2011-06-20 18:56
Rebeka az olimpiáról álmodik
A kislány hallgatag, néhány szóban reagál a kérdésekre, de amikor a „szívszerelme” kerül szóba, megnyílik, mondja a lényeget. Elárulja, hogy nagy pólós szeretne lenni, magyar bajnok, világbajnoki és olimpiai résztvevő. A 13 éves Szőts Rebekával és a szüleivel beszélgettünk arról a bizonyos szerelemről, a vízilabdázásról.
Róth Ferenc Az édesapa, akár a nagyok szakavatott szóvivője mutatja be az Érden lakó, a Batthyány sportiskolába járó, s Százhalombattán, a helyi SZVSE-ben pólózó lánykát, aki izgalmas posztot választott: a kapusét, amely, tudnivaló, a leghálátlanabb. Ha jól megy, akkor azt mondják, oké, rendben van, tette a dolgát. Ha beesik egy-egy „levente” (értsd: potyagól), akkor rögvest őt találják meg: rajta ment el a meccs... Hogyan került a képzeletbeli gólvonal elé Rebeka? Előbb a mezőnyben játszott, onnan dobálta a gólokat. Az egyik edzésre azonban a kapusok egyike sem érkezett meg, így szóltak neki: állj be! Beállt, s ott is maradt. A karrier előélete ennyi, nem több. – Amikor beállítottak, azonnal megtetszett, talán jól is ment a védés, így nem is mondtam soha senkinek, hogy nem akarok többé a háló elé állni – így Rebeka, akinek a szülei elárulják, hogy a póló előtt is volt sportos élete a lányuknak. – Ez mindig ott volt az életében. Előbb a sportakrobatikát próbálta ki, az után a lovaglást, majd az úszást. Ezután is a medencében maradt, csak került egy labda is – viszi a szót az édesapa, akinek minden szavából érződik: ő a „fő szurkolója” és segítője a lányának. Még mielőtt bárki megmosolyogná ezt – bár miért is tenné –, gyorsan áruljuk el: egy-egy sportpályafutás első, szinte mindent eldöntő lépései elsősorban a családi háttértől, annak az egységétől függnek, s attól, hogy vajon, mit akarnak az „öregek”. A Szőts családban az öregnek éppen nem nevezhető szülők a lehető legtöbbet teszik azért, hogy Rebeka a nagy magyar pólóhagyományok folytatója lehessen. Mindketten alárendelik az életük egy szeletét a gyermeknek. – Naponta hordom őt az edzésre, s ha majd júliusban edzőtáboruk lesz Százhalombattán, átrendezem a munkaidőmet. Korábban kezdek, mert így kezdődnek a tréningek, s később fejezem be, mert ezt diktálja az edző, s az időbeosztás. Apropó, edző. Róluk általában vagy jót mondanak, vagy ha az ellenkezőjét vélik, akkor inkább hallgatnak... A családtagok színjelest adtak a mesternek, Kardos Istvánnak. Rebeka sem fukarkodott a dicsérő szavakkal. – Úgy foglalkozik velünk, mint az igazi nagyokkal. Figyel ránk, s nem csak az edzések alatt a medencében, de különben is. Arról nem beszélve, hogy ő is kapus volt – állítja a kislány a két méter magas, száz kiló fölötti szakvezetőről, akit Pipi bácsinak szólít mindenki a medence partján. A lényeg: Pipi, legalábbis a Szőts családtól, színjelest kapott. Tudnivaló, hogy a kapusposzt nem csak hálátlan, de néha bizony fájdalmas is. Különösen úgy és akkor, ha Rebeka korosztálya – az 1998-as születésűek – vegyes csapatot alkotva száll a medencébe. Így fennáll a veszélye annak, hogy egy-egy fiú „jól” eltalált lövése nem a hálóban köt ki, hanem a kapus fején, esetleg arcán ér célba. – Velem is megtörtént ilyen, szerencsére csak egyszer, de akkor nagyon. Egy srác találta el az arcomat