Jégkorong: Halász Béninek minden edzésbe bele kell döglenie, hogy lehetőséget kapjon az NAHL-ben

Augusztusról decemberre csúszott Halász Béni bemutatkozása az NAHL-ben, de azóta már felvette a tengerentúli ritmust; interjúnkban a bemutatkozásról, a csapatba kerülésről és a célokról kérdeztük a 19 éves kapust.

A járványhelyzet miatt majdnem fél évvel csúszott az utánpótlás-válogatott jégkorongkapus, Halász Béni bemutatkozása az egyik legerősebb tengerentúli juniorligában, az NAHL-ben. A 19 éves sportoló decemberben debütált, ezzel ő az első magyar kapus, aki ebben a bajnokságban véd. Már négyszer lehetőséget kapott a New Mexico Ice Wolves együttesében, közben lehozta első kapott gól nélküli mérkőzését is és 92%-os védési mutatóval büszkélkedhet. – Mi járt a fejedben, amikor először jégre kerültél az új csapatodban? Milyenek voltak az első benyomások? – Az első gondolatom az volt, hogy ébren maradjak a kapuban. Még erősen dolgozott bennem a jetlag, alig két órát tudtam aludni a meccset megelőző éjszakán. A másik oldalról viszont a családom, a barátaim és az edzőim tanácsára próbáltam élvezni az első mérkőzésemet, és nem túlgörcsölni a bemutatkozást.

– A decemberit megelőzően legutóbb a múlt tavasszal játszottál tétmérkőzést. Ilyenkor mennyire veszélyes, hogy elvesznek bizonyos automatizmusok? – A visszatérés előtt természetesen én is próbáltam visszagondolni a korábbi rutinokra, hogy mit szoktam enni, egyáltalán mit szoktam csinálni a meccsek előtt. Furcsa volt újra tétmérkőzést játszani, számítottam rá, hogy nehéz lesz végig fenntartanom a koncentrációt, de a második harmadra már összeállt minden, és nem éreztem a meccshiányt. – Hogy tetszik az új környezet? Jól érzed magad Albuquerque-ben? – A várost még nem igazán volt alkalmam megismerni, a COVID-helyzet miatt sok mindent lezártak, de majd ha rendeződnek a körülmények, azért körbe akarok nézni, a srácokkal beszéltük már, hogy hova lenne érdemes ellátogatni. Egyébként nagyon kedves családhoz kerültem és a hokicsarnok is elég jó, így minden adott a fejlődésemhez. – A májusi interjúnkban azt mondtad, hogy 25-30 jó meccsre lenne szükség ahhoz, hogy a játékosmegfigyelők felfigyeljenek rád, nyilván ez a többhónapos csúszás miatt nem feltétlenül reális. Az eddigi négyből hányat mondanál jó mérkőzésnek az említett mérce alapján? – Az edzők visszaigazolásai és a saját gondolataim alapján három és felet. A jégkorong a hibák sportja, a negyedik találkozón pedig olyan hibáim voltak, amelyeket egyszerűen nem engedhetek meg magamnak. Most az a legfontosabb feladatom, hogy vissza tudjak rázódni abba az állapotba, amelyben a második és a harmadik meccsen védtem.

– Ráadásul alaposan meg kell küzdeni, hogy egyáltalán a gólvonalra állhass, hiszen három posztriválisod is van… – Amikor megérkeztem, még öten voltunk, az nem volt egyszerű elsőre… Nem álomszituáció ez egy kapusnak, de hosszú távon mégis az előnyünkre válhat. Most tényleg minden alkalommal be le kell döglenünk az edzésbe, hogy meccset kapjunk. Úgy érzem, ez jó hatással van mindenkire, azon dolgozunk, hogy napról napra jobbak legyünk. Ez egyébként igaz az egész csapatra: nincs olyan, aki lazsálna, egytől egyig azért hajtunk, hogy az egyetemi bajnokságban játszhassunk. – Mi az, ami a játékban a legfontosabb változást jelenti a magyar vagy osztrák bajnokságokhoz képest? – A fizikai játék mindenképpen. Elsőre fura volt, hogy minket kapusokat is simán leütköznek, és a bírok szinte soha nem fújják be. A tempó hatalmas, sokkal kevesebb idő jut a döntésekre és lényegesen határozottabbnak kell lenni. – Szintén májusban nyilatkoztad, hogy már az első szezon után szeretnél szintet lépni, és az USHL-be vagy az egyetemi ligába igazolni. Mire van szükség ahhoz, hogy ez sikerüljön? – Leginkább meccsekre. A szezon hátralévő részében be kell bizonyítanom a játékosmegfigyelőknek, hogy én vagyok a legjobb ebből a négyesből és képes lehetek ennél is magasabb szinten védeni. Az egyik barátom mondta, el kell hinni, hogy képes vagyok rá. És akkor tényleg sikerülhet. További korosztályos hírek JÉGKORONGBAN a sportági aloldalunkon.