Vízilabda: a kihívásokat nem hárítja Korom Dániel, a Vasas 18 éves kapusa

A Vasas Plaket férfi vízilabdacsapatának kapusa, Korom Dániel egyre több lehetőséget kap az OB I-ben, az ifjúsági bajnokságban pedig az ő nevéhez fűződik a legtöbb hárítás. A 18 éves ígéret lépésről lépésre teljesíti céljait, de nem rest hatalmasat álmodni sem.

A magyar férfi vízilabda-válogatott 21. századi három olimpiai bajnoki címéből a legutóbbi, a 2008-as pekingi él elevenen a Vasas Plaket 18 éves kapusában, Korom Dánielben, ezért is kezdett el pólózni szülővárosában, Szolnokon. Először játékosként indult, de a vidékbajnokság egyik mérkőzésén a csapat kapusa megsérült, ő ugrott be a helyére és annyira jól ment neki a védés, hogy ott maradt. 2012-ben az akkor a Vasasban tevékenykedő legendás szakember, Faragó Tamás invitálta a fővárosba, miután egy utánpótlás-tornán a legjobb hálóőrnek választották, két évvel később le is szerződött a klubhoz. Az igazolás nagy áldozatvállalással járt, hiszen az egész család Budapestre költözött a sportkarrier érdekében. Az első – ahogy Dániel fogalmaz – „nyögvenyelős” év után látványos fejlődésnek indult az ígéret, a serdülőbajnokság döntőjébe is bekerült csapatával. 2017 nyarán a piros-kék korosztályos együttest irányító Kemény Kristóf a BVSC-be tette át székhelyét, ez több játékost a váltásra sarkalt, köztük a fiatal kapust is. Zuglóban azonban csupán fél évet töltött Korom, a következő szezont már újra a Vasasban kezdte.

„A BVSC-ben több játéklehetőségre számítottam, de egyáltalán nem bántam meg a kitérőt, mert ez is kellett ahhoz, hogy felismerjem, hosszabb távon a Vasas az én csapatom, családom. Itt tudok a legtöbbet fejlődni. Már pedig ez a cél. A kapusnak érdemesebb középcsapatban védenie, ha előre akar lépni, hiszen sokkal több és kevésbé szűrt lövéseket kap. Úgy érzem rengeteget tanultam az elmúlt időszakban, egyre inkább képes vagyok kellőképpen irányítani a többieket hátulról.” A fejlődést hamar kiszúrták a korosztályos válogatottban is, 2018-ban így tagja lehetett a szombathelyi U18-as világbajnokságon bronzérmet szerzett nemzeti alakulatnak. „Ott akartam lenni azon a vb-n. Már csak azért is, mert egy évvel korábban nem vittek ki a máltai U17-es Eb-re. Emiatt nagy hiányérzet maradt bennem és mindent alárendeltem a vízilabdának. A vb-n nagy volt rajtunk a teher, mert abban az évben a felnőttválogatottnak nem jött ki a lépés a barcelonai kontinenstornán, nyolcadikként zárt és a közvélemény az utánpótlásban kereste a hibát. Ez feszültté, de ugyanakkor motiválttá is tett minket. Tudtam, hogy második számú kapusként számítanak rám, de a Vasas ifi csapatának edzőjétől, Plézer Jánostól, és kapusedzőmtől, Mátéfalvy Csabától rengeteg támogatást kaptam, így meg tudtam birkózni a helyzettel, hogy beugróként kell jól teljesítsek. Emlékszem, a spanyolok elleni vesztes elődöntő estéjén, még éjfél körül megismételte a meccset a tévé. Miután vége lett, a szobatársam, Csorba Tomi odafordult hozzám, megrázott és mondta, hogy: nekem kell az a bronzérem! Válaszoltam, hogy nekem is! Feledhetetlen marad, hogy sikerült megszereznünk a harmadik helyet.” Korom tavaly nem járt világversenyen. Bár a kuvaiti U20-as világbajnokságon szereplő válogatottal végig együtt készült, az utolsó keretszűkítéskor kimaradt az utazók névsorából. Azért így is elég eseménydúsra sikerült a 2019-es év, egyik jelentős mérföldkő a pályafutásában, hogy felkerült a Vasas OB I-es keretébe és második számú kapusként számolnak vele. „Az OB I-ben teljesen más a tempó. Nem lehet összehasonlítani még az utánpótlás-világeseményekével sem. Minden meccs maximális koncentrációt igényel. Szerencsére az alapszakasz második felében kaptam mérkőzéseket, mondhatni, bedobtak a mélyvízbe. Kevés idő alatt is sok és értékes tapasztalatot gyűjtöttem, például megtanultam, hogy nem szabad túlpörögni, túlizgulni az összecsapásokat. Fejben és erőnlétben is nagy energiákat emészt fel a bajnoki, de annak örülök, hogy a klubnál úgy látják, egyre jobban mozgok a kapuban.”

A tinédzserkorú portás úgy véli, ha bármelyik vízilabdázót a jövőképéről faggatják, egytől egyig az olimpiai bajnoki cím lebeg a játékosok szeme előtt – ez nála sincs másképp, de persze, rövidebb intervallumú terveket is szöveget. Eddig azon dolgozott, hogy felkerüljön az OB I-es gárdához, most azon munkálkodik, hogy gyökeret is verjen ott. Aztán tényleg jöhetnek a nagy dolgok. „Nyilván a kapusoknál a beérési idő több, mint a játékosoknál. Csak egy-két olyan kivételes eset akad, mint például Vogel Soma, aki egészen fiatalon bizonyíthat a válogatottban. Én egyelőre azt akarom, hogy egyre többet védjek és fejlődjek. Lehet, elvakultnak tűnik, de a 2024-es párizsi olimpiát megcéloztam. Talán nagy szó ez, de sosem hátráltam meg a kihívásoktól, állok a feladatok elébe. Tudom, számos jó kapus van, de én is mindent megteszek, hogy odaérjek.” Hogy Korom jó úton halad, azt valamelyest az ifjúsági bajnokság statisztikája is jelzi: a kényszerszünetben a legtöbb védéssel vezeti a kapusok ranglistáját. A pihenő nem jött legjobbkor a felsőház ötödik helyén álló Vasas ifigárdának, éppen most kapta el a fonalat az alakulat. „Az ificsapat nagyon jó közeg és a legutóbbi fordulóban megszereztük a legnagyobb skalpunkat az elmúlt három évben: a korosztályos válogatott játékosokat felvonultató BVSC-t győztük le idegenben. Ettől erőre kaptunk és éppen azt beszéltük a társaimmal, hogy jó lenne, ha folytathatnánk a bajnokságot, mert van még elvégezni való dolgunk. Úgy érzem, közelebb kerülhetünk a négy nagyobb játékerőt képviselő csapathoz.” A koronavírus-járvány miatti leállás közepette jelenleg a többiekhez hasonlóan otthon készülő kapus még hozzátette, abban is bízik, hogy a szeptemberre tervezett U19-es Európa-bajnokságon újra bizonyíthat – tagja a bő keretnek. Továbbá reméli, a bajnokságok is belátható időn belül folytatódni fognak, és elindulhat meccset játszani azon a meghatározott útvonalon a Komjádi Uszodába, amelyen már másfél éve babonából közlekedik. További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.