Dr. Kotsis Attiláné Gabi néni, a röplabda mestere kapta a Prima Primissima Díjat a sport kategóriában

Dr. Kotsis Attiláné Gabi néni, a magyar sport kiemelkedő személyisége, a röplabda szakmai óriása vehette át a sport kategóriában a Prima Primissima Díjat a péntek esti ünnepségen, a Müpában. Hogy miért, azt megpróbáljuk legalább nagy vonalakban érzékeltetni.

A sport kategóriában Göröcs János válogatott labdarúgó, Kamuti Jenő vívó, sportvezető és dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella röplabdaedző volt a Prima Primissima Díj három jelöltje. A közönségszavazás eredményeképpen az elismerést Gabi néni kapta meg. A magyar sport számos iskolateremtő, nagy egyénisége között is kiemelkedő helyet foglal el dr. Kotsis Attiláné, akit Gabi néniként emlegetnek széles e hazában. Nemcsak röplabda-szakember, hanem – végzett – pedagógus és pszichológus is, és ezt a hármas tudásanyagot hasznosította hosszú pályafutása során az utánpótlás-nevelésben is. Igazán nem véletlen, hogy honlapunk gyakori szereplője.

Gyermekkorától sportolt, és nagyon sokoldalú volt. A Wekerle-telepen focizott a fiúkkal. Az édesapja ismertette meg vele a magasugrás, a súlylökés alapjait, megtanította úszni, az édesanyja pedig teniszezni küldte. Leigazolta a MAC, nyáron atletizált, télen kosárlabdázott. A háború után előkészítő rendőrtanfolyamon vett részt, amikor betoppant Prohászka László, a kiváló röplabdázó, a későbbi szövetségi kapitány, aki az egyik női csapatba keresett játékosokat. Közölte, hogy a százötven hallgatóból is meghívna néhányat, de Kincsesy Gabriellához ragaszkodik. Hamarosan Bieliczki István a válogatottba is behívta, 1949-ben már tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságra készülő keretnek. Attól kezdve kapcsolódott össze az élete a röplabdával. 1949 és 1957 között 26 alkalommal játszott a válogatottban. Edzősködni a Ganz-Villanyban kezdett, a Marczibányi téren az utánpótlással foglalkozott. Már a kezdet kezdetén is olyan fiatal játékosok kerültek ki a kezei közül, mint Radó Lúcia vagy Makláry Ilona, akik később az általa vezetett válogatott erősségei lettek. Közben nemcsak a TF-et végezte el, hanem pedagógiából és pszichológiából is diplomát szerzett, szakedző lett, és hazánkban ő írt és védett meg először doktori disszertációt a röplabdáról. A felnőtt női válogatott szövetségi kapitányaként három olimpiára juttatta el a csapatot, illetve irányította két világ- és öt Európa-bajnokságon. A sokoldalúság és a tudatosság hatotta át a szakmai pályafutását, és még ma, 91 évesen is gyakori vendég a fiatalok edzésein, tanácsaival segítve az utódok munkáját. Ennyit előzetesen, a hiánytalan érthetőség kedvéért ahhoz a három idézethez, amelyben Gabi néni az ars poeticáját fejtette ki. Nevezetesen az utanpotlassport.hu-n tavaly, a kilencvenedik születésnapján, Gy. Szabó Csillának. Az első, a kicsikről. „A legkisebbeket mindig játékosan kell tanítani, hogy nehogy idejekorán beleunjanak ebbe a gyönyörű játékba. Mindig kitaláltam valamit érdekeset, újat, hogy az érdeklődésüket fenntartsam. Ráadásul minden gyerek más, meg kell őket ismerni, s ez alapján személyre szabottan foglalkozni velük. Tőlem mindig olyan feladatokat kaptak, ami pont rájuk illett. A gyerek igenis örül annak, ha pluszmunkát kap, mert érzi a figyelmet és a törődést. Ez pedig fontosabb minden másnál.” A második, a tudás hatalmáról. „A testi, lelki és szellemi fejlesztés hármasáról soha nem szabad elfeledkezni, amikor valaki gyermekekkel foglalkozik. Én magam is sokat és sokáig tanultam. A pszichológia szakot azért végeztem el, hogy ne csak érezzem, de értsem is, ami tanítványaimban a nehéz pillanatokban lejátszódik. Egyébként utáltam tanulni, de annyira kötelességtudó és fegyelmezett voltam, hogy mindig is a legjobbak közé tartoztam.” A harmadik, a korai specializálódás ellenében. „A gyerekeknek szükségük van változatosságra, a korosztályos és egyéni sajátosságok maximális figyelembevételével komplexen kell őket fejleszteni. Tanítványaim nyáron mindig atlétizáltak, télen pedig a teremben végezhető ügyességi gyakorlatokon volt a hangsúly. Erre azért is volt szükség, mert a röplabda különösen technikás sportág. A gyorsaság és a reflex elengedhetetlen ehhez a játékhoz, ezért ezeket a képességeket fejleszteni kell, miközben tökéletes alapokat kell a gyerekeknek megtanítani. Vallom, hogy a lényeg mindig az apróságokban rejlik. Az edzőket pedig sohasem az eredményeik alapján díjaznám, hanem aszerint, amilyen és ahány játékost a magyar röplabdasport számára felneveltek. Igazi értékmérőül csakis ez szolgálhatna.”