Nileborg Krisztián az ifi Eb-ezüstnek hála még motiváltabban várja a folytatást
A tavalyi junior ökölvívó Eb-aranya után május elején az ifjúságiak Európa-bajnokságán is dobogóra állhatott Nileborg Krisztián. Bár a döntőben most nem az ő kezét emelték a magasba, azt mondja, az eredmény még motiváltabbá teszi a jövő versenyei előtt.
A hazai korosztályos ökölvívás egyik legnagyobb sikerét érte el tavaly a Strong Hand Boxing Team versenyzője, Nileborg Krisztián, aki a juniorok olaszországi Európa-bajnokságán aranyérmet szerzett. A fiatalra az év végén korosztályváltás várt, idén pedig már az ifjúságiak (17-18 évesek) mezőnyében méretheti meg magát, amelyben az esztendő első hónapjaiban nem kerülték el a szép eredmények: az Énekes-emlékversenyen Nileborg kiélezett csatában kapott ki a 71 kilósok között a 2022-es ifi-vébén második Gémes Leventétől, nem sokkal később viszont legyőzte legfőbb (hazai) riválisát, aki – a hazai szövetségi információja szerint – kézsérülés miatt hagyta ki a jereváni ifjúsági Európa-bajnokságot. Azt a kontinensviadalt, amelyen négy év után ünnepeltünk újra magyar érmest a fiú indulók között, ráadásul rögtön hármat: Oláh Levente (60 kg) és Zsigó Csaba (48 kg) bronz-, míg Nileborg ezüstéremmel a nyakában utazhatott haza.
– mondja Nileborg. – Sokat dobott rajtam, felhúzott az elmúlt hónapok során, hogy Levivel többször is összecsaphattam, mégiscsak egy világbajnoki ezüstérmesről van szó a súlycsoportomban. Ezek a mérkőzések rengeteget segítettek, hogy jól menjen az Eb-n. Nem gondolkodtam azon, hogy a fiatalabbak közé tartozom, természetesen meg akartam nyerni a viadalt.”
Azonban az első másodpercek balul sültek el, hiszen az első ütésénél megsérült a jobb keze, amit a folytatásban alig tudott használni.
„Pár másodperce tartott a moldáv srác elleni nyitómeccsem, amikor a jobbegyenesemmel az egyik bütykömet is elütöttem, így innentől balkézzel kellett küzdenem; a másikra próbáltam a lehető legjobban vigyázni. Ezután a szerb ellenfelemet is szinte féloldalasan győztem le, ám az elődöntőben következő, balkezes örmény bokszoló ellen a sérült öklömet is használnom kellett – szerencsére sikerrel vettem az akadályt, bár bevallom, eléggé fájt, össze kellett szorítanom a fogaimat. Kis túlzással ötvenszázalékosan sikerült beverekednem magamat a fináléba, amely végén sajnos nem az én kezem lendült a magasba. Talán többször is meg lehetett volna inteni az orosz ellenfelemet, aki próbált kizökkenteni a ritmusomból.
(Kiemelt képünkön: Nileborg Krisztián (balról az első) a dobogón Forrás: EUBC)
