Gimnasztráda: maga a csoda + VIDEÓ

A tiszaújvárosi TIFO-Olvikor csapata képviselte Magyarországot a 14. World Gymnaestradán, a mindenki tornája olimpiáján. A sportág nem verseny-, hanem tömegsport, így a rendezvény egyfajta seregszemle volt. Július 10. és 16. között hatszor mutatta be 15 perces táncos és show-elemekkel bővített akrobatikustorna-produkcióját a 31 fős, zömmel tizenéves tornászokból álló magyar csapat Lausanne-ban.

eFBé A negyven fős tiszaújvárosi küldöttség vezetője, Kopcsó Józsefné Csöpi néni mesélt honlapunknak a Svájcban szerzett élményekről, tapasztalatokról és arról, hogy a rendezvény szlogenjét („Meet the Magic”) alapul véve hogyan találkoztak a kicsik, és nagyok a csodával. – Két hét után már leülepedtek az emlékek. Visszanézve, mi az, amit kiemelne a lausanne-i eseményről? – Elsősorban azt volt felemelő látni, hogy mekkora tábora van ennek a mozgalomnak. A mindenki tornáját nyugodtan nevezhetjük annak, hiszen nem verseny-, hanem tömegsport, kortól függetlenül bárki űzheti. Csak példaként: Svájcban a legfiatalabb versenyző 8, a legidősebb 92 éves volt. Így fordulhatott elő az is, hogy volt csapat, amelyben teljes családok vettek részt a bemutatókon. Néhány nap alatt nagy családdá forrtunk össze több tízezren, a produkciók után minden csapat az adott helyszínen maradt, amíg tudott, és megnézte a következő nemzetek előadásait. – A gyerekek számára mit nyújtott az esemény? – Sokan közülük újoncként vettek részt ekkora rendezvényen, egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. Gimnasztráda olimpiát – hasonlóan az egyéb ötkarikás rendezvényekhez – négyévente tartanak, arra pedig sosincs garancia, hogy lesz elegendő anyagi fedezet a kiutazáshoz. A következő ilyen viadal 2015-ben Dél-Afrikában lesz – reálisan nézve álom, hogy oda eljussunk.

Kopcsó Józsefné, Csöpi néni A B.-A.-Z. megyei Mindenki Tornája szakágvezetője, a Magyar Torna Szövetség Mindenki Tornája szakág vezetőségi tagja. Tiszaújváros Sportjáért életműdíjasa, aranydiplomás edző. A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetettje. A TIFO Olvikor csapatának vezetőedzője, a tornagyakorlatok és az akrobatikus elemek kitalálója.

– El lehet lesni valamit a profiktól? – Nagyon sokat! Eleve az az elsődleges szempont – akár az edzők, akár a gyerekek szemszögéből –, hogy minél többet tanuljunk. Az edzőknek a szakmai konferenciák, a gyerekeknek a más nemzetbeli együttesek bemutatói nyújtják a továbbfejlődés lehetőségét. A nemzeti estek külön tanulságokkal szolgáltak, ezeken egy-egy ország a saját kultúrájából is bemutatott néhány szeletet az akrobatikus tornán keresztül. Csodálatosak voltak a svédek, a finnek, a hollandok, az amerikaiak, a brazilok, a japánok… Nekünk, edzőknek, a FIG, vagyis a Nemzetközi Torna Szövetség gálája is fontos része  az olimpiának. Meghívásos versenyről van szó, a négy évvel korábbi eseményen kell jelentkezni a következő rendezvény gálájára, de csak olyan országok vehetnek részt az előadáson, amelyek minimum három-négy csapattal részt vettek a megelőző olimpián. Mi erről nem is álmodhatunk egyelőre, hiszen két évvel az olimpia előtt azt sem tudtuk, hogy elindulhatunk-e, nem, és ha igen, hány csapattal… Hiába tartozunk a középmezőnybe, az élboly még távol van. – A FIG-gálán érkezett egy kérés…

– Bruno Grandi, a FIG elnöke elsősorban a volt szocialista országok felé kíván nyitni, ezért megkért többünket arra, hogy pályázzunk a következő nagyobb mindenki tornája esemény megrendezésére. Ez a kérés most még egy kicsit megmosolyogtató volt, látva a svájci rendezést, messze vagyunk attól, hogy a közeljövőben felvegyük velük a versenyt. A felkérés mindenesetre jólesett, az különösképpen, hogy kiemelte a magyarokat. Négy éve volt a sportágban az első Gimnasztráda-vb, ami az olimpiával ellentétben nem csak bemutató rendezvény, hanem minősítéseket is lehet rajta szerezni. Mi elég jól szerepeltünk, három ezüst, és két bronzminősítést szereztünk a huszonnégy nemzet versenyében. Grandi úr szerint, ha megpályáznánk a következő vb rendezési jogát, komoly esélyünk lenne azt megkapni. – Mennyire volt „svájci” a rendezés? – A precizitást egyértelműen érezni lehetett, minden óramű pontossággal működött. A több tízezer versenyzőt gond nélkül mozgatták. A csapatok Lausanne-ban és környékén már nem használhatták a saját buszaikat, mindenki tömegközlekedett és sétált, napi akár öt-hat kilométer is benne volt a lábunkban – így viszont sosem volt dugó. Érdekes volt megfigyelni például az ebédeltetést: egyszerre ötezren fértek be az „étterembe”, mégis egy-egy turnus húsz perc alatt végzett. Itt pillanatok alatt hatalmas lett a hangulat: tánc, zene, nevetés – fergeteges volt.

A 14. World Gymnaestrada számokban: 55 nemzet 20 000 gimnasztrádása mutatta be produkcióját Lausanne-ban; hét nap alatt hatszáz órányi, mennyiségileg 1800 show-bemutatóra került sor három csarnokban és öt szabadtéri helyszínen; 5000 önkéntes segítette a rendezvény gördülékeny lebonyolítását.

– Hogyan  viszonyultak a magyar csapathoz a többiek? – Örömmel tapasztaltuk, hogy bármerre mentünk, bárhol is léptünk fel (három teremben, négy szabadtéri helyszínen), mindig, mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket. A helyszíni szervezők közül (akik egyébként egytől-egyig önkéntes alapon dolgoztak) a mi csoportunkat egy Svájcban élő magyar kísérte végig, szoros barátságot kötöttünk vele is. De nem csak az ő segítőkészségét emelném ki, hanem a helvétekét is – egész Lausanne megmozdult az eseményre, egy pillanatig sem éreztük, hogy teher lenne a városnak a gimnasztráda olimpia. – Mire jutott idő a bemutatók mellett? – Elég szoros volt az időbeosztás, de így is sokfelé jártunk. Megnéztük Lausanne-t, voltunk a Genfi tónál, láttuk a Mont Blanc-t a svájci oldalról. Ellátogattunk egy sajtgyárba, ahol megvendégeltek minket, a legnagyobb élmény mégis a lausanne-i olimpiatörténeti múzeum volt. Kiemelt helyen látni például Egerszegi Krisztina úszósapkáját. Meglepetésként ért minket az, hogy külön részt szenteltek a gimnasztráda sportág történelmének is. – Milyen világversenyekre készül a csapat? – 2013-ban Dél-Afrikában, Fokvárosban rendezik majd a World Gym For Life-ot, ez tulajdonképpen a sportág világbajnoksága. A 2017-es, hasonló kaliberű rendezvényre pályázhatnánk eséllyel, már ami a nemzetközi szövetség támogatását illeti – hazai viszonylatban még nagyon távoli, és nem csak a dátum. Addig azonban ismét lesz egy olimpia, 2015-ben Helsinki ad majd otthont a bemutatóknak.