Úszás: „Szép emlékek, de többet akarok” – mondja a négyszeres junior Európa-bajnok Berecz Blanka

A korosztályos versenyeken a 200 m pillangó királynője volt Berecz Blanka, januártól a felnőttmezőnybe érve azonban négy hazai klasszis áll előtte. A Kőbánya SC 17 éves, négyszeres junior Európa-bajnok úszója azonban áll a feladat elé, és megvalósítaná legnagyobb álmait.

Miközben jelenleg is Kaposváron a felnőtt rövid pályás ob-n szerepel, nehéz belekötni Berecz Blanka idei produkciójába: a Kőbánya SC 17 éves úszója júliusban a kazanyi junior Európa-bajnokságon 200 m pillangón megvédte a címét, egy hónappal később, Budapesten pedig megúszta a régóta üldözött 2:08-as időt, és junior-világbajnoki ezüstérmet nyert a „magyar számon”. Januártól a felnőttmezőnybe érve mégis roppant nehéz helyzetben találja magát.

– Hosszú szezont zártatok le az ifjúsági válogatottal augusztusban. Mennyire volt nehéz visszatérni az ősszel a munkába? – A budapesti világbajnokság után úgy éreztem, kicsit eltűntem. Persze, az edzéseket csináltam becsülettel, de nem volt meg a konkrét cél, mint a nyáron, amiért nap mint nap mindent meg kell tennem. Most azonban már tudom, hogy mit akarok, és újra nagyon élvezem a munkát. – Mik lennének azok a kitűzött célok? – Nem vagyok messze az olimpiai A-szinttől, és bár tudom, hogy Tokióban szinte biztosan nem lehetek ott, szeretném megúszni az időt. Májusban pedig Budapesten lesz a felnőtt Európa-bajnokság, azon lehet esélyem elindulni. A legfontosabb, hogy a márciusi felnőtt ob jól sikerüljön. – Nem akármilyen mezőnybe csöppensz bele itthon, miután utánpótlásban szinte egyeduralkodója voltál a számnak. Hosszú, Jakabos, Kapás, Szilágyi… – Valóban, ők még azért előttem járnak, és látva teljesítményüket, nem biztos, hogy le fogom győzni őket. Lehet, meg kell várnom, hogy abbahagyják… De az én úszásomban még mindig rengeteg tartalék van, gyenge a rajt, a fordulók javultak, de még mindig kell fejlődni és gyorsulni is. Az állóképességem nagyon jó, ezért is bírom jól a második százat, az elsőt kellene felhozni mellé.

– Ezt hallva valóban még javítanivaló ezen az úszáson, ugyanakkor mindezek ellenére négyszeres junior Európa-bajnokként, junior vb-másodikként, ifjúsági olimpiai aranyérmesként és EYOF-győztesként intesz búcsút a korosztályos sportnak. Ez már azért elég jól fest, nem? – Azt gondolom, hogy amit tudtam, kihoztam az utánpótláséveimből. Azokat a versenyeket, érmeket, amelyeket megnyerhettem, nagyjából sikerült is megnyernem. Ám ami ennél is fontosabb, minden alkalommal úgy szálltam ki a vízből, hogy mindent kiadtam magamból. Annál pedig nincs jobb érzés. – A junior-világbajnoki elsőséggel lett volna teljes az aranykollekció. Nem fájó pont a budapesti 200 m pillangó fináléja? – Egyáltalán nem, sőt. Több mint egy éve üldöztem már azt a bizonyos 2:08-cal kezdődő időt. Igyekeztem nem is foglalkozni a két amerikai riválissal, csak magamra figyeltem. Pályafutásom eddigi legjobb teljesítménye volt, ezért számomra az tényleg egy arannyal felérő ezüstérem.

– Edződ, Turi György korában úgy fogalmazott, ha valaki megtalálja veled a közös hangot, akár a csillagokat is lehozod az égről. Mire gondolhatott ő, amikor ezt mondta? – Időnként valószínűleg nem könnyű velem, de hát kivel az? Szerintem azért mondta ezt, mert nekem fontos, hogy inkább dicsérő szavakat kapjak, az ad lendületet a munkához. Ha pedig az megvan, akkor aztán mindent megteszek a sikerért. – Az utánpótlásban tényleg minden összejött, mennyire vagy motivált most, a felnőttkarriered kezdetén? – Igyekszem már túltenni magamat az ifjúsági versenyeken. Ahogyan mondtam is, előttem vannak a kitűzött célok, újra maximális erőbedobással küzdhetek értük. Az utánpótlássikerek természetesen szép emléknek maradnak meg bennem, de én most már többet akarok. További korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.