Erzsébeti birkózópalota, avagy: tűsarkúban egy lépést se!

Bevallom, nem sokat tudok Erzsébetről, nem ismerem jól a főváros XX. kerületét. Ha azonban sok olyan csodára lehet rábukkanni – különösen sporthoz kötődőre –, mint amilyennel ott találkoztam, akkor azt mondom: erzsébeti vagyok…

Róth Ferenc Április utolsó hétvégéjén rendezték meg a városrész Mártírok utcájában lévő Stromfeld Aurél Általános Iskolában az birkózók diákolimpiai küzdelmeit. Sokan voltak az indulók, tán azért is, mert az edzőik és a testnevelőik között nem egy, valamikor elismert, sőt, világhíres birokvető tűnt fel. Nekik, az ő egyéniségüknek és szavuknak hogyan is tudna ellenállni az a fiatal, aki még nem karfiolfülű, de olyanná szeretne válni? Olyanná például, mint a székesfehérváriak egykori olimpiai ezüstérmese és világbajnoka, aki valamikor még csak zsenge 52 kilós volt… Rácz Lajos ma nem annyi, „kicsikével” több, de mit számít ez? A lelkesedése a fontos. Ebben pedig ugyanolyan a ma is mosolygós kötöttfogású, mint évtizedekkel ezelőtt. Úgy beszélt a srácairól, a fehérvári birkózás jövendőbeli bajnokairól, meg az esélyeikről, mintha olimpiai kvalifikációra hozta volna őket Erzsébetre. Pedig „csak” diákolimpián voltunk. Ennek a viadalnak az aranyérmeiért és a helyezésekért gyúrták ugyanis egymást a fiúk és a lányok (nincs mese, az emancipáció lassan már pelenkás korban jelen lesz), s nem is akármilyen környezetben. Pazarban, hibátlanban, páratlanban, irigylésre méltóban, tökéletesben.., hogy ne folytassuk a dicshimnuszt. A Stromfeld Aurél iskola egyik szárnyában olyan a sportösszkomfort, hogy azt bármelyik állami edzőtábor megirigyelhetné. Persze, jobb lenne, ha inkább utánozná… A hatalmas és világos csarnokban három szőnyegen rendezték meg a küzdelmeket, amelyeket látva, nem kell féltenünk a sportág jövőjét. Nem, mert dulakodás, lökdösődés helyett felnőttes akciókkal lépegetett az olimpiai arany felé a mezőny ügyesebbik fele. Ráadásul vadonatúj birkózószőnyegeken – ez is megér egy mondatot! S az a felirat – hogy ne írjuk, „szigorú kérés” – is, amellyel arra kérik az idelátogató kedves hölgyeket, hogy tűsarkú cipőben ne lépjenek be se a terembe, se rá a szőnyegre... Plázacicák, diszkóhölgyek, divatbabák, hátra arc! A sportkomplexum megálmodója az a Losonczi Ottó, aki régi motorosa a sportágnak. Korábban dolgozott az FTC-ben, most pedig szűkebb pátriája boldogulásán, jobbá válásán tevékenykedik – ami a sportot illeti. – Az érdem nem az enyém, pontosabban csak részben az enyém. Az erzsébeti önkormányzat támogatása mellett állami segítség is érkezett. Az ő forintjaik nélkül nem lehetnének most itt a gyerekek – mondta az erzsébeti sportélet támogatója, aki elárulta, hogy a termet, ahol a diákolimpiát megrendezték, a sportág egyik halhatatlanjáról, az olimpiai bajnok Polyák Imréről nevezték el a nemrégiben megtartott névadón. A teljes sportkomplexum pedig a kiváló nemzetközi bíró, Kruj Iván nevét viseli. A tévedés kockázata nélkül írható le, hogy azok a tizenéves srácok és lánykák, akiknek megadatott, hogy ilyen, nem túlzás, luxus körülmények között adhattak számot a tudásukról, azoknak a diákolimpia szó első fele nem is létezett azon a két napon az erzsébeti Mártírok utcában. Számukra csak az olimpia maradt – teljes joggal. Mert végtére mindahányan oda, arra készülnek. Részletek az Eredmények/Hazai menüpontban. A háromezer négyzetméter alapterületű, kétszintes komplexum rekord gyorsasággal készült el, az alapkövét szeptemberben rakták le... A felső szintjét kitölti a tágas, világos versenyterem. Alul kapott helyet a birkózóterem, három, süllyesztett szőnyeggel. Ugyanott található a kétsávos úszófolyosó (!), a szauna, a tökéletesen felszerelt, hatalmas kondierem, s van itt imaterem is. Az iskolában birkózóosztály is működik, tehát minden együtt van a sikerekhez.