Tekvondó: egyforma csúcsforma – tovább szárnyal Márton Luana és Viviana

Ezúttal a junior Eb-n alakítottak nagyot a tekvondós Márton lányok: a bajnok Viviana és az ezüstérmes Luana kivételes összhangban halad a fejlődés útján.

Tovább szárnyal a 15 esztendős tekvondós ikerpár, Márton Luana és Viviana. A lányok novemberben a korosztály elsőéveseként jártak a szarajevói junior Európa-bajnokságon, amelyen Viviana 63 kilóban arany-, Luana 59 kilóban ezüstérmet nyert, majd ráadásként mindketten győztek a szintén a bosnyák fővárosban rendezett korosztályos nemzetközi viadalon.

A versenyek után a Spanyolországban élő testvérpár hazatért madridi otthonába, és Jesús Ramal szakmai vezetésével folytatta az edzéseit a Hankuk csapatában. A nővérek a kontinensviadal sikereire csupán pályafutásuk egyik állomásaként tekintenek. „Minden aranyéremnek örülünk, de a helyükön kezeljük a győzelmeket – kezdi Viviana. – A sikerek titka a mindennapos, kemény edzésekben rejlik. Továbbá a folyamatos meditáció is a felkészülésünk részét képezi, és segít abban, hogy fejben is ott tudjunk lenni a versenyeken.” „Az Eb-n főleg utolsó éves juniorok vettek részt, ezért a mezőny elég ismeretlen volt a számunka – veszi át a szót Luana. – Az ellenfelek talán tapasztaltabbak voltak, de a korkülönbséget nem éreztem a tatamin. Sokat edzünk a felnőttekkel. A nyáron például a kétszeres olimpiai bajnok Jade Jones többször is visszahívott minket Angliába, hogy segítsük a tokiói felkészülését.” A lányok természetesen magukat is igyekeznek egyre jobb harcossá faragni. Mindketten kiemelik, hogy az elmúlt évben erőnlétileg, mentálisan és technikailag is látványos módon fejlődtek. A tréningeken nem kímélik a másikat, a versenyeken viszont szinte mentorként istápolják egymást. „Mi vagyunk a legjobbak – jelenti ki Viviana. – Ezt minden mérkőzés előtt elmondom a testvéremnek. Amikor különböző napokon lépünk tatamira, akkor egymást melegítjük be és tüzeljük fel. Aztán persze mindig feszültebb vagyok Luana meccsén, mert a sajátomon már nem gondolkodom, csak a küzdelemre koncentrálok.”

Bár szemre nehéz különbséget tenni az ikrek között, a küzdőtéren már felismerhető, hogy melyik Márton lány igyekszik kibontakozni. „Én sokkal nyugodtabb és taktikusabb vagyok – magyarázza Luana. – Vivi nagyon támadószellemű. Nem vár az ellenfélre, végig kézben akarja tartani a meccset. Van, amikor teljesen megőrül...” „Azért te is szeretsz dominálni! Ha máshol nem, akkor otthon!” – vágja rá válaszként Viviana, majd nevetve kezdi ecsetelni, hogy: „A hétköznapokban Luana az erőszakosabb, de én már beletörődtem ebbe. Ha valamit mond, akkor annak úgy kell lennie. Ennyit engedek neki, hiszen egy perccel idősebb nálam.” A lányok imádnak egymással pimaszkodni, de minden csipkelődésükből kiérződik a szeretet. A közöttük lévő erős kapocs miatt elképzelhetetlennek tartják, hogy valaha is azonos súlycsoportban induljanak. Erre karrierjük elején egyszer volt példa, a döntőben találkoztak volna, de nem adok-kapok, hanem sírás és pénzfeldobás lett a sztori vége. „Én is ötvenkilenc kiló vagyok, de a közös érdek miatt feljebb mentem egy kategóriát – mondja Viviana. – A súlycsoportomban tehát többnek kell lenni, mint ötvenkilenc, így a legutóbbi open mérlegelése előtt is kénytelen voltam meginni egy liter vizet.” Ideális folyadékbevitel ide vagy oda, a lányok továbbra is szomjaznak a sikerre. Az idén még vár rájuk néhány verseny, de lélekben már a jövő évi junior-világbajnokságra készülnek. Kell-e mondani, milyen vágyakkal? További korosztályos hírek TEKVONDÓBAN a sportági aloldalunkon.