Vízilabda: két út, egy cél – a Dunaújváros és az UVSE is számít a fiataljaira a női Euroligában

A Dunaújvárosban két, az UVSE-ben nyolc utánpótláskorú pólós vállalt kisebb-nagyobb szerepet abban, hogy csapata a női Euroliga négyes döntőjébe jutott.

Először fordul elő, hogy két magyar együttes is ott lesz a női vízilabdázók legrangosabb kupasorozatának, az Euroligának a négyes döntőjében. A Dunaújváros és az UVSE az Olimpiakosz, valamint az Uralocska társaságában szállhat harcba a trófeáért április végén, május elején Budapesten. Kedden az is kiderült, hogy a magyar döntő is összejöhet, hiszen az UVSE a görög, a Dunaújváros az orosz alakulattal játszik az aranycsatáért. A Final Fourba kerülésből mindkét magyar együttesben kivették a részüket az utánpótláskorúak – változó mértékben. (Az utánpótláskorúak alatt a 2001-ben – még a juniorválogatottban érdekelt – és a később született játékosokat értjük.) A válogatott Garda Krisztina nevével is fémjelzett Dunaújváros felnőttcsapatába igen nehéz beférkőzniük a korosztályos pólósoknak, hiszen a főként az 1996-ban és az 1998-ban született vízilabdázókból álló mag – közte a szintén válogatott Gurisatti Grétával, Horváth Brigittával és Szilágyi Dorottyával – adott. Ennek ellenére a 2001-es születésű Pál Réka és a nála egy évvel fiatalabb Szabó Nikolett rendre szóhoz jut a legélesebb mérkőzéseken.

„A hazai bajnokságban több csapat támaszkodik a fiataljaira, én egészen más elképzeléssel irányítom a klubot – mondja Mihók Attila, a Magyar-kupa-címvédő DUE-Maarsk Graphics vezetőedzője. – Mi igyekszünk különbséget tenni a felnőtt-, és az ifjúsági együttes között, főleg azért, mert nemzetközi szinten is ütőképes csapatot szeretnénk összehozni. Viszont azoknak a fiataloknak, akik a későbbi felnőttválogatottságra esélyesek, megadjuk a lehetőséget. Ezeknél a játékosoknál mindig fennáll, hogy egy idősebb pillanatnyilag többet tehetne hozzá a mérkőzésekhez, de a jövőépítés szempontjából felhozzuk a legügyesebbeket. A csapatban betöltött szerepük ebből adódóan nem is lehet meghatározó. Egy-egy kivétel azért akad. Például a 2000-es születésű kapusunk, Magyari Alda felnőtt tétmeccseit majdhogynem egy kezünkön meg tudjuk számolni, mégis meghatározó szerepkörben alkalmazzuk. Szabó Nikinek lényegesen kevesebb játékalkalommal kell beérnie Dunaújvárosban, mint egy szerényebb minőségű csapatban. Fegyelmezetten, az elvárásoknak megfelelően dolgozik, de ahhoz, hogy kimagasló legyen, az önbizalmának jobban fel kell épülnie, és előbb nálunk kell kivívnia a helyét. Nyilván ez nem könnyű, mert olyan játékosokkal harcol, mint Ziegler Diána vagy Garda Kriszta. Pál Rékát úgy hoztuk fel a saját utánpótlásunkból, hogy előtte még korosztályos válogatott sem volt, de én nagy potenciált látok benne. A magyar mezőnyben ritkaságnak számító center-bekk típusú játékos. Példátlan ereje és viszonylag jó úszástudása van, ugyanakkor nagyon kevés a rutinja. Vele is türelmesek vagyunk, viszont a nemzetközi mérkőzéseinken már második bekként szerepeltethető. Nagyon intelligens, ezért hamar megérti a feladatait, és helyesen mérlegeli a dolgok fontosságát. Mindketten meglepetést szerezhetnek az Euroliga négyes döntőjében, hiszen olyan játékosok, akikre az ellenfelek kevesebbet készülnek.” A válogatott Antal Dórát, Gangl Edinát, Keszthelyi Ritát, Parkes Rebeccát, Szücs Gabriellát vagy éppen a csupán 20 esztendős Rybanska Natasát és Faragó Kamillát a soraiban tudó, bajnoki címvédő UVSE első keretéhez tavaly nyáron került fel a 2001-es születésű kapus, Kakas Krisztina, a nála egy évvel fiatalabb Dávid Cila és Forgács Lili, valamint a 2004-es évjáratú Aubéli Tekla és Szegedi Panni. A csapat addig sem szűkölködött a tinédzserekben: a juniorválogatott erősségeként ismert Baksa Vanda, Peresztegi-Nagy Kinga, Telek Dorottya hármas már komoly szerepet töltött be az együttesben. Az említett nyolc fiatal a Lille elleni, csoportelsőségért vívott győztes meccs keretében például egyszerre kapott helyet.

„Nélkülük nem is tudtunk volna eljutni idáig, bár még nem nyertünk semmit – szögezi le az UVSE Hunguest Hotelst irányító Benczur Márton. – Ez már régen nem az a sportág, amelyben akad három-négy meghatározó ember, aki lerendezi a meccseket. Azért neveljük a játékosokat, hogy megkapják a lehetőséget, és ezzel párhuzamosan tartanunk kell azt a színvonalat, amelyet évek óta képviselünk. Csak akkor igazolunk, ha nincs az utánpótlásban megfelelő játékosunk, de most Bercivel (Áts Bertalan, a klub nő szakágának szakmai igazgatója – a szerk.) láttuk, hogy ezeket a fiatalokat igenis be lehet tenni. A jelenlegi felnőttcsapatunkban három olyan játékos található, aki korábban nem szerepelt az utánpótlásunkban. Remélem, hogy a legfiatalabbak is jó példát látnak maguk előtt. Baksa Vanda is hasonlóan kezdte el. Először csak be volt írva egyszer-egyszer, bement pár percre, most pedig két és fél év után fix kezdőjátékos. A lányoknak a négyes döntőbe jutás visszaigazolást jelent arról, hogy van értelme az elképesztően sok edzésnek. És a többi serdülő- meg ifjúsági játékosunk előtt is nyitva áll a kapu. Az egyetlen módszer, amellyel el tudják érni a felnőttcsapatba kerülést, a munka. A felnőttválogatottjainknak pedig csak köszönettel tartozunk, mert odaadással, türelemmel nevelik a tinédzsereket, és néha persze, kellő keménységgel is. Minden edzőnek azt kívánom, hogy ilyen emberi tulajdonságokkal felruházott játékosai legyenek. Ez nem kémiaszertár vagy laboratórium, ahol leírjuk ki milyen játékos, és mindig olyan is lesz. Egy óráig tart a meccs, és mindegy, hogy például Keszthelyi Rita mit csinált az előző tíz évben, mert abban az egy órában kell úgy játszania, hogy nyerjünk. És ez minden játékosra igaz. Az életkor is csak statisztika, és sorra vehetjük, hogy ki hány éves, de egy csapat pontosan olyan csapat, ahogyan játszik.” A két csapat a négyes döntő előtt még kap ízelítőt egymásból. A bajnokságból is hátra van egy találkozójuk, valamint a bajnoki döntőben is összecsapnak. További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.