebbet játszó Japánt leszámítva a legkevesebb gólt kapta a tornán –, benne volt a pakliban, hogy innen akár ki is húzhatják a lefújásig, de a brazilok nem váltak görcsössé. Sőt minden korábbinál erőteljesebben ostromolták a néhány komoly védést bemutató Eduardo Garcia kapuját, aminek meg is lett az eredménye. A 83. percben Alejandro Gomez a tizenhatoson belül kaszálta el Veront, a lett játékvezető pedig a videóbíró segítségével befújta az elsőre jogosnak tűnő tizenegyest – igaz, az eset után maga az elkövető sem reklamált… A hazaiak házi gólkirálya, Kaio Jorge nem vacakolt, és belőtte az egyenlítő találatot, amitől szinte szárnyakat kapott a brazil csapat. Még az egyenlítés előtt, a 71. percben szállt be a franciák ellen győzelmet érő gólt jegyző Lazaro, nyilván azért, mert edzője valami hasonlót várt tőle a fináléban is. Jelentjük, az egész tornán mindössze 68 percet a pályán töltő fiatalember hőssé vált, elvégre a 93. percben szerzett góljára már nem is válaszolhatott a padlóra kerülő ellenfél. Csak, hogy milyen forgatókönyvíró az élet, megemlítjük: Lazaro az utolsó pillanatban, egy sérülés miatt kerülhetett be egyáltalán a brazil keretbe. Erre mondják, hogy utolsókból lesznek az elsők. Brazília 2–1-re legyőzte Mexikót, és igen: visszavágott a 2005-ben elvesztett vb-döntőért. A dél-amerikai együttes játékosai nem akármilyen utat jártak végig a trófea kézbevételéig (és Ronaldo gratulációjáig), hiszen a saját kontinensviadalukon botrányosan leszerepeltek, a legjobb hat nemzet közé sem voltak képesek bekerülni, és ha nem veszik el Perutól az U17-es vb rendezésének jogát, akkor most egészen biztosan nem Brazília a győztes, merthogy önerőből ki sem jutott volna a tornára részvételt. De mint tudjuk, a „ha” kezdetű mondatoknak nincsen túl sok értelmük. Mert Brazília szárnyalt az idei U17-es seregszemlén, a számtalan remekbe szabott egyéni teljesítmény mellett arra is büszkék lehetnek szurkolói, hogy sokszor hátrányból állt fel az együttes. Nem mellesleg bizony meglehetősen jellemző volt a brazíliai tornára, hogy a vezetést magukhoz ragadó csapatok képtelenek voltak megtartani előnyüket. Aligha nyújt vigaszt, mindenesetre Mexikó vagy Franciaország válogatottja ebből a szempontból egy kalap alá vehető a Preisinger Sándor vezette magyar együttessel, amely mindhárom meccsén kiengedte kezéből a győzelmet, s így korán, már a csoportkörben búcsúzni kényszerült.

U17-ES LABDARÚGÓ-VB, BRAZÍLIA Döntő Brazília–Mexikó 2–1 (Kaio Jorge 83. –11-esből, Lazaro 93. ill. B. González 66.) A 3. helyért Franciaország–Hollandia 3–1 (Muinga 22., 54., 62., ill. Taabouni 15.) Egyéni díjazottak Legjobb játékos: 1. Veron (Brazília), 2. Adil Aouchiche (Franciaország), 3. Eugenio Pizzuto (Mexikó) Góllövőlista: 1. Sontje Hansen (Hollandia) 6 gól, 2. Nathanael Mbuku (Franciaország) 5, 3. Kaio Jorge (Brazília) 5 Legjobb kapus: Matheus Donelli (Brazília)

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.