Kézi: A győzelmeket nem lehet elfelejteni – mondja a juniorválogatottal világ- és Európa-bajnok edző, Golovin Vlagyimir

Minden korábbinál eredményesebb időszakot hozott el Golovin Vlagyimir szövetségi kapitánysága a leány kézilabda-utánpótlásban, a legutóbbi juniorválogatott „kiöregedése” után azonban nem hosszabbított a szövetséggel. Az MTK Budapest felnőtt női NB I-es együttesét irányító trénert az elmúlt három évről és a nagy eredmények hátteréről kérdeztük.

A múlt héten a hazai sajtóban végigsöpört a hír, hogy a junior női kézilabda-válogatott sikeredzője, Golovin Vlagyimir nem folytatja a munkát a korosztályos nemzeti együttes kapitányaként. A hírben azonban semmi újdonság nincs, ez a kérdés már tavaly nyáron eldőlt: a kiöregedő juniorválogatott után a serdülők irányítását bízta volna rá az MKSZ, ám ő ezt nem tartotta összeegyeztethetőnek az MTK felnőttcsapata élén végzett feladatával. Akkor csupán azért történt a néhányhónapos szerződéshosszabbítás az MKSZ-szel, mert az utolsó, U20-as világbajnokság a koronavírus-járvány miatt sokáig lógott a levegőben, míg aztán végleg eltörölték. – Véget ért a megbízatása a korosztályos leányválogatottak élén. Mi történt? Mi volt az akadálya a folyatásnak? – Itthon az utánpótlás-válogatottakkal kapcsolatban az az elv, hogy mindenki viszi végig a csapatát, ezzel nincsen semmi probléma. Sokan azt gondolják, hogy megsértődtem, és azért nem folytatom, de ez egyszerűen nem igaz. Szeretném megköszönni a kézilabda-szövetségnek lehetőséget, mert ha három évvel ezelőtt nem gondolnak rám, azóta sem tapasztaltam volna meg, milyen válogatottakat világ- és Európa-bajnokságokon irányítani, nagyszerű élmény és tapasztalat volt.

Annyi történt, hogy a serdülőválogatott vezetését nem tudtam volna összeegyeztetni az MTK-ban végzett munkámmal. Ha elvállalom, az összes válogatón ott kellett volna lennem, hogy megfelelően tudjam végezni a feladatot, a saját szememmel látni a játékosokat, megismerni, összerakni a csapatot. A juniorokkal sokkal egyszerűbb volt, őket ismertem az NB I-ből és a kollégáktól is kértem tanácsokat. A serdülőket viszont nem tudtam volna százszázalékos odaadással irányítani, vagy az MTK, vagy a válogatott sérült volna, ezt pedig nem akartam. – Mit élvezett a legjobban a juniorválogatott élén töltött időszakban? – Az MTK-ban már megvoltak a kialakult rutinok, és ahogyan engem onnan kivettek, s mentem a válogatotthoz, ott pedig én is megfiatalodtam. Új játékosok, új motivációk, ilyenkor felfrissül az ember, és a két feladatom nagyon passzolt egymáshoz. Egyértelműen edzői pályafutásom eddigi legjobb szakaszának tartom, a lányok hálásak voltak munkáért, és utólag kiderült, hogy nem is volt annyira rossz, amit csináltunk. – Miket tart a két siker legfontosabb összetevőinek? Miért sikerült kétszer, két különböző csapattal veretlenül felülmúlni a komplett nemzetköz mezőnyt? – A szövetség részéről mindkét alkalommal a négybe kerülés volt a célkitűzés, ami teljesen normális. De azért az utánpótlás az egy tanulási szakasz, és ahhoz, hogy ezeken a junior-világversenyeken sikereket lehessen elérni, kritikus szituációkban kell jól dönteni. Ebben segített nagyon sokat a felnőttek között szerzett rutin, amiben feltétlenül a többi nemzet előtt járunk. Az emlegetett oroszoknak adott interjúban mondtam, hogy jobban ismerem a magyarokat, mint ők saját magukat. Tudom, mindig ott van a fejekben, hogy mit fog szólni a szülő, a nagymama, a szurkoló vagy akárki. Nálunk is volt olyan, aki inkább nem vállalt rizikót kritikus helyzetben, de szerencsére olyan is akadt, aki igen. Kiemelném Kácsor Gréta és Vámos Petra teljesítményét a győri Eb oroszok elleni elődöntőjében. Hihetetlenül hittek magukban, ennek köszönhetően a szerencse is melléjük állt, és megoldottunk egy nagyon nehéz feladatot.

A másik ilyen faktor pedig természetesen a csapategység. A többség ezt elfelejti, és mindenki csak a sztárokkal foglalkozik, pedig szerintem a legfontosabb – legyen szó akármilyen együttesről –, hogy kialakuljon egy kiváló közösség. Olyan gyerekekkel dolgoztunk, akik függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttek a pályán, mindent megtettek a sikerért. Ez adta meg az esélyt arra, hogy világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyerjünk. Azt sajnálom, hogy az utolsó vb-t nem sikerült lejátszani, mert ezeknek a juniorvébéknek kiemelt jelentőségük van, mindenki szeretné megmutatni magát. – A jövőben mekkora jelentősége lehet ezeknek a győzelmeknek. Bevillanhat a lányoknak ez a felnőttmezőnyben is? – Egy biztos, a győzelmeket nem lehet felejteni. Ha az ember egyszer már valakit legyőzött, tudja, hogy újra képes lesz rá. A felnőttválogatott például a norvégokkal szemben szinte mindig csúnya vereséget szenvedett, és nem azért, mert annyival jobbak, hanem szerintem ezek a meccsek tudat alatt eldőltek. Ezért mondtam nekik azt a döntők után, hogy soha nem felejtsék el azt, amit elértek. Lehet, hogy nem jövőre vagy két év múlva, de idővel a felnőttek között is egyszer-egyszer elkapjuk majd a legjobbakat is. További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.