Tollaslabda: a 17 éves Tóth Kristóf az utánpótlás után a felnőttmezőnyben is csúcsra érne
Amikor kiderült, hogy április 30-ig minden hazai tollaslabdaversenyt felfüggesztenek, biztossá vált, hogy az eredetileg a hónap közepére időzített, két napos utánpótlás magyar bajnokság sem kerül megrendezésre. Ennek a 17 éves debreceni tollaslabda-játékos, Tóth Kristóf sem örült, ellenfelei azonban fellélegezhettek egy pillanatra, hiszen az ifjú sportoló nem csak az utánpótlás korosztályokban, hanem a felnőttek között is a legjobbak közé tartozik Magyarországon – fiatal kora ellenére.
A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola játékosa, Tóth Kristóf a tollaslabdázás egyik legnagyobb hazai ígérete. 2019-ben 15 évesként nyerte meg tükörsimán az U19-esek országos bajnokságát, ráadásul úgy, hogy előtte pár héttel még a gimnáziumi felvételi kötötte le a figyelmét. Kirívó tehetsége miatt általában nem a saját korosztályában versenyez, az U17-es országos bajnokságokon például fiatalabbként sorozatban négyszer bizonyult a legjobbnak.
„Túlságosan kilógott a korosztályából, így kézenfekvő volt, hogy idősebbek között induljon – nyilatkozta a debreceniek egyik edzője, Mátyus Tibor. – Az, hogy valaki fentebbi korosztályokban érjen el sikereket, inkább a lányok mezőnyében fordul elő, fiúk esetében nagyon ritka.”
A cívisvárosi játékos viszonylag korán, ötévesen ismerkedett meg a játékkal.
„Édesanyámmal a kertben kezdtünk el játszani. Egyszer elvitt engem egy edzésre is, és nagyjából egy óra múlva mondták neki, hogy hozhat engem többször is, mert elsőre egész jól ment. Az első évek nyilván kevésbé voltak komolyak, fizikálisan és fejben sem lehet akkor még nagy dolgokat elérni. Ahogy elkezdtem versenyezni, a fejlődés is jobban megindult” – magyarázta Kristóf.
A fejlődéssel együtt az első sikerek is érkeztek, amik mára igen hosszú listát alkotnak.
„Amire a legbüszkébb vagyok az nem versenyeredmény, hanem az Év Tollaslabdázója-cím. Ha versenyeredményekre gondolok, a 15 évesen megnyert U19-es országos bajnokság a legkedvesebb emlék.”
A játékára nem csak itthon figyeltek fel a szakemberek, egy olaszországi edzőtáborban kínai edzők szúrták őt ki.
„Meghívtak Kínába nagyjából egy hónapra, hogy ott készüljek, a Sportcentrum támogatásával pedig ez szerencsére meg is valósulhatott; ez örökre felejthetetlen élmény marad. Kezdetben nehéz volt megszokni a különbségeket, változásokat, de a tollas terén rengeteget új dologgal találkoztam, ráadásul a tanulás folyamata is gyorsabban ment, mint ahogy vártam. Ez a játékomban is megmutatkozott a kint töltött időszak után” – emlékezett vissza a két évvel ezelőtti időszakra.
Természetesen a sportágát is megviselte a koronavírus-járvány, ami hatással volt a felkészülésre is.
„A vírus első szakaszában minden törölve lett, még edzeni sem tudtunk. Természetesen lépni kellett: otthoni gyakorlatsort kaptunk, amivel lehetett készülni, de az nyilván nem egyenlő a közös edzéssel. Ha jól emlékszem, talán tavaly októberben rendezték az első vírus alatti versenyt. Kellenek a megmérettetések, szüksége van rá minden játékosnak; az edzés ilyen tekintetben nem tud segíteni, ahol olyanokkal játszol, akikkel minden nap találkozol.”
