Atlétika: a versenyek utáni boldogság élteti 44 éve az Ikarus BSE-t

Az Ikarus BSE id. Tomhauser István által alapított atlétikai szakosztálya a napokban ünnepelte 44. születésnapját, de az ajándékot, amely a GEAC-cal közös csapatbajnoki győzelem volt, kicsit korábban adta oda magának.

Lehetetlen megszámolni, hogy egyszerre hány gyerek tartja örökmozgásban az Ikarus BSE Bátony utcai atlétikai pályáját egy átlagos napfényes délután, hiszen a korosztályok képviselői – egészen az újoncoktól a serdülőkön át az U23-asokig – cikáznak fel-alá a rekortánon, kisebb csoportban köröznek a pálya körül vagy éppen nagyobban fogócskáznak a fűben. Persze, mindent gondos felügyelet mellett tesznek. A szakosztály edzői nagyon jól tudják, mivel lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését, hiszen többségük évekkel ezelőtt ugyanúgy itt ismerkedett meg a sportág alapjaival.

A sípszavakkal színesített zsibongás a szülők trécselésének háttérzajával teljes. Az anyukák, apukák, na, meg a kistesók népes tábora várja a lelátókon az edzések végét. Vagy nem várja. Mert leginkább az látszik rajtuk, ha tehetnék, napokig is elnézegetnék a tréningeket, miközben jókat beszélgetnek egymással. Ahhoz, hogy ma is nagyjából négyszáz gyerek élvezze a mozgás örömét az Ikarusban, az kellett, hogy id. Tomhauser István eleget téve a szövetség felkérésének, tehetségkutató versenyt hirdessen. 1976. szeptember 21-én. A szakosztály a napokban ünnepelte 44. születésnapját. „Nagy öröm ez nekem – mondja az alapító Pista bácsi. – Amikor negyvennégy évvel ezelőtt elkezdtem, nem tudtam, hogy jelen pillanatban is itt fogok tartózkodni. Annak idején, amikor a szövetség felkért, azt mondtam, próbáljuk ki. Aztán eltelt egy év, majd még egy, és negyven. Negyven év után úgy döntöttem, hogy így a leszálló ágban megkeresem az utódom, de azóta is eltelt még négy esztendő, és úgy érzem, nem esik nehezemre kijönni a pályára. Miután az első toborzót megtartottam és vittem az iskolákba a plakátokat, negyvennyolc gyerek jött az első edzésre. Zömmel 1969-es és 1970-es születésűek. Ma itt vannak a 2010 után születettek is. Engem az éltet, ha látom, hogy a szülők és a gyerekek boldogok egy verseny után. Ez mindenért kárpótol. Emellett persze eredményesek is vagyunk, hiszen mióta edzősködöm, szinte nincs olyan év, hogy ne legyen országos bajnokunk vagy résztvevőnk világversenyen.”

Az Ikarus BSE valóban eredményes. Az évről évre elért több egyéni országos bajnoki cím mellett az egyesület a GEAC-cal karöltve idén megnyerte a magyar csapatbajnokság döntőjét. A vezetőedző, ifj. Tomhauser István szerint a sikerben több minden közrejátszott. „A vírus miatti szünetben igyekeztünk olyan alternatívákat keresni, amelyekkel jól át tudjuk vészelni azokat a heteket. A fiataloknál jellemző, hogy a téli fedett pályás időszak után viszonylag korán, már áprilisban kezdődik a szabadtéri szezon. Én a vírushelyzet számtalan negatív oldala mellett abban láttam meg a pozitívumot, hogy több idő volt olyan alapok lefektetésére és fontos kiegészítő dolgok végzésére, amilyenekre eddig kevesebb. A szezon során várakozáson felül teljesítettünk. Nagyon fiatal atlétákkal vettünk rész a csapatbajnokság döntőjén, ezzel együtt öröm volt látni az odaadó versenyzést. Mindenki a maximumot hozta ki magából, és betli, hiba nélkül teljesített. Ehhez azért pici szerencse is kellett.”

A szakosztály fiataljainak remek nyári teljesítményei közül is kiemelkedik a gát- és síkfutásban is jeleskedő 18 éves sprinter, Pap Márké, aki 10.44-es időeredményével a felnőtt magyar ranglista élére ugrott 100 méteren. „Rám is jó hatással volt a szünet – vélekedik az ígéret. – Ezt a remek eredményt az edzőimnek, és annak, hogy hittem magamban egyaránt köszönhetem. Nagyon motivált voltam a szezon során, ott akartam folytatni, ahol fedett pályán abbahagytam. A 10.44-es időt mostanra kezdem feldolgozni, akkor hirtelen nem tudtam, csak nevettem magamban. Nagyszerű élmény volt az a futás.” A versenyzőtől afelől is érdeklődtünk, hogy a 10 másodperc utáni 44 század azért lett-e pontosan ennyi, mert a szakosztály is ebbe a korba lépett? Márk vette a lapot: „Talán a szerencsének is volt benne némi része, de természetesen ott volt a szívemben ez a negyvennégyes szám, és arra gondoltam, ha már úgy is ennyi idős a szakosztály, akkor ennyit futok, hogy nagyobb legyen az öröm.” További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.