Somogyi Ádám szeretné elnyerni az edzői és a nála jóval rutinosabb kosarasok bizalmát

„A fiatal játékosok – érthető módon – nem kapnak egyből maximális bizalmat, ahhoz előbb le kell tenniük valamit az asztalra, ezért örülnék, ha minél több lehetőségem lenne bizonyítani. Ugyanúgy, mint a többi helyzetet, ezt is meg kell tanulni a helyén kezelni” − mondja a DEAC már felnőttválogatottat is megjárt 19 éves kosarasa, Somogyi Ádám a spanyolországi hazatérését követő első NB I-es szezonjával kapcsolatban.

Három, Spanyolországban töltött év után tért haza a még mindig csak 19 éves kosárlabdázó, Somogyi Ádám. Pályafutását a DEAC NB I/A csoportos bajnokságban szereplő csapatában folytatta – 13 mérkőzésen lépett pályára (kétszer kezdőként), ezeken 2.8 pontot átlagolt. „Kicsit csalódott vagyok, nem úgy sikerült a be nem fejezett évad, ahogyan azt elterveztem – sokkal több szerepet szerettem volna kapni. Hozzá kell tenni: nagyon erős a keretünk, nem volt egyszerű a dolgom. Voltak hullámvölgyeim, amelyeken nehezen, de túllendültem” − értékel Ádám.

Be nem fejezett évadot említett az irányító. Nem véletlenül: a koronavírus-járvány miatt a szövetség égisze alá tartozó összes erőpróbát – végeredmény, kieső és feljutó nélkül – lefújták. „Végtelenül szomorúak vagyunk a kialakult helyzet miatt, mivel sokat fejlődött a csapat. Habár rosszul rajtoltunk, a huszonegyedik forduló után mégis a negyedik helyig tornáztuk fel magunkat. A veszélyhelyzetnek a pozitív oldalát próbálom nézni – igyekszem a következő szintre emelni a játékom. Több időnk van felkészülni a 2020/21-es kiírásra: elvégzem a vezetőedzőnk, Kovács Adrián által előírt feladatokat, heti ötször kondizom, valamint négyszer járok egyéni képzésre is. Valamilyen szinten minden nap kosarazom, inkább a versenyzés hiányzik.” Ádám amondó, az évad legjobb meccsét november 2-án, a Pécsi VSK-val szemben játszotta. Ezen a párharcon 13 pontot és 7 asszisztot jegyzett: „Végül sajnos kikaptunk. Szerintem nem létezik tökéletes mérkőzés, hiszen az apróbb hibák mindig felfedezhetők. Huszonkilenc percig lehettem a pályán, s azt éreztem, amit a legjobban szeretek: én voltam a csapat karmestere.” Az ifjú ez utóbbi feelinget hiányolta leginkább a bajnokság többi részében. „A fiatal játékosok – érthető módon – nem kapnak egyből maximális bizalmat, ahhoz előbb le kell tenniük valamit az asztalra, ezért örülnék, ha minél több lehetőségem lenne bizonyítani. Ugyanúgy, mint a többi helyzetet, ezt is meg kell tanulni a helyén kezelni. Sokat őrlődtem olyan tényezőkön, amelyek rajtam kívül álltak. Ez volt a szezon legnagyobb tanulsága talán: nem rágódhatok olyan negatív élményeken, amelyek bekövetkeztére nincs ráhatásom – ez ugyanis nem fér bele a profi élsportolói mentalitásba.” A már felnőttválogatottat is megjárt kosaras tisztában van vele, sokat kell még fejlődnie. „A játékom összes elemén van még mit csiszolni, tudom. A következő kiírásban életbe lép a fiatalszabály, miszerint az alapszakasz mérkőzéseinek első félidejében legalább egy, huszonhárom év alatti sportolónak a pályán kell lennie. Szeretném kiharcolni, hogy én legyek az a játékos, aki a legtöbbet élhet ezzel a lehetőséggel, mert meg akarom mutatni, mire vagyok képes, különösen az általam legjobban kedvelt irányító poszton. Ezzel együtt szeretném elnyerni az edzőim és a nálam jóval rutinosabb kosarasok bizalmát és tiszteletét.” További korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.