Vízilabda: tinédzserként a legjobbak között a szolnoki Szeghalmi Zsombor

A Szolnoki Dózsa férfi vízilabdacsapának korosztályos válogatott játékosa, Szeghalmi Zsombor még csak 17 éves, de rendszeresen bizonyít az OB I-es és a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken.

A tavalyi évadban is több szerepet kapott az OB I-ben, három Bajnokok Ligája-találkozón is játszott, ősztől azonban minden meccsen ott van a Szolnoki Dózsa felnőtt vízilabdacsapatában a 17 éves Szeghalmi Zsombor, legyen szó bajnokiról vagy a legrangosabb európai kupasorozatról. A korosztályos válogatottak meghatározó balkezes átlövője tavaly két világeseményen is részt vett. Tagja volt a kuvaiti vb-n szereplő juniorválogatottnak, az U17-es nemzeti együttest pedig csapatkapitányként vezette Eb-bronzéremig Grúziában. Egyik nagy fordulópont a karrierjében viszont ennél is korábbra, a 2018-as szombathelyi ifi vb-re tehető, amelyen ugyancsak harmadik helyen végzett a válogatott.

„Azon a világbajnokságon volt az amerikaiak elleni nyolcaddöntő, amelyen az utolsó negyedben 6–5-re vezetett az ellenfél és nekem sikerült egyenlíteni, később ötméteresekkel továbbjutottunk. Ez igen emlékezetes momentum számomra, úgy érzem abból a gólból olyan önbizalmat merítettem, ami nagyon sokáig kitartott és ma is szívesen elevenítem fel. A tavalyi U17-es Eb-t picit csalódásként éltem meg, mert aranyérmet vártam. A spanyolok elleni elődöntőben azonban semmi nem jött össze a csapatnak, hiába nyertünk meg azelőtt zsinórban tíz vagy tizenegy meccset, pont akkor érkezett el a kisebb visszaesés. Az a 2002-es korosztály nagyon ígéretes, remélem, nem jön közbe semmi, a koronavírus-járvány sem szól bele és idén ennél is jobb eredményre lehetünk képesek.” Szeghalmi Szolnokon egész kiskorában kiemelkedett a társai közül, a most 195 cm magas játékos végigjárta a szamárlétrát, de már 14 évesen bemutatkozott az OB I-ben, abban a kiírásban, amelyben végül bajnok lett a csapat – így természetesen neki is járt az aranyérem. Azóta már van ezüst és bronz is a vitrinben, na meg Magyar-kupa-arany. Szeghalmi ebben az évadban 15 meccsen 11 gólnál jár az első osztályban, de mellette az ifjúsági gárdában is játszik. Ott abszolút rá építkezik a társaság, 13 meccsen 47-szer volt eddig eredményes. Igyekszik reálisan látni szerepeit a csapatokban.

„Azért a bajnoki aranyat nem érzem annyira magaménak – reagál nevetve. – A felnőttben tavaly még csak játszogattam, persze, most sem mondom, hogy teljesen meghatározó játékos vagyok, de úgy érzem, én is kellek ahhoz, hogy nyerjünk. Majdnem minden mérkőzésen ott vagyok a vízben két negyedet. Nagyon szeretek vízilabdázni, főleg ilyen csapatban, ahol tehetem. Emlékszem, amikor kisgyerekként lejártam az uszodába és csak néztem a nagyokat, közben arról álmodoztam, de jó lenne egyszer odakerülni. Most meg itt vagyok és ebben élek. Sokszor fel sem fogom, mennyire hatalmas dolog ez, mert hozzátartozik a mindennapjaimhoz az edzés, a légkör, a sportág. Csúnya szóval mondhatnám, megszoktam, de ha pillanatra megállok és jobban belegondolok, akkor… nagy dolog. Az ifjúsági bajnokságban ugyanúgy helyt kell álljak, mint a felnőttben. Még akkor is, ha egy-egy meccsre fáradtabban érkezek, és nehéz fenntartani a motivációt. Minden mérkőzésből lehet tanulni, és a korosztályom összecsapásain könnyebben szerzek önbizalmat, sikerélményt is.” A fiatal pólós úgy tapasztalta, az ifi és a felnőttbajnokság között a legnagyobb szakadékot az erőnlét mellett a játék gyorsasága jelenti. Tisztában van vele, fizikuma még elmarad egy-két rutinos játékosétól, de azt mondja, annyi ereje már van, hogy megállja a helyét és egy év alatt látványosan gyorsult gondolkodása is – felveszi a tempót. Szeghalmi nemcsak a Dózsának legfiatalabbja, az egész Bajnokok Ligájának az egyik legifjabb vízilabdázója.

„A BL és az OB I között szerintem nincs akkora különbség, mint az ifi és a felnőttbajnokság között. Bár, miért is lenne? A magyar az egyik legerősebb pontvadászat a világon, nem hiába akar mindenki itt játszani. Hátránya nem igen van a koromnak, de vannak velejárói. Például meccsekre én viszem a sapkákat, labdákat, majd a végén én is szedem össze azokat. A játékosok többségével nagyon jól kijövök, rosszban senkivel nem vagyok. Olykor akad, ha hibázok, egy-egy tapasztalt társam érdekesen néz, de jellemzően nem éreztetik velem, hogy 17 éves vagyok. A bajnokságban és a BL-ben is szeretnénk minél jobban teljesíteni. A koronavírus-járvány miatt még nem tudjuk, hogyan alakul a helyzet. Pánik és kétségbeesés nincs, csak a fejünk fölött egy nagy kérdőjel.” Az ígéret célja, hogy felnőttválogatott váljon belőle, trófeákat nyerjen és ha lehet, nem is várna erre olyan sokat. „A klubomban minél hamarabb meghatározó játékos szeretnék lenni. Nem sürgetek semmit, de úgy gondolom, 19 éves koromra ez már reális cél. Akkor már nem csupán tehetség akarok lenni, aki besegít, hanem olyan biztos pont, akire lehet építeni. Ugyanígy tervezek a felnőttválogatottal is. Tisztában vagyok vele, ehhez mennyi munka kell még, ezért minden edzésen igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Hiszem, ha keményen dolgozom, annak meglesz a gyümölcse és akkor rám is úgy néznek majd a kisgyerekek az uszodában, ahogyan én néztem néhány évvel ezelőtt a példamutató legjobbakra.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon