„Nehéz volt, de döntenem kellett” – az orvosit választotta a feljutó U20-as hokiválogatott csatára, Horváth László

„Még sok új cél és öröm lehetett volna előttem, mostantól ezeket más területeken keresem meg” – mondja a visszavonulását a napokban bejelentő 20 éves Horváth László. A Csíkszereda és az U20-as jégkorong-válogatott csatárával a döntésének hátteréről és a jövőjéről beszélgettünk.

Az elmúlt két évadban az Erste Liga egyik legerősebb csapatában, a Csíkszeredában szerepelt, decemberben a tagja volt a Kijevben divízió I/B csoportos világbajnokságot nyert U20-as jégkorong-válogatottnak, most júniusban pedig bejelentette a visszavonulását, és a Semmelweis Egyetem felé veszi az irányt. A mindössze 20 éves csatárt, Horváth Lászlót kérdeztük.

– Hogyan született meg a döntése? Mennyit rágódott rajta? – Nehéz volt, sokat kellett mérlegelni, meg kellett vizsgálni a helyzetet a sport és a tanulás oldaláról egyaránt. Régóta elhatároztam, hogy mindkettőt profi szinten szeretném űzni, először a profi sportba akartam belekóstolni, miután ez megvolt, most az orvosi egyetem felé fordulok. Sokan tartják azt, hogy az iskola és a sport tökéletesen megfér, ami igaz is, de nem éppen ezen a pályán. Rengeteg olyan óra van, ahol fontos a jelenlét. Ha meg is próbálnám együtt a kettőt, valószínűleg hónapokon belül kiderülne, hogy sem a hoki, sem az egyetem nem megy az általam elvárt szinten. – Húszévesen furcsa lezártként értékelni egy pályafutást, de most mégis ez a helyzet. Elégedett? – Eljuthattam az Erste Liga egyik legjobb csapatába, ahol az első szezonban a nehézkes kezdés után emlékezetes befejezés következett, majd a második, csonka évadban is egészen az elődöntőig meneteltünk, és úgy érzem, nagyon sok lehetett volna még benne. A divízió I/B-s világbajnokságon pedig csapatkapitány-helyettesként élhettem át a feljutást. Nagyon elégedett vagyok, ha nem lennék, akkor valószínűleg még nehezebben, vagy egyáltalán nem is tudtam volna kiszállni. Így viszont képes voltam magam mögött hagyni az életemnek ezt a szakaszát, miközben tudom, hogy még sok új cél és öröm lehetett volna előttem. Mostantól ezeket más területeken keresem meg.

– Mire lehetett volna még képes jégkorongozóként? – Nagyon nehéz kérdés, rengeteg tényezőtől függött volna ez. A mai játék több szempontból szerepjégkorong, ami azt jelenti, hogy különböző típusú játékosokat keresnek a csapatok. Nekem szerencsém volt, hiszen hasonló feladatköröm volt a klubomban és a válogatottban is. Sosem voltam az a nagy meccseket eldöntő, gólokat szóró csatár, inkább egy erős, határozott, karakter, aki például hasznos emberhátrányban, igazi harmadik-negyedik soros játékos.  Egy-két sikeres szezon után lehet, hogy egy erős ligában, akár a KHL-ben, éppen egy ilyen típusú csatárra lett volna szükség. De hogy mi lehetett volna, azt így lehetetlen megmondani. – Teljesen eltávolodik a jégkorongtól? – A sporttól biztos nem fogok elszakadni, ahogyan a jégkorongtól sem, ennek az az oka, hogy egyszerűen imádom a sportágat. De most másik úton kell megalapoznom a jövőmet, aztán reméljük a későbbiekben sikerül összekapcsolni a kettőt. További korosztályos hírek JÉGKORONGBAN a sportági aloldalunkon.