Sikeredző a sikertelenségről

Bár a nagyválogatott remek győzelmet aratott a svédek ellen, és versenyben maradtunk az Európa-bajnoki selejtezősorozatban, azt nem mondhatjuk, hogy a magyar labdarúgás egésze elmozdult volna a holtpontról. A kiutat keresi, és az utánpótlás-nevelés helyes módszereiben találja meg szakértő vendégünk, Vincze Géza.

CS.K.G. Vincze Gézát valószínűleg nem kell bemutatni a sportbarátoknak, hiszen rendkívül sikeres edzői pályafutást tudhat maga mögött, s ki ne emlékezne a Fradinál és a Haladásnál töltött éveire, vagy arra, hogy megfordult például Irakban, Algériában és Kuvaitban is. Ezeken kívül az jellemzi igazán, hogy tizenhét esztendőt töltött el az utánpótlás-nevelésben. Most ez utóbbiról váltottunk néhány szót. – A tizenhét év alatt tizenegy nemzetközi tornát nyertem tizenkilenc évesekkel, és Zsiborástól Lisztes Krisztiánig szinte mindenki megfordult a kezem között. Sőt! Annak idején még Hajnal Tamást is én igazoltam a Fradiba. – Mi változott az elmúl hosszú évek sora alatt az utánpótlás-nevelés területén? – Szinte semmi, az utánpótlás gondjai ugyanazok, mint régen, a csapatok keveset áldoztak, és áldoznak mai is az utánpótlásra, és soha nem becsülték az utánpótlás-nevelést. Ma ugyanez a gond, csak a minőség sokkal gyengébb. Igazából a gyerekek elleni bűncselekmény, hogy nem tudunk többet kihozni belőlük, pedig kellene és lehetne is. – A foci változatlanul népszerű a gyerekek körében? – Legyünk tisztában azzal, hogy a foci népszerűsége töretlen. Egy nem is olyan rég készült reprezentatív felmérés szerint a sportágválasztásban a gyerekek nyolcvanhárom százaléka a labdarúgás mellett voksolt. Egyszerűbb lenne jó focistákat felnevelni, mint egymástól levadászni a tehetségeket. A magyar labdarúgás még mindig nincs mélyponton, de lejjebb kerülhet, ha nem változtatunk. Az utánpótlást támogatja az ország, a politika, a cégek is, vannak jó kísérletek, mint például a Bozsik-program vagy a fociakadémiák, csak sokszor nem jó helyre kerülnek a pénzek, vagy csak eltűnnek valahol a nagy kalapban. – Megoldható és megvalósítható ez a nem könnyű feladat? – Nem könnyű, de igen. Mert nem igaz az, hogy focistát nevelni a legkönnyebb és legegyszerűbb. Régen azt mondták, csak futni és rúgni kell. Ez így nem igaz, hiszen a ló is nagyon tud futni és rúgni, a futballban mégsem jó. A gyerekeket sok-sok dologra kell meg tanítani, és ha ezt megtesszük, akkor elmozdulhatunk a holtpontról, és elkerülhetjük a mélypontot. És akkor ismét a magyar foci kiválóságáról beszél majd a világ. Nem szabad a Budapest-központúságot sem felszámolni, hiszen itt van a legtöbb gyerek és persze a legtöbb néző is. Mert utánpótlásra és közönségre is nagy szüksége van a magyar focinak. A kettő pedig feloldhatatlanul egymáshoz kötődik.