Kiss György: Van, amikor a tanítványunktól is lehet tanulni

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Kiss György kézilabdaedzőt mutatjuk be, aki évtizedeken keresztül irányította a Ferencvárosi TC korosztályos csapatait, és az idén nyáron kinevezték a zöld-fehér klub sok fiatallal felálló felnőttegyüttesének kispadjára.

„Ötödikes-hatodikos koromban egy évet már kézilabdáztam a Fradiban, aztán néhány másik sportágat is kipróbáltam: fociztam, vízilabdáztam, atletizáltam – mondta a kezdetekről Kiss György, a Ferencváros edzője. – Aztán tizennégy évesen visszatértem a kézilabdához, és az ifjúsági, valamint a juniorválogatottat megjárva egészen az felnőtt NB I-ig jutottam.”

Az FTC-től viszonylag fiatalon 29 évesen edzői ajánlatot kapott, az ificsapat vezetését vehette át.

„A TF-en tanári diplomát szereztem, és a pedagógiai érzékem már az első években megmutatkozott. Úgy gondolom, minden együtteshez tudtam valamennyit hozzátenni, egyénileg és csapatszinten is sikerült fejlődni.

Aki szeret fiatalokkal foglalkozni, megtalálja velük a hangot és segít nekik, az szorgalommal magas szintre juthat. Nem vagyok már karonülő gyermek, de mindig követtem az újdonságokat, próbáltam beépíteni a legfrissebb, modern módszereket” – fogalmazott a 67 éves tréner.

Úgy véli, Magyarországon szerencsés helyzetben vannak az edzők, ugyanis a kiváló hazai kollégák mellett az elmúlt évtizedekben a világ legjobb szakemberei közül több is megfordult itthon.

„Fontos, hogy tudjunk egymástól is tanulni. Az edzőtovábbképzések mellett sokat beszélgetek a többi trénerrel. Például Elek Gábor a kilencvenes évek elején a játékosom volt, aztán később a Fradi női csapatát vezette sikeresen hosszú ideig. Az én ificsapatom gyakran edzett az ő felnőttegyüttesével, és akkor lestem el tőle ezt-azt.

Évtizedeken keresztül utánpótláscsapatokkal dolgozott, az idén nyártól pedig a zöld-fehérek élvonalbeli alakulatát irányítja, amelyben szép számmal akadnak juniorkorú kézilabdázók. Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan találja meg a hangot a fiatalokkal.

„Mindenkihez másképpen kell szólni, valakinél a szigoróbb stílus működik, más pedig lelkisebb. Őszintén szólva, nem igazán vagyok érzelgős típus, mindenesetre mindig jó hangulat volt a csapataimnál, a korkülