Atlétika: remekül haladnak a fiatal távfutóink – de vajon jó irányba?

„Nagyon büszkék vagyunk az ifi Eb-n, vébén meg EYOF-on szerzett érmekre, csak nincs egy épkézláb nemzetközi szintű felnőttversenyzőnk” – mondja a szabadtéri szezont követően Gyimes Zsolt, az atlétikai szövetség távfutó szakágának referense.

A szabadtéri szezon során számos kiemelkedő eredménnyel rukkoltak elő az utánpótláskorú közép- és hosszútávfutók. A lányok között a legfigyelemreméltóbb teljesítményt egyértelműen a veszprémi SVSE színeiben versenyző, 16 éves Varga Gréta nyújtotta, aki a fedett pályát is idevéve, 1500-tól 5000 méterig sorra döntötte a korosztályos hazai rekordokat, végül kilencnél állt meg. A legnagyobbat akadályfutásban alakította, 3000 és 2000 méteren is U18-as világranglista-vezető lett, utóbbi távon elért 6:19.23-as időeredménye pedig ifjúsági Európa-csúcs. A Budapesti Honvédot képviselő utolsóéves U23-as versenyző, Tóth Lili Anna is remekelt. Ő 2000 akadályon javított utánpótlásrekordot, de a 3000 akadályon elért 9:53.68-as ideje legalább annyira megsüvegelendő.

A fiúk mezőnyéből a kecskeméti Palkovits István lógott ki felfelé. A 19 éves atléta is több távon jeleskedett, de neki is a 3000 akadályon elért, 8:41.52-es ideje a legdicséretreméltóbb. Ők hárman a képzeletbeli dobogósok a hazai eredményeket illetően, és ezt a szövetség rövid- és hosszútávfutó szakágának referense, Gyimes Zsolt is megerősíti. Ha ő értékeli a teljesítményeket, akkor a Spiriev-ponttáblázatot hívja segítségül, amely valóban az értékességet rangsorolja. Abban is egyetért, hogy többen szerepeltek biztatóan az elmúlt hónapokban. Az ifi Csuta Dorottya, a junior K. Szabó Gabriella, Répássy Hanna, Urbán Zita, Zsetnyai Ákos és az U23-as Mógor Boglárka, valamint Szemerei Levente továbbra is a szakág ígéretei közé tartozik. És az a 2000-es születésű Varga Lőrinc is, akinek az idei éve 800 méteren – több hátráltató tényező miatt – nem sikerült olyan jól, mint a tavalyi. A koronavírus-járvány miatt elcsúszott versenyszezon mindenki számára rövidebb lett. A felkészülési idő pedig ezzel együtt megnőtt. Gyimes Zsolt szerint a távfutásban ez pozitívummal is járt. „Azért is, mert a magyar távfutásban kevesebbet futunk, kisebb mileage-dzsel, azaz kilométermennyiséggel dolgozunk, mint más országok. Jóval elmaradunk a nemzetközi standardtől. Ha csak sarkított példát akarok mondani: amíg külföldön a középiskolás száz-százharminc kilométert fut hetente, nálunk hatvan-nyolcvanat. Ennek pedig abban látom az okát, hogy a magyar távfutó szakágban meglehetősen eredménycentrikus beállítottságú utánpótlásedzők dolgoznak. Inkább a rövidtávú sikereket igyekeznek elérni. Ez nem csak az ő hibájuk, kicsit a rendszer is ez irányba hajtja őket. Az utánpótláskornak előkészítő szakasznak kell lennie, nem a csillogó-villogó eredmény a lényeg. Nagyon büszkék vagyunk az ifi Eb-n, vébén meg EYOF-on szerzett érmekre, csak nincs egy épkézláb nemzetközi szintű felnőttversenyzőnk. Ez a kettő összefügg, és sajnos úgy, hogy egymás ellen dolgozik.” A szakember a nemzetközi statisztikára is támaszkodik. Kiemeli, az adatok azt mutatják, hogy az általában ifjúsági Eb-ken jól szereplő versenyzők még a felnőttkor előtt eltűnnek a süllyesztőben.

„Nyilván semmi nincs kőbe vésve. Végül az idő mondja meg, hogy elkapkodott volt-e a felkészülés, vagy valaki valóban rendkívüli tehetség, és az olimpiáig menetel.” Gyimes Zsolt szerint az is tény, hogy a magyar atlétikának nincs hagyománya a felnőtt topversenyzőnket tekintve. A kevés élsportoló zöme dobó, nemzetközi szinten is eredményes távfutót pedig nagyítóval kell keresni az elmúlt tíz-tizenöt évben. „Kazi Tamáson kívül nem is jut eszembe más. Előtte volt Korányi Balázs, még korábban Zemen János. Ezt csak ezért említem meg, mert a távfutással nem is nagyon tud mit kezdeni a szakma. Sok edző életében alig volt felnőtt, nemzetközi szintű versenyző. Nem úgy szocializálódott az utánpótlás edzői gárdája, hogy építse a jövőt. Ha nálunk is úgy lenne, mint a lengyeleknél, akiknek van hat-nyolc olimpiai döntős távfutójuk, akkor az megteremthetne egy olyan tradíciót, hogy az utánpótlásedzők aládolgoznak a későbbi felnőtt, élversenyzőknek. Azokat az edzőket tudom csak dicsérni, akik keze közül kikerült fiatalok alkalmasak arra, hogy felnőttként eredményesek legyenek.” Éppen a fentiek miatt a szakági referens a korosztályos világeseményeknek sem híve, így aligha bánja, hogy idén –eltekintve a járványhelyzettől – egyetlen ilyen versenyre sem került sor. „Az U23-as Eb már komoly történet, nagyjából ott lehet először keresgélni a későbbi sztárokat. De ifi? Junior? Ezek a versenyek rossz irányba motiválják az edzőket, hosszú távon nem a felnőttatlétikát szolgálják, az utánpótlás zsákutcájának nevezném őket.” További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.