Vízilabda: a legjobb juniorok előtt nyitva áll a női válogatott kapuja

A magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányával, Bíró Attilával beszélgettünk a szakág érmekben gazdag évéről és a fiatalok lehetőségeiről.

Kivételesen sikeres évet zárt a magyar női vízilabdázás, hiszen a válogatottak az összes korosztály minden világeseményén a dobogón végeztek. A felnőttek az olimpián, a juniorok a vb-n, az U17-esek pedig az Eb-n jutottak bronzéremig, míg az U15-ös csapat kontinensbajnoki címet nyert. Összehasonlításképpen: a legutóbbi, hasonlóan sűrű évben, 2019-ben a felnőtteknek negyedik, a junioroknak hetedik hely jutott a vb-n, az U17-esek kilencedikek, az U15-ösök pedig szintén hetedikek lettek az Eb-jükön. Hogy mi történt az elmúlt – a járványhelyzet miatt rendhagyó – két esztendőben, ami látványos eredményjavuláshoz vezetett, arról a felnőtt női válogatottat irányító Bíró Attilát kérdeztük, akinek kapitányi megbízatását nemrégiben 2024. októberéig hosszabbította meg a sportági elnökség. 

„A szövetségnek hála a járványhelyzet ellenére rendben lezajlottak a felnőtt- és az utánpótlás-bajnokságok, valamint kupasorozatok is. Ez az egyik fontos adalék, ami a játékosok előnyére vált. A másik pedig, hogy Biros Péter vezetésével jól átgondolt, koncepciózus munka kezdődött a korosztályos válogatottaknál, amelyről úgy gondolom, a jövőben a felnőtteket is hatékonyan segíti. Külön öröm, hogy a juniorok 2011 után szereztek újra vébéérmet.”  A juniorok, azaz az U20-as korosztály két évvel ezelőtt az akkor már felnőttválogatott Magyari Aldával, Rybanska Natasával és Vályi Vandával lett vb-hetedik. Csupán az eredményt tekintve azt feltételezhetnénk, hogy az idén Varga Tamás irányításával bronzig jutó gárda – amelyből még senki nem mutatkozott be a felnőttek között – ígéretesebb az akkorinál. Bíró szerint azonban szó sincs erről. 

„Az akkori válogatottban kiemelkedő egyéniségek játszottak, most inkább csapatként működtek jól a lányok. Két éve az említett három pólós mellett is akadtak olyanok, akikkel számoltam a bő keretben. A mostani junioroknak még fejlődniük kell. Ez a vébé kicsit inkább Eb volt, hiszen az amerikai, az ausztrál, a kanadai, a kínai és a japán csapat is hiányzott a mezőnyből. Márpedig közülük négy is éremesélyes minden eseményen. Ez persze nem kisebbíti az érdemeket, de szívesen megnéztem volna a lányokat például az USA ellen. Abban is van igazság, hogy két éve talán könnyebb volt bekerülni a tokiói olimpiára épülő felnőttválogatott keretébe, melyben találhattunk réseket. Ezeket tömte be Magyari, Rybanska vagy Vályi. Az olimpián a második legfiatalabb csapat volt a miénk, tehát senkinek nem lesz egyszerű helyet követelnie magának a legjobbak között, de a lehetőség mindenki számára adott. A juniorok most még kislányoknak számítanak, hiszen fizikai és taktikai hiányosságaik is vannak, és ezeket nehéz egyről a kettőre pótolni. Ugyanakkor várhatóan az év végén már lehet egy-két új név a bő keretben, a párizsi olimpiáig pedig még három évünk van. Ennyi idő alatt többen is bejátszhatják magukat a csapatba. Szívesen nyúlok a fiatalokhoz, de az idősebb, tapasztaltabb játékosoktól is folyamatos fejlődést várok, úgyhogy kérdés: ők mennyi teret engednek majd a feltörekvőknek?”  A kapitány szerint a hazai bajnokság jó táptalaj a korosztályos pólósok számára. Elsősorban ott kell bizonyítaniuk, aztán jöhet a helytállás a nemzetközi kupákban. 

„Az általam figyelt fiatalok kilencven százaléka nemzetközi kupában érdekelt csapatban játszik. Ha ott is kiemelkedően szerepelnek, utána a válogatottban vagányságra és csibészségre lesz szükségük a folyamatosan fejlesztendő erőnlét, valamint a bővítendő taktikai repertoár mellett.”  Természetesen a nemzetközi rutin megléte sem utolsó szempont. Az idén a Benczur Márton irányította U17-esek és a Sike József által felkészített U15-ösök is értékes tapasztalatokkal gyarapodtak. Az viszont, hogy ki hány utánpótlás-világeseményen szerepelt, a felnőttválogatottba kerülést illetően nem különösebben számít.  „Arra is volt már példa, hogy valaki stabil válogatott lett, pedig korábban nem járt korosztályos világversenyen – folytatja Bíró. – Nagy a szakadék a két korosztály között. A fiatalkori sikerek ezzel együtt fontosak, de azt gondolom, tizenöt éves korban még a gyerekek fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, és a versenyeztetést később érdemes kezdeni. Egy U15-ös Eb-arany félre is vezethet minket, hiszen nálunk korábban kezdik a gyerekek a vízilabdát, hamarabb szereznek tudást, mint másutt. A két idősebb korosztályban már sokkal értékmérőbb egy-egy eredmény.”  További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.