egészen közelről. Ki is kellett vigyenek a medencéből – így Rebeka, s a mondataira rábólintanak a szülők, akik tán újra átélik a kellemetlen pillanatot. (Mint mondják, a nagyi már hívta volna a mentőket...) Persze, aki célba akar érni, annak át kell élnie ilyen megpróbáltatásokat is, kapja azt akár a labdától. Most viszont nyár van, kicsit pihen a laszti, s pihennek a százhalombattai menők is, akik megnyerték korosztályuk nyolccsapatos Duna Kupáját. Rebeka pedig „világgá megy” a napokban. Szardínia szigetére viszi el a jó sorsa, hogy két héten át ott, Cagliariban gyűjthesse az energiát az őszre, a sulira, a bajnokságra, s hogy még jobban tudatosuljon benne az, ami már amúgy is „benne van”. Nevezetesen, hogy minden cél elérhető, ha az tálentummal, akarattal, kitartással, háttérrel és alázattal párosul. Úgy tűnik, Szőtséknél minden egyben van ahhoz, hogy azon a bizonyos, ma még csak megálmodott olimpián így kezdődjön a magyar pólóválogatott összeállítása: Szőts...Rebeka határozott céljai a medencében
lead
A kislány hallgatag, kevés szóval reagál a kérdésekre, de amikor a ,,szívszerelme,, kerül szóba, megnyílik, mondja a lényeget. Elárulja, hogy nagy pólós szeretne lenni, magyar bajnok, világbajnoki és olimpiai résztvevő. A 13 éves Szőts Rebekával és a szüleivel beszélgettünk arról a bizonyos szerelemről, a vízilabdázásról.
Az édesapa, akár a nagyok szakavatott szóvivője mutatja be az Érden lakó, a Batthyány sportiskolába járó, s Százhalombattán, a helyi SZVSE-ben pólózó lánykát, aki izgalmas posztot választott. A kapusét, amely, tudnivaló, a leghálátlanabb. Ha jól megy, akkor azt mondják, oké, rendben van, tette a dolgát. Azonban, ha beesik egy-egy ,,levente,, (értsd, potyagól), akkor rögvest őt találják meg, hogy persze, rajta ment el a meccs...
De, hogyan is került a képzeletbeli gólvonal elé Rebeka?
Előbb a mezőnyben játszott, onnan dobálta a gólokat. Az egyik edzésre azonban az egyik kapus sem érkezett meg, s mondták neki, állj be! Beállt, s ott is maradt. A karrier előélete ennyi, nem több.
- Amikor beállítottak, azonnal megtetszett, talán jól is ment a védés, így nem is mondtam soha senkinek, hogy ne kelljen többé a háló elé állnom – így Rebeka, akinek a szülei elárulják, hogy a póló előtt is volt sportos élete a lányuknak.
- Ez mindig ott volt az életében. Előbb a sportakrobatikát próbálta ki, aztán a lovaglást, majd az úszást. Ezután is a medencében maradt, csak került egy labda is – viszi az szót az édesapa, akinek minden szavából érződik: a ,,főszurkolója,, és a segítője a lányának.
Még mielőtt bárki megmosolyogná ezt – bár miért tenné -, gyorsan áruljuk el: egy-egy sportpályafutás első, szinte mindent eldöntő lépései elsősorban a családi háttértől, annak az egységétől függnek, s attól, hogy vajon, mit akarnak az ,,öregek.,,
A Szőts családban az öregnek éppen nem nevezhető szülők a lehető legtöbbet tesznek azért, hogy Rebeka a nagy magyar pólóhagyományok folytatója lehessen. Mindketten alárendelik az életük egy szeletét a gyermeknek.
- Naponta hozom, viszem őt az edzésre, s ha majd júliusban edzőtáboruk lesz Százhalombattán, átrendezem a munkaidőmet. Korábban kezdek, mert így kezdődnek az edzések, s később fejezem be, mert ezt diktálja az edző, s az időbeosztás.
Apropó, edző. Róluk általában vagy jót mondanak, vagy ha az ellenkezőjét vélik, akkor inkább hallgatnak... A családtagok színjelest adtak a mesternek, Kardos Istvánnak.
Rebeka sem fukarkodott a dicsérő szavakkal.
- Úgy foglalkozik velünk, mint az igazi nagyokkal. Figyel ránk, s nem csak az edzések alatt a medencébe, de különben is. Arról nem beszélve, hogy ő is kapus volt – állítja a kislány a két méter magas, száz kiló fölötti edzőjéről akit – bizonyára nem a méretei miatt - Pipi bácsinak szólít mindenki a medence partján.
A lényeg: Pipi, legalábbis a Szőts családtól, színjelest kapott.
Tudnivaló, hogy a kapusposzt nem csak hálátlan, de néha bizony fájdalmas is. Különösen úgy és akkor, ha Rebeka korosztálya - az 1998-as - vegyescsapatot alkotva száll a medencébe. Így fennáll a veszélye annak, hogy egy-egy fiú ,,jól,, eltalált lövése nem a hálóban köt ki, hanem a kapus fején, arcán ér célba.
- Velem is megtörtént ilyen, szerencsére csak egyszer, de akkor nagyon. Egy srác találta el az arcomat egészen közelről. Ki is kellett vigyenek a medencéből – így Rebeka, s a mondataira rábólint a két szülő, még most is átélve a nem kedves pillanatot. (Mint mondják, a nagyi már hívta volna a mentőket...)
Persze, aki célba akar érni, annak át kell élnie ilyen megpróbáltatásokat is, kapja azt akár a labdától.
Most viszont nyár van, kicsit pihen a laszti, s pihennek a százhalombattai menők is, akik megnyerték korosztályuk nyolccsapatos Duna Kupáját. Rebeka ,,világgá megy,, a napokban. Szardínia szigetére viszi el a jósorsa, hogy két héten át ott, Cagliariban gyűjthesse az energiát az őszre, a sulira, a bajnokságra, s hogy még jobban tudatosuljon benne az, ami már amúgy is ,,benne van,,.
Nevezetesen, hogy minden cél elérhető, ha az talentummal, akarattal, kitartással, háttérrel és alázattal párosul. Úgy tűnik, Szőtséknél minden egyben van ahhoz, hogy azon a bizonyos, ma még csak megálmodott olimpián így kezdődjön a magyar pólóválogatott összeállítása: Szőts...
Rebeka határozott céljai a medencében
lead
A kislány hallgatag, kevés szóval reagál a kérdésekre, de amikor a ,,szívszerelme,, kerül szóba, megnyílik, mondja a lényeget. Elárulja, hogy nagy pólós szeretne lenni, magyar bajnok, világbajnoki és olimpiai résztvevő. A 13 éves Szőts Rebekával és a szüleivel beszélgettünk arról a bizonyos szerelemről, a vízilabdázásról.
Az édesapa, akár a nagyok szakavatott szóvivője mutatja be az Érden lakó, a Batthyány sportiskolába járó, s Százhalombattán, a helyi SZVSE-ben pólózó lánykát, aki izgalmas posztot választott. A kapusét, amely, tudnivaló, a leghálátlanabb. Ha jól megy, akkor azt mondják, oké, rendben van, tette a dolgát. Azonban, ha beesik egy-egy ,,levente,, (értsd, potyagól), akkor rögvest őt találják meg, hogy persze, rajta ment el a meccs...
De, hogyan is került a képzeletbeli gólvonal elé Rebeka?
Előbb a mezőnyben játszott, onnan dobálta a gólokat. Az egyik edzésre azonban az egyik kapus sem érkezett meg, s mondták neki, állj be! Beállt, s ott is maradt. A karrier előélete ennyi, nem több.
* Amikor beállítottak, azonnal megtetszett, talán jól is ment a védés, így nem is mondtam soha senkinek, hogy ne kelljen többé a háló elé állnom – így Rebeka, akinek a szülei elárulják, hogy a póló előtt is volt sportos élete a lányuknak.
* Ez mindig ott volt az életében. Előbb a sportakrobatikát próbálta ki, aztán a lovaglást, majd az úszást. Ezután is a medencében maradt, csak került egy labda is – viszi az szót az édesapa, akinek minden szavából érződik: a ,,főszurkolója,, és a segítője a lányának.
Még mielőtt bárki megmosolyogná ezt – bár miért tenné -, gyorsan áruljuk el: egy-egy sportpályafutás első, szinte mindent eldöntő lépései elsősorban a családi háttértől, annak az egységétől függnek, s attól, hogy vajon, mit akarnak az ,,öregek.,,
A Szőts családban az öregnek éppen nem nevezhető szülők a lehető legtöbbet tesznek azért, hogy Rebeka a nagy magyar pólóhagyományok folytatója lehessen. Mindketten alárendelik az életük egy szeletét a gyermeknek.
* Naponta hozom, viszem őt az edzésre, s ha majd júliusban edzőtáboruk lesz Százhalombattán, átrendezem a munkaidőmet. Korábban kezdek, mert így kezdődnek az edzések, s később fejezem be, mert ezt diktálja az edző, s az időbeosztás.
Apropó, edző. Róluk általában vagy jót mondanak, vagy ha az ellenkezőjét vélik, akkor inkább hallgatnak... A családtagok színjelest adtak a mesternek, Kardos Istvánnak.
Rebeka sem fukarkodott a dicsérő szavakkal.
* Úgy foglalkozik velünk, mint az igazi nagyokkal. Figyel ránk, s nem csak az edzések alatt a medencébe, de különben is. Arról nem beszélve, hogy ő is kapus volt – állítja a kislány a két méter magas, száz kiló fölötti edzőjéről akit – bizonyára nem a méretei miatt - Pipi bácsinak szólít mindenki a medence partján.
A lényeg: Pipi, legalábbis a Szőts családtól, színjelest kapott.
Tudnivaló, hogy a kapusposzt nem csak hálátlan, de néha bizony fájdalmas is. Különösen úgy és akkor, ha Rebeka korosztálya - az 1998-as - vegyescsapatot alkotva száll a medencébe. Így fennáll a veszélye annak, hogy egy-egy fiú ,,jól,, eltalált lövése nem a hálóban köt ki, hanem a kapus fején, arcán ér célba.
* Velem is megtörtént ilyen, szerencsére csak egyszer, de akkor nagyon. Egy srác találta el az arcomat egészen közelről. Ki is kellett vigyenek a medencéből – így Rebeka, s a mondataira rábólint a két szülő, még most is átélve a nem kedves pillanatot. (Mint mondják, a nagyi már hívta volna a mentőket...)
Persze, aki célba akar érni, annak át kell élnie ilyen megpróbáltatásokat is, kapja azt akár a labdától.
Most viszont nyár van, kicsit pihen a laszti, s pihennek a százhalombattai menők is, akik megnyerték korosztályuk nyolccsapatos Duna Kupáját. Rebeka ,,világgá megy,, a napokban. Szardínia szigetére viszi el a jósorsa, hogy két héten át ott, Cagliariban gyűjthesse az energiát az őszre, a sulira, a bajnokságra, s hogy még jobban tudatosuljon benne az, ami már amúgy is ,,benne van,,.
Nevezetesen, hogy minden cél elérhető, ha az talentummal, akarattal, kitartással, háttérrel és alázattal párosul. Úgy tűnik, Szőtséknél minden egyben van ahhoz, hogy azon a bizonyos, ma még csak megálmodott olimpián így kezdődjön a magyar pólóválogatott összeállítása: Szőts...