Vízilabda: Gyapjas Brendon az álmok kapujába érkezett

Az FTC-Telekom 18 éves vízilabdakapusa, a juniorválogatott Gyapjas Brendon nem véletlenül emelkedik ki teljesítményével a hazai bajnokságokból.

A Kecskemétről származó fiatal három éve mutatkozott be az ob I-ben. Az felnőttek között az előző bajnoki évadban és (egyelőre) a most zajló idényben is négy élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a címvédő FTC-Telekom együttesében, míg az ifjúsági gárdában kirobbanthatatlan a kapuból. Hogy nagy jövő előtt állhat, azt kimagasló mutatói jelzik. A hálóját megcélzó kísérleteknek több mint a 65 százalékát hárítja, az akcióból eleresztett lövések esetében mindkét korosztályban egészen magas, 70 százalék fölötti védési hatékonyságot produkál. A 18 évesen már felnőttbajnok és kupagyőztes, juniorválogatott-kerettag Gyapjas Brendonnal beszélgettünk.

Fontos a statisztika? Nekem igen. Visszajelzést ad, és érdekes dolgokra mutat rá. A szövetség gondosan vezeti, ezért mondhatom, hogy az elmúlt tíz évben nem volt olyan kapus a hazai utánpótlás-bajnokságokban, aki hosszú távon hozzám hasonló százalékokat produkált volna. Természetesen a teljesítményhez kellettek a csapattársaim is, de ezekből az adatokból tudom, hogy jó úton járok. Mióta? Hat éve biztosan. Akkor kerültem a Ferencvároshoz. Már kisgyerekként is a világ legjobb kapusainak egyike akartam lenni, így hatalmas lehetőségként éltem meg, amikor a Fradi felfigyelt rám. Tizenkét évesen naponta buszoztam Kecskemét és Budapest között, az általános iskola elvégzése után költöztem a fővárosba. Nem volt minden zökkenőmentes. Tizennégy évesen cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, három napig feküdtem kómában. Felébredve az első kérdésem az volt, hogy mikor játszhatok újra. Néhány nappal az után pedig, hogy távoztam az intenzív osztályról, már védtem. Nyolcvan százalékos hatékonysággal. Sokan nem akarták elhinni, de én éreztem, olyan erő és akarat van bennem, amely mindenen átsegít. Mostanáig? Igen. A népligeti sporttelepen, ahol lakom is, többször öt-hat órát edzem kettesben a nálam két évvel fiatalabb öcsémmel, Viktorral, aki szintén a klub utánpótlásában véd, és U15-ös Európa-bajnok. Sok segítséget kapok az edzőimtől, az egyesület vezetőitől és édesapámtól, akivel mindig kielemezzük a mérkőzéseimet. De szinte csak a hibát keressük, mert azokból tanulva lehet továbblépni. Utolsóéves ifjúsági játékosként a továbblépés már a stabil felnőttkerettagságot jelenti a BL-címvédő csapatban? Egy éve edzem a felnőttekkel, és ez idő alatt látványos fejlődésen mentem keresztül. Megtapasztaltam a sebesség, a pontosság és a koncentráltság magasabb szintjeit. Egyre inkább elismernek az idősebbek. Azért dolgozom mindent beleadva, hogy több fontos meccsen kapjak lehetőséget, és bizonyíthassam: megállom a helyemet a legjobbak között is. Szeretem, ha nagy a teher a vállamon, mert az adja az adrenalint. A kihívások éltetnek, téthelyzetben tudom a legjobb teljesítményt nyújtani. Nagyon bízom benne, hogy megvalósul az egyik álmom, és továbbra is az FTC-ben játszhatok. Mi a másik? Az olimpiai bajnoki cím. Amióta az eszemet tudom. Azért részsikernek a junior-világbajnoki trófea is beillene, nem? Persze! Ha minden jól megy, és augusztusban megrendezik Buenos Airesben a juniorvébét, ott csakis az aranyérem lehet a célunk. Ebben a válogatottban sok korosztályos szintű klasszis, jó kezű, meccseket eldönteni képes játékos szerepel. A legutóbbi U17-es Eb-n hetvenegy százalékkal védtem. Most is hasonló módon akarom megmutatni, hogy mit tudok, és vébécímmel szeretném zárni az utánpótláskorszakomat. További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.