Vívás: „Én is egy projekt voltam Tokióban” – Szilágyi Áron

A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron többek között a fiatalok motivációjának fontosságáról és a tokiói tapasztalatairól is beszélt az Egy nap az utánpótlásért című konferencián.

A hét folyamán a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában Egy nap az utánpótlásért címmel tartotta meg hagyományos konferenciáját az Utanpotlassport.hu szerkesztősége. Az immár tizenegyedik alkalommal lezajlott eseményen most is klasszis sportolók, a sportszakma és a sporttudomány elismert képviselői jelentek meg, és pódiumbeszélgetésekkel, előadásokkal színesítették a programot.

A Mit üzen Tokió? témakör jegyében telt rendezvényen a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áron nem tudott személyesen részt venni, de online a megérdemelt szabadsága élvezése közben is szívesen osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az első kérdések egyike rögtön a nagy titokra irányult, miszerint hogyan sikerült zsinórban harmadszor is aranyérmet nyernie az ötkarikás játékokon? „Nem én csináltam, hanem mi csináltuk” – szögezte le egyből Szilágyi, aki kiemelte, hogy a felkészítő stábjának hatalmas szerepe volt a világraszóló sikerben. Megjegyezte, hogy a felkészülését igyekezett a legkörültekintőbben végezni, sokat dolgozott, bízott a munka eredményességében, így valójában: „Nincs varázslás vagy mindig beváló recept” – összegzett. A motiváció fontosságára akkor terelődött a beszélgetés, amikor felidézték, hogy miután a tízéves Áron a sydney-i olimpián látta a párbajtőröző Nagy Tímea elsöprő győzelmét, valamint a kardvívó Ferjancsik Domonkos bravúros negyedik helyét, rögvest a szülei elé állt és kijelentette, hogy olimpiai bajnok akar lenni. A klasszis úgy fogalmazott, hogy ez az elhatározás végigkísérte a pályafutását, és masszőrét idézve mosolyogtatta meg a közönséget az örök igazsággal: „Tüzet nem lehet senki alá rakni!”

Benne megvolt a tűz, és ezt nevelőedzője, Gerevich György is hamar felfedezte a Vasasban. Szilágyi szerencsésnek vallja magát, mert a piros-kék klubban minden feltétel adott volt ahhoz, hogy példaképeivel együtt edzve eljusson az olimpiákig. Úgy véli, a gyerekeknél az a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak, a szakmai felügyeletnek pedig egyik fő feladatként – már a kezdetektől fogva – a motiváció megőrzését kell szem előtt tartania. Szilágyi már egy éve a Vasas vívószakosztályának elnökeként maga is ezt szorgalmazza. „Vannak nagyon eltökélt fiatalok – mondta. – Ha egy gyerek egyszer-kétszer lejön edzésre, már lehet látni, hogy megvan-e benne a potenciál az élsportolóvá váláshoz. A mi szakosztályunkban az élversenyzők együtt készülnek az amatőrökkel, így a fiatalok minden oldalát megismerik a sportágnak, és ezáltal is fejlődnek. Van, hogy egy-egy délutáni tréningen én is vívok az amatőrökkel. A mostani utánpótláskorúak legalább annyit edzenek, mint én annak idején. Sőt, a mai edzők már nem csak sportszakmailag figyelnek oda mindenre. Remélem, hogy a klubban lesznek követőim, és Európa-, világ- vagy olimpiai bajnoki címekre törnek.”

Azoknak a fiataloknak, akik hasonló útra lépnek és idővel az olimpián is bizonyíthatnak, érdekes, egyben hasznos meglátással szolgált a példakép, aki testközelből tapasztalta meg, hogyan haladnak a korral az egymást követő világesemények ikonjai. „Szembetűnő volt Tokióban, hogy minden egyes sportoló szinte külön intézményként mozgott az olimpiai faluban. Érezni lehetett, hogy itt már tulajdonképpen projektek vannak. Én is egy projekt voltam. A felkészítő stábommal, a csapatommal együtt. Szükség van arra, hogy a számomra megfelelő szakemberekkel legyek körülvéve, és mindenhonnan megkapjam a sikerhez kellő támogatást. Már nincs az, hogy van egy szövetségi kapitány és alatta dolgoznak a versenyzők. Mindenki keresi az utat, amelyen át sikeres tud lenni. Valaki a sportpszichológusában bízik, valakinek a gyógytornászában, az erőnléti edzőjében vagy a masszőrében van elvetve a hite. Mindenkinek magának kell összerakni a legódarabjait, amelyekből fel tudja építeni a várát.” További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.