„A hagyományban és a mesterekben rejlik a magyar vívás titka” – Udvarhelyi Gábor

Nem akármilyen évet zárt a magyar vívóutánpótlás: a foggiai junior és kadét Európa-bajnokságon öt arany-, három ezüst- és hat bronzérmet nyertek, míg a toruni korosztályos világbajnokságról négy arannyal és egy bronzzal térhettek haza – összesen 18 medált szerezve. A felnőttválogatott szövetségi kapitányával, Udvarhelyi Gáborral beszélgettünk a 2019-ben történtekről, valamint a sportág hazai és nemzetközi helyzetéről.

− Elégedettek lehetünk az utánpótláskorú vívók tavaly elért eredményeivel? − Mindenképpen. Az éremtáblázaton rendszeresen ott vagyunk a legjobb négyben, amely bravúr, ha azt vesszük figyelembe, milyen kicsi ország a miénk. Nincs annál szebb dolog, amikor szól a magyar himnusz, és olyan válogatottak zárnak mögöttünk, mint Oroszország, Franciaország, Kína vagy az Egyesült Államok. − Van olyan eredmény, amely kiemelkedik a többi közül? 

− A kardozó Pusztai Liza mindössze tizennyolc évesen verekedte be magát a felnőtt-világranglista top tíz versenyzője közé, emellett junior Európa-bajnok lett, és – befejező emberként – ezüstérmes a női válogatottal a düsseldorfi Eb-n. A fiú párbajtőrcsapat teljesítménye mellett sem lehet elmenni, amely megvédte junior-világbajnoki címét, Andrásfi Tibor, Koch Máté és Nagy Dávid ráadásul többször megmutatta már a felnőttek között is, mire képes. Muhari Eszter amellett, hogy – egyedülálló módon – a kadét, a junior és a felnőtt országos párbajtőrbajnokságot is megnyerte, korosztályos Eb- és vb-aranyat is ünnepelhetett. Szűcs Lucáról se feledkezzünk meg, aki kadétvilágbajnok lett a kardvívók mezőnyében. − A női kardozók mezőnye egyre erősebb idehaza. – Így igaz. Nem is lehet kérdés, fejlődik a szakág.  Liza és Luca mellett Battai Sugár is nagyon meghatározó. Ráadásul már kétszer is kapott lehetőséget a felnőttcsapatban Gárdos Gábortól. Lucának nem jött össze az első felnőtt-világkupaversenye, a juniorok között azóta viszont két ezüst- és egy aranyérmet szerzett, emellett nem lehet elmenni. − Tavalyelőtt húsz, 2017-ben tizenhat érmet szereztek az utánpótláskorúak a világversenyeken. Stabilitás figyelhető meg. − Rengeteg a jó mester Magyarországon. Fontos, hogy nem ülnek rá a jó eredményekre, folyamatos körforgásban tartják az utánpótlás-nevelést. Motiváltak, továbbra is jól működik a rendszer. Az persze más kérdés, hogy vannak erősebb és gyengébb generációk, ez normális. − A mesterekben rejlik tehát a magyar vívóiskola titka? − A hagyományok mellett igen. A Testnevelési Egyetemen sok éven át kitűnő edzőktől lehetett tanulni a vívás oktatását. Tíz évig szünetelt a képzés, három évvel ezelőtt indították újra. Van némi lemaradásunk ebben a tekintetben, nehéz lesz bepótolni a sok esztendős kiesést. − Napjainkban milyen a sportág helyzete a világban? − Vannak olyan klubok – például Kínában –, amelyekben öt-hatezer igazolt vívó van. Évről évre egyre látványosabb versenyeket rendeznek. Nyugodtan említhetem a tavalyi, budapesti világbajnokságot, amelyet elképesztő dicséretekkel illettek a delegációk és a média képviselői egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy a BOK Csarnok folyamatosan tele volt. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.