Az előző évet értékelve és az idei lehetőségeket felvázolva Varga Péter, a szövetség ifjúsági bizottságának elnöke arra is kitért, hogy miként kellene piramist építeni. Persze csak sakkban. És fejben. Egyelőre.
P. S. Zs. – Milyen esztendőt hagytunk magunk mögött?
– 2010 szenzációszámba menő eseménye, hogy Rapport Richárd tizenhárom évesen megszerezte a nagymesteri címet. Így jelen pillanatban Magyarország adja a világ legfiatalabb nagymesterét. Úgy is mondhatnám, hogy most ő a magyar sakkutánpótlás legnagyobb reménysége.
– A versenyek is ilyen jól sikerültek?
– Azok már nem annyira. A legrangosabb korcsoportos viadalon, a világbajnokságon Rapport Richárd tizenkettedik lett, az Európa-bajnokságon Bea Boglárka nyolcadik helyezést ért el a tizenhat éves lányok között. Ám mielőtt valaki lesajnálná ezt az eredményt, elárulom, hogy ezen a szinten a rengeteg munka, a pillanatnyi forma mellett már a szerencse is beleszól abba, ki kerül az első háromba.
– És a hölgyek?
– Papp Petrát emelném ki, aki az idén lesz tizennyolc esztendős. Ő tavalyelőtt az országos női bajnokságon holtversenyes harmadik, tavaly pedig ötödik lett. Egy szó mint száz: Rapportban és benne van meg az a lehetőség, hogy a holnap Lékó Pétere és Polgár Juditja legyen.
– Úgy tudni, hogy nagy átalakulások előtt áll a sakkutánpótlás...
– Az biztos, hogy az idén tavasszal, valamikor április körül új elnöke és elnöksége lesz a szövetségnek. S ha a szakmai alapot leraktuk, megteremtettük a biztos anyagi hátteret, akkor jöhetnek a reformok. Már ma is sok olyan elképzelést hallani, hogy eljött az ideje az új módszerek bevetésének. Ám ezekről csak az elnökválasztás után érdemes majd beszélni.
– A reformerek azt vetik a szemükre, hogy nemzetközi szinten adósak az eredményekkel.
– Valóban ezt mondják, de ezzel én nem értek teljes mértékben egyet. 2010 nem sikerült jól, viszont rendszerint kétévente tudtunk hozni érmeket a nagyobb nemzetközi versenyekről. Két esztendeje Gledura Benjámin a tízévesek korcsoportjában Európa-bajnok lett, Csonka Balázs a tizenkét évesek között pedig bronzérmes. A tizennyolc évesek csapata 2009-ben megnyerte az Eb-t, tavaly harmadik lett. Ezek azért természetesen olyan eredmények, amiket értékelni kell!
– Körülbelül hány gyerek játszik ma versenyszerűen Magyarországon?
– Az országos egyéni bajnokságon hozzávetőleg kétszázötven gyerek indul el, az ifjúsági csapatbajnokságon rendszerint négyszáz fiatal játszik, de mögöttük nagyon sok igazolt játékos áll, ők ezerötszázan-kétezren lehetnek. A három éve indított Internetes Sakksuli, ami interaktív módon segít megtanulni a játékot, már túllépte a hétezres regisztrált létszámot.
–Mire lehet számítani az idén?
– Ezt mindig nehéz megsaccolni, de az biztos, hogy az év első felét a tisztújítás foglalja majd le. Minden további lényeges döntés, változtatás csak ezután jöhet, természetesen a folyamatos működés biztosítása mellett. Szeretnénk felépíteni egy olyan oktatási formát, amely az alapoktól a csúcsig kísérheti el a legrátermettebb sportolókat. Egy olyan piramist felépíteni, amelynek alján ott vannak az igazolt játékosok, és a csúcson, mondjuk, egy-két olyan szuper nagymester áll, aki átlépte a 2700 élőpontos álomhatárt. Ilyenből negyven körül van a világon. Egy olyan rendszer kellene, amely ezt az álmot nem csak álomként, hanem lehetőségként kezeli.
– Gondolom, ehhez biztos anyagi alapok is kellenek.
– Ahogy mondani szokták, minden forintnak meglenne a maga helye. Csak egy adalék: a hazai szövetség éves költségvetése csak töredéke a töröknek. Pedig őket se mondhatnánk nagyhatalomnak, igaz, ott nemzeti sport a sakk. Jó tudni, hogy aki Lékó Péter vagy Polgár Judit nyomdokaiba szeretne lépni, anna ifjúsági szinten a felkészítése évi kettő-öt millió forintra rúg. És az sosem baj, ha nemcsak egy van belőle. A többit számolja ki nyugodtan.
