Hajtós-iskola

Miközben a rákoskeresztúri Újlak utcai iskola felé gurultam, azon járt az eszem: a magyar cselgáncssport miért nem ,,használja” Hajtós Bertalant? Azt az egykori kiváló versenyzőt és embert, aki halomnyi érmet szerzett a sportágnak a nyolcvanas-kilencvenes években.

Róth Ferenc Miután eltöltöttem két órát az iskola edzőtermében, rájöttem: Hajtós Bertalan a lehető legjobb helyen van, s a lehető legtöbbet teszi a honi judóért. Az edzőterem, a dojo, pontosan olyan, mint amilyennek ebben a sportágban lennie kell. Tiszta, áttekinthető, világos. Három küzdőtéren gyúrják egymást az RHDSE ifjú cselgáncsozói, a jövő meg a közelmúlt bajnokai és érmesei. Egy mondatot illik írni az SE nevéről is: az öt betű annyit tesz, hogy Rákosvidéke Hajtós Diáksport Egyesület. – Tudtam, hogy jön, összeszedtem a gondolataimat, s akkor jöttem rá, hogy már tizenegy éve foglalkozom gyerekekkel ebben a teremben. Akik akkor tizenévesek voltak, ma már felnőtt, kész cselgáncsozók – mondja a klubtulajdonos, akinek a nevét tisztelettel ejtették ki Európa bármelyik cselgáncstermében. A Hajtós több volt, mint jól csengő név, s nem csak a sikerek miatt, hanem azért is, mert ő volt az a tragikus tatamihős, akitől elvettek egy olimpiai aranyat az 1992-es barcelonai olimpián. A részleteket hagyjuk, ez az újság a fiatalokról, az utánpótlásról szól… Azonban, hogy ne tudjunk szó nélkül elmenni a tatamimúltunk mellett, arról pontosan a mostaniak, a Hajtós-gyerekek gondoskodnak. Amikor megkérdezem tőlük, tudják-e, ki az a ,,bácsi”, akinek az iskolájába járnak, nem is egy vágta rá azonnal a jó választ, sőt, volt egy srác, aki betéve tudta az egykori 65 kilós (ma egy kicsivel több…) teljes nemzetközi sikerlistáját. Egyetlen edzés után is érezni- és látnivaló volt, hogy szeretik, tisztelik őt a gyerekek, s mindent meg is tesznek, amit kér. Pedig az utasítások nem mindig az angolkisasszonyok stílusában hangzanak föl... – Tudniuk kell, s tudják is, hogy nem anyámasszony katonái vagyunk, a cselgáncs nem olyan sportág. Először szépen kérek, másodjára határozottan mondom, harmadjára pedig, de ezt hallotta… – mondja az RHDSE vezetőedzője, ügyvezetője, mindenese. Az egyesületet irányítását hárman végzik. Keserű József, az egykori szövetségi kapitány, Berci jó barátja, meg Gertner Sándor, akivel ugyancsak régre nyúlnak vissza a baráti szálak. Nem is kell több, mert mint mondja Hajtós, az adminisztrációt, a papírmunkát el tudják végezni hárman is, miért dobnák ki fölöslegesen a forintokat. Mert pénzben, ahogy mondja az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, nem dúskálnak. – Ha a pénzt, a fizetséget nézném, már biztosan lehúztam volna a rolót. A jelenlegi tagdíjak mellett nevetséges összegért tartok edzéseket, de nem is ezért csinálom, mert ami ellen tiltakoztam egy jó évtizede, az mára az életem részévé vált. Utánpótlásedző vagyok, s büszkén mondom ezt. Valóban edző, de közben takarító is, doktor bácsi is, szigorú tanár úr is. Az előbbiről akkor ad számot, amikor az egyik fiú kilöttyinti a vizet az üvegből. Jön a ,,személyzet”, feltörli… Doktorrá akkor válik, amikor egy másik srác lehorzsolja a bőrt az arcáról. Kap egy csodakötést, szigorú tanár meg akkor lesz belőle, amikor a gyerekek sehogyan sem akarnak sorba állni az ebéd előtt. Amíg ez a ,,csoda” megtörtént, maradt idő arra, hogy a Hajtós-klub első embere elmesélje, hányan vannak, mire készülnek. – Szerencsére, vagy inkább az örömömre, egyre több gyerek jön az Újlakba, s ma már nem csupán a környékről, de Pest távolabbi pontjairól is. Körülbelül százharmincan vagyunk, van is dolgom reggeltől estig. Nyers emberkék érkeznek, s néhány év múlva már úgy közlekednek a tatamin, ahogy az kell, ahogy az nekem is tetszik. Öröm, büszkeség ez úgy, ahogy van. Amikor egy-egy versenyen szorítok értük, az valami elmondhatatlan érzés. Nekem nem volt időm izgulni a tatamin, más volt a dolgom. Állítom, ez sokkal nehezebb, mert még most is csinálnám, különösen, ha valami nem úgy sikerül nekik, ahogy az kellene, vagy ahogyan azt elképzelem. Ehhez hosszú időt kellene eltölteni a srácokkal és a lánykákkal, de ebből az egyetlen edzésből is kiderült: a válldobás a sztár, azt mindenki szinte tökéletesen és villámgyorsan hajtja végre. Talán nem véletlenül: Berci főnök nem egy nagy versenyét nyerte ezzel a klasszikus technikával. A gyerekek is erre szavaznak, amikor megkérdem tőlük a kedvenc technikájukat. A jelenlegi, a két héten át tartó táborozás után sincs vége a nyári tatamiprogramnak. – Augusztus második hetében Salgótarjánba megyünk. Olyan táborozás lesz, ahol a kezdők és a ,,profik” is megtalálják a számukra megfelelő programot. Egyet biztosan ígérhetek a gyerekeknek: mivel Salgótarján környékén viszonylag kevés a sík terület, hegyi futásból annyi lesz, amennyit el sem tudnak képzelni. Nincs mese, kell a kondi az őszi versenyekhez. Volt szerencsém látni az ifjú Hajtós Bertalant a tatai és a mátraházi edzőtáborban, nem is egy alkalommal. Úgy melózott, mint egy megszállott, aki tudja a célját. Ha Berci ugyanazt követeli meg a tatamigyermekeitől, amit saját magától akkor igazából nem is tudom, sajnáljam, vagy irigyeljem azokat, akik eljutnak a festői Karancs hegység lábához. Az biztos, hogy a táj szépsége helyett a kőkemény edzések emlékét viszik majd haza magukkal. A bevezetőben azt írtam, hogy Hajtós Bertalan a lehető legjobb helyen van a rákoskeresztúri Újlak utcai iskolában. Ugye, igazam volt?

Menjetek Bercivel Salgótarjánba! Az RHDSE salgótarjáni edzőtáborozására vannak még szabad helyek, ha nem is sok. Az augusztus 8-án kezdődő, öt napon át tartó táborozás költsége szállással, a napi háromszori étkezéssel, valamint edzéslehetőséggel mindössze 22 ezer forint. Hajtós Bertalan a 06-30-984-5898-as telefonszámon várja azok jelentkezését, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy tőle tanulják meg a sportág szeretetét és mesterfogásait.

A bajnokok, a dobogósok Az idén eddig tíz RHDSE-s utánpótláskorú cselgáncsozó állhatott bajnoki dobogóra. Aranyat nyert Gergász Enikő, Tóth Benedek és Nagy Ádám. Második lett Pauer Sarolta, Papp Mihály, Tóth Ferenc és Soóky Levente. Bronzérem került Nerpel Richárd, Teodosziev Martin és Gerendai Farkas Gergő nyakába.