Noémi a nagyságok falán

Minden olimpián, vagy az arra hajazó nemzetközi seregszemlén a magyar közvélemény várja a „meglepetés aranyat”. Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) törökországi állomásán ezt Makra Noémi, a Békéscsabai TC olimpiai műhelyének tornásza szolgáltatta. A szerenkénti döntőkben felemáskorláton 13,525 pontos gyakorlatával minden riválisát megelőzte. A leány csapat tagjaként Al-Salty Diával és Jelencsics Dorinával együtt tízedik lett.

eFBé Makra Noémi olyan nagyságok közé lépett a Békéscsabai Torna Club büszkeségfalán, mint az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta, vagy az olimpikon Nyeste Adrienn és Böczögő Dorina. Az EYOF-győztes tornászlány sikeréről, annak hátteréről edzője, Unyatinszki Mihály mondott véleményt honlapunknak. – Valóban ekkora meglepetés az aranyérem? – Maga az arany az igen. A tornatudása alapján azért döntőbe vártuk Noémit. De az érem, s főleg annak színe kellemes meglepetés. – Ötödikként került a fináléba Noémi, hogyan sikerült ennyit javulnia? – A gyakorlatának minden elemét technikailag annyira pontosan oldotta meg, hogy ezzel négy vetélytársnál jobb tudott lenni. Hiába voltak nekik úgymond jobb „anyagerejű” gyakorlataik, technikailag nem tudták úgy kivitelezni. Noémié egyszerűbb volt, de pontos.  

– Hogy érezték magukat Törökországban? – Leszámítva a trabzoni pokoli hőséget, kiválóan. Sajnos, a szálláson egyáltalán nem volt légkondicionálás, az edzőteremben és a versenyhelyszínen pedig csak afféle meseszerű: hol volt, hol nem volt... Olyan törökösen, kisebb-nagyobb hibákkal, de nagy szeretettel szerveztek meg mindent, miniolimpiára emlékeztetett az egész. Kifejezetten olimpiai falu nem volt, a magyar csapatot is különböző helyeken szállásolták el, és buszokkal szállították az egyes helyszínekre. Mi egy műszaki főiskola kollégiumában laktunk, jó környezetben. Ott láthattuk a többi sportág versenyeit, arra nem volt sem időnk, sem lehetőségünk, hogy a magyar csapat többi sportolójáért az adott helyszínen szorítsunk, de óriáskivetítőkön követtük a viadalokat. – Ha már olimpia: London még biztosan nem szerepelhet a felkészülési programban, de Rio… – Noémi a juniorok közt versenyez, a korosztályát tekintve tehát a 2016-os olimpia lenne a lehető legjobb. Gyönyörű távlati cél: ha nem jön közbe semmi, akkor lépésről lépésre fogjuk építeni az "utat" Brazília felé. Ez az EYOF gyakorlatilag Európa-bajnokságnak felelt meg, így a jövő évi Eb-re már úgy utazhatunk, hogy Noémi letette a névjegyét, számolni fognak vele. – Csak felemáskorláton? – Igazából mind a négy szeren képes kiváló teljesítményre. Nem merek, de nem is lehet még jósolni, hiszen nagyon fiatal versenyzőről van szó, akiből azért még hiányzik a rutin. Szerencsére, jó versenyzőtípus, tehát ha kijön a lépés, bármelyik szeren tud majd meglepetést okozni. Jó kiállású, tiszta tornát mutat be – odafigyelnek rá! Oda is kell…

Azt gondoltam, Makra Noémi a békéscsabai Árpád Strandfürdő egyik medencéje mellett veszi majd fel a telefonját, ahol még jól megérdemelt pihenését tölti. Nos, ez nem csak azért nem így volt, mert a kéthetes „szabadság” után elkezdődtek az edzések… – Kórházban fekszem, tüdőgyulladással… Azt mondták, valami vírus. Még nem tudom, mikor mehetek haza, meg utána edzésre. – Akkor gyorsan beszéljünk szebb dolgokról. A szakmát, kicsit az edzőidet is meglepte az első helyed. És téged? – Úgy utaztam Törökországba, hogy felemáskorláton döntőbe szeretnék kerülni. Bár a gerenda a kedvenc szerem, az most nem sikerül olyan jól. Nem estem le, de voltak bizonytalanságok. Ötödikként kerültem a korlát fináléjába, de annál előrébb akartam lépni. Azon én is meglepődtem, hogy végül nyertem, mert voltak jóval erősebb gyakorlatok. De nagyon örülök neki, hogy így sikerült. – Mi tetszett a legjobban Törökországban? – Nem tudok, de nem is nagyon akarok külön semmit kiemelni. Egyszerűen: tényleg minden csodás volt. Élveztem a felkészülést is, a versenyeket is. A tornacsarnok nagyon szép volt, látszott rajta, hogy most épült. – Rióban is szép lesz? – Nagyon remélem. Szeretnék kijutni a 2016-os olimpiára, kitartással és rengeteg munkával elérhető lesz. Minden szeren javulnom kell. Most úgy érzem: ugrásban kell a legtöbbet. A tanulás mellett persze nem könnyű, hiszen a vasárnapok kivételével mindennap hat és fél órát edzünk. Most leszek hetedikes a Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Itt, Békéscsabán ez az az iskola, amelyik sportosztályokkal lehetővé teszi, hogy az élsportot összeegyeztessük a tanulással. Vívók és tornászok járunk ezekbe az osztályokba, a miénkbe például öten. A következő nagy verseny jövőre lesz, a junior Európa-bajnokság. Első állomásként arra készülök. Szeretnék ott is bejutni a döntőbe felemáskorláton …