Ökölvívás: „Több korosztály is elveszett” – Gedó György

Sorozatunkban olyan korábbi klasszisok mondják el véleményüket a hazai sportági utánpótlásról, akik manapság semmilyen vagy csak csekély szerepet töltenek be annak alakításában. Ezúttal az ökölvívás olimpiai és kétszeres Európa-bajnoka, a nyolcszoros magyar bajnok Gedó György a vendégünk.

Az egyetemes ökölvívásban is előkelő helyen van a magyar, az olimpiai, világ- és kontinensbajnoki címek számát tekintve változatlanul az örökrangsor élbolyához tartozik. Az utóbbi bő két évtizedben azonban nem nagyon tudták szaporítani a diadalokat az ifjabb generáció legjobbjai. Gedó György szerint ezért legkevésbé az utánpótlás-korosztályok képviselői okolhatók. „A múltbéli sikereket én nem ünnepeltem soha, most sem teszem. Ehelyett a jövőt kell megalapozni, tanítani, nevelni a fiatalokat” – fektette le az elvi alapot a papírsúly 1972-es ötkarikás aranyérmese, aki rögtön hozzáfűzte: a következő sikerekért azonban nagyon keményen meg kell dolgozni.

„Főleg most, hogy emelték a mércét, szigorúbb lett a követelményrendszer, ám ettől mintha ódzkodnának a mi fiataljaink. Pedig rá lehet venni őket arra, hogy érdemes ezt a sportot űzni, csak éppen megfelelő hozzáállás szükséges, ismerni kell az építkezés tudományát” – folytatta tézise ismertetését, hogy aztán szomorúan rögzítse: „Tudomásul kell venni, hogy elszállt lassan huszonnégy év, ami alatt nemigen foglalkoztak az ifjabb generációval, s bizony több korosztály elveszett. Ez ügyben én nem háryjánosokkal akarok vitatkozni, a vita helyett inkább dolgozni kell, tanítani, ami nagy feladat. Ahogyan az is, hogy a fiatal, tehetséges edzőket is sikerüljön megtartani, akik szépen dolgoznak Vecsésen, Egerben, Salgótarjánban, Debrecenben, Tatabányán, a KSI-ben, vannak tehetséges edzők a Madárfészekben is, és még sorolhatnám.” A megjegyzésre, hogy az igyekezet dacára bő két évtizede nincsenek látványosan kiemelkedő eredmények, Gedó így reflektált: az eltékozolt esztendők „köszöntek vissza” abban, hogy az újabb sikerek elmaradtak. „Mindebben felelősségük van az edzők és a szülők mellett a pedagógusoknak, a testnevelő tanároknak, azoknak, akik a nevelés, az oktatás területén dolgoznak. Itt is hadd szögezzem le: nem egymást kell bántani, hanem közösen megoldani a problémákat, így azt is, hogyan lehet ismét ütőképessé tenni ökölvívásunkat” – mondta a 70 esztendős egykori kiválóság, aki egyetlen magyar bunyósként négy olimpián vett részt, majd visszavonulását követően 1980-tól a Vasas ökölvívó-szakosztályának edzője lett. „A Vasasnál egy alkalommal hat szakosztály képviselőit hívtam össze – idézett fel egy beszédes példát a sportági fogyatékosságok illusztrálására. – Ott voltak edzők, nevelők, továbbá a közvetlenül érintettek közül több 14–16 éves gyerek, aki a kötélen nem tudott felmászni… Rossz volt látni, hogy még egy egyszerű kötélmászást sem tudtak végrehajtani, ahogy tisztességesen, szépen kivitelezve a fekvőtámaszt se tudták megcsinálni. Sok gyerek nincs megtanítva az alapokra. Nagyon sok esetben nincs, aki megfogja a kezét, s azt mondja: figyelj ide, megmutatom, ezt a gyakorlatot így lehet megtanulni, és így kell megcsinálni. Az ilyesféle hiányosság a testnevelő tanár felelőssége is mindenképpen, de nem varrnám csak az ő nyakukba. Mert – hadd hangsúlyozzam – a szülőkkel együttműködve az edzőknek is feladatuk lenne, hogy a tehetséges és ügyes gyerekeket megfogják, megmutatva nekik, milyen formában érhetnek el viszonylag rövid úton eredményeket. Persze máról holnapra nem megy, de hozzáértő edző segítségével az alapoktól kezdve egyre nagyobb tudásra képesek szert tenni a gyerekek, akiket a versenyekre fel kell készíteni. Az instrukciókat időben meg kell kapniuk, amiket alkalmazni tudnak a szorítóban” – fogalmazott Gedó György, aki hatékonyabb edzőképzést is sürgetett, mondván, akinek nincs szakmai és pedagógiai érzéke, az meg se próbálja bokszra nevelni a fiatalokat. Az egykori klasszis úgy látja, az eredményesség, a hátország bővítése anyagi kérdés is. „Tudomásul kell venni, hogy például a »fizetős« küzdősportok olykor éppen az ökölvívás elől szippantják el a fiatalokat. Tömegeket mozgatnak meg, és nagyon sok pénzt is tudnak belefeccölni. És hát persze, hogy el fog menni tőlünk hozzájuk a gyerek, amikor azt mondják neki, itt van kétszázezer forint egy meccsért, gyere!” Végül azt hangsúlyozta, hogy összefogás kell, s olyan szakembereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, akik értenek is az ökölvíváshoz, akik szívvel-lélekkel csinálják és szeretik a sportágat. „Nekik kell a pénzt odaadni, akik nem maguknak tartják meg, hanem továbbadják a gyerekeknek. Ez is az egyik útja a jövőbeli sikerek elérésének” – vélekedett az olimpiai bajnok. További korosztályos hírek ÖKÖLVÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.