Akadémia a jövőért

Hamarosan egyéves születésnapját ünnepli a székesfehérvári ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia. A 2010. április elsején átadott központnak jelenleg majdnem kétszáz játékos a tagja hat korosztályban, U8-tól U18-ig. A centrum az alap-, a közép- és a felsőoktatási intézményekkel is szorosan együttműködik, így a tanulásból sem maradnak ki a fiatalok.

eFBé A szakmai képzést az utánpótlás-nevelés területén  nemzetközi szinten is elismert korábbi szövetségi kapitány, Kercsó Árpád vezeti, vele beszélgettünk az évforduló apropóján. – Hogyan értékeli az Akadémia első évét? – Ha két szóval kéne jellemeznem, akkor annyit mondanék: jó volt. Természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű. Az elmúlt év egyértelműen a tapasztalatszerzés, az útkeresés időszaka volt. Megismertünk rengeteg tehetséges játékost, és tudjuk, hogy akadnak olyanok, akikkel távlatokban is számolhatunk, nevezetesen minőségi játékosai lesznek a majdani felnőtt csapatnak. – A labdarúgó-akadémiák esetében nem titkolt cél, hogy a tehetségeket külföldre nevelik… – Ami egy vicc; a srácok kimennek tizenhat-tizenhét évesen külföldre, majd huszonkét-huszonhárom évesen visszajönnek kiégve.

Nálunk a cél az, hogy előbb a farm-, majd az osztrák ligában szereplő csapatban tizenkilenc-húszéves korára állandóan bevethető játékos váljék a legjobbakból. Ha utána két-három éven belül igazán kinövik magukat, és a magyar válogatottban is bemutatkoztak, akkor természetes, hogy akár külföldi szerződéshez is hozzásegítjük őket. De arra semmi szükség, hogy valakit kivigyenek külföldre, aztán ott a farmcsapatban játsszon, mert csak elkallódik. – Ha már a külföldnél tartunk, a szomszédos, vagy távolabbi európai országok hasonló akadémiáival milyen a kapcsolat? – Az útkeresésnél tartunk itt is, de az első kapcsolatfelvételeken már túl vagyunk, sőt három ausztriai utánpótlásképző intézménnyel együtt is működünk (Salzburg, Klagenfurt, Sankt Pölten – A szerk.). Több nemzetközi tornára is meghívást kaptunk, ezekre az U13-as és az U15-ös csapatainkkal utazunk. Szeretnénk a nagyon közeli jövőben mi magunk is rangos nemzetközi utánpótlástornákat szervezni a Sapa Fehérvár AV19, vagyis a felnőtt csapatunk neve önmagában garancia. Csak legyen önálló pályánk. – A jelenlegi csarnok mellett egy éppen épülőben van… – Valóban, ám csúszik a munka, vélhetően 2012- elején lesz csak kész, noha az idén be kellett volna fejeződnie. Ettől függetlenül örülünk, hogy végre kiváló edzőpályával is büszkélkedhetünk. Az új ugyanis kizárólag a tréningezésre szolgál majd. – A város nyilván mindenben segíti, támogatja az Akadémiát. Milyen az országos megítélése a képzésnek? – Székesfehérvár egyértelműen mellettünk áll, az önkormányzattól kezdve a magánvállalkozókig, de a környék is, az autószalontól a pálinkafőzdéig terjed a támogatók köre. Az országban vannak klubok, városok, amelyek irigykednek ránk, de erre csak azt tudom mondani, hogy a lehetőség mindenkinek adott, tessék utánunk csinálni. Amióta ebben élek, látom, hogy roppant nehéz a feladat. Kihívás, hiszen olyan szakmai munkának kell folynia, amely más településekről is idevonzza a tehetségeket. Csak a saját városunkból nem tudnánk megfelelően feltölteni a csapatainkat, hiszen hat korosztályban működtetünk együtteseket. A kollégisták közül a 2000-ben születettek, tehát az U11-es korosztály volt a mostani tanévben az induló évfolyam. – Jelentkeznek a tehetségek, vagy az edzői stáb „portyázik”, és folyamatosan lesben áll? – Nem vadászunk senkire, mert az szerintem nem etikus. Rám legalábbis nem jellemző, hogy elmegyek a riválisainkhoz, és idehozom a legtehetségesebb játékosaikat. Akik jelentkeznek, azoknak bármikor szívesen felajánlom, hogy jöjjenek el néhány edzésre, megnézzük őket, és kiderül, érdemes-e képeznünk őket. Volt olyan eset is, hogy megjelent egy srác, aki ránézésre nem tudott hokizni, de rettenetesen bizonyítani akart. A szüleivel megbeszéltük, hogy három hónap próbaidőre eljöhet Fehérvárra. Az elszántsága ennyi idő alatt meghozta az eredményt: ma már a keret oszlopos tagja.