Hazánk múltjában kiemelkedő szerepe volt az íjászatnak, ám manapság meglehetősen kevesen űzik mifelénk ezt a sportot. Egy tehetséges, fiatal versenyzőt, Bukó Lászlót faggattam a sportág szépségeiről és legfontosabb tudnivalóiról.
dióbetti– Mi ösztönöz egy fiatal srácot arra, hogy íjásznak álljon?
– Ez a történet nagyon régre nyúlik vissza. Hét éve Visegrádra mentünk osztálykirándulásra. Amikor a Fellegvárat látogattuk meg, ott láttam először íjászokat. Abban a pillanatban éreztem, hogy ki kell próbálnom, de akkor, sajnos, nem nyílt rá lehetőségem. Később felvetettem a témát a szüleimnek is, akik szerencsére támogatták az ötletet, így 2005-ben, kilenc évesen, elkezdhettem pályafutásomat.
– Melyik egyesületben sportolsz, és miért éppen ott?
– Szerencsémre nem csak én éreztem motivációt az íjászat iránt, hanem anyukám egyik ismerőse is elkezdte űzni ezt a sportágat, és az ő segítségével találtam rá egy fantasztikus csapatra, a Mogyoródi Szent László Íjász Egyesületre. Azóta az ő táborukat erősítem.
– Mik a terveid a sporttal? Hobbiként tekintesz-e rá, vagy esetleg többről van szó?
– Sajnos, Magyarországon hivatásszerűen nem éri meg íjászkodni, hiszen nem garantál biztos megélhetést. Viszont hobbiként nagyon komolyan veszem.
– Melyek a legjobb eredményeid?
– Az íjászatnak több válfaja is van, én 2005 és 2010 között történelmi íjászattal foglalkoztam. Itt nagy szerepet kap a hagyományőrzés, korhű ruhákban kell versenyezni, különböző terepviszonyok között, például erdőben lőni, patakon keresztül, és még sorolhatnám. Ezen kívül az íjak és a nyílvesszők is a régi hagyományok szerint készülnek. Ebben a kategóriában az országos bajnokságon első helyezést értem el.
– Említetted, hogy ezt a változatot csak tavalyig űzted. Mi volt a váltás oka?
– A múlt évben szabályváltoztatások történtek a történelmi íjászatban, és mivel az új szabályrendszerrel nem vagyok kibékülve, átváltottam az úgynevezett Barebow íjra.Ez lényegében annyiban különbözik a történelmi íjászattól, hogy nem szükséges hozzá különleges öltözet, maga az íj másfajta kialakítású és korszerű anyagok felhasználásával készül, emellett nemzetközi versenyeket is rendeznek ebben a szakágban. Fél éve foglalkozom körülbelül a Barebow-val, és kiemelkedő eredményt egyelőre nem sikerült elérnem.
– Ami késik, nem múlik... Bárkiből válhat jó íjász, vagy szükség van hozzá különleges képességekre is?
– A nagy részét meg lehet tanulni, főleg gyakorlás kérdése az egész. Ha emellett van az embernek kellő érzéke is hozzá, akkor persze könnyebb. A legfontosabb az, hogy rengeteget kell gyakorolni a sikerhez.
– Mennyire fér meg a tanulás és az íjászat egymás mellett?
– Szerencsére nem megy a tanulás rovására a hobbim, hiszen fontos számomra, hogy az iskolában is jól teljesítsek. De az íjászat sok lemondással jár. Nyáron elég sűrűn vannak versenyek, s ezek egy-egy hétvégét egészen lefoglalnak. Aztán még hozzáadódik a sok-sok felkészülés is, de mindezzel együtt úgy gondolom, hogy megéri az erőfeszítés.
