Cselgáncs: „Kilencven százalékban elégedett vagyok az idei világversenyekkel" – Sipőcz Richárd

A MOL Alapítvány által is támogatott 20 éves cselgáncsozó, Sipőcz Richárd idén sem maradt adós az érmekkel, hiszen a három utánpótlás-világversenyen négyszer állhatott fel a dobogóra, köztük a junior Európa-bajnoki címmel; azonban a Széchenyi ESE Győr fiataljának a szemei előtt már a párizsi olimpia lebeg.

Ami az érmek számát illeti, a magyar cselgáncsozók közül Sipőcz Richárd nyerte a legtöbb érmet a 2021-es korosztályos világversenyeken: a luxemburgi junior Eb-n arany, az olaszországi junior-vb-n ezüst-, míg a legutóbbi, budapesti U23-as Eb-n egyéniben ezüst- és csapatban bronzéremmel zárt. A Széchenyi ESE Győr 20 éves, nehézsúlyú kiválóságát először a legfrissebb élményekről, a Ludovika Arénában rendezett kontinensviadalról kérdeztük.

„Egyértelműen pozitív élményként marad a budapesti Eb. Szeretek itthon versenyezni, remek érzés mindig, amikor a magyar közönség előtt dzsúdózhatok. Bár ez már a harmadik világversenyem volt rövid időn belül, viszonylag jó teljesítményt nyújtottam ezúttal is, így nem lehetek elégedetlen az ezüstérem ellenére sem, sőt ha összességében a két érmet nézem, abszolút boldog vagyok. Oszlopos tagja lehettem a csapatnak, az egyéni után odaraktam magam, és sikerült személyes, nagy csatákat megvívnom több riválisommal ott is. Annak külön örültem, hogy a csapatversenyben veretlenül zártam. Persze sajnáltam, hogy nem jött össze a döntő, nem sok hiányzott a grúzok ellen, viszont a harmadik hely is szép eredmény ebben az erős mezőnyben" – nyilatkozta a Mol Alapítvány által támogatott Sipőcz az Utánpótlássportnak. A fiatal tavasszal még reális eséllyel pályázott a tokiói ötkarikás részvételre, ám időközben a koronavírus-fertőzés, majd az ezt követő hosszabb kihagyás ezt felülírta. Azonban a következő olimpián, Párizsban már mindenképpen ott lenne.

„Ha az idei világversenyeken mutatott teljesítményemet nézem, kilencven százalékban elégedett vagyok azzal, amit nyújtottam. A két döntő miatt nyilván maradt hiányérzetem, de főleg a juniorvébé döntője fáj igazán. Az Eb-aranyak mellett a világbajnoki cím még nem jött össze korábban, éppen ezért annak a megszerzése még nagyobb motivációt jelentett – sajnos Olaszországban sem sikerült, pedig nagyon közel voltam hozzá. Ez sokkal jobban bosszant, mint az itthoni U23-as Eb-döntője, ahol tényleg azt éreztem, hogy az utolsó cseppig minden energiámat ott hagytam a tatamin. Ha viszont az egész évemet kell értékelni, az meglehetősen hullámzóan alakult: az év első fele korántsem volt ideális, a formám sem akart összeállni, majd beteg lettem, így ki kellett hagynom sokat, minek következtében a tokiói kvóta megszerzésének az esélye is elúszott. Szóval a rosszabb és a jobb ciklusok váltották egymást leginkább. Remélem, jövőre nem lesznek ilyen hullámvölgyek, és zökkenőmentesen tudom kezdeni a párizsi olimpiára a kvalifikációs időszakot." Felkészülésében a MOL Alapítvány is segíti: a támogatásból a versenyekkel és a rengeteg edzéssel járó utazási költségeit igyekszik finanszírozni. További korosztályos hírek CSELGÁNCSBAN a sportági aloldalunkon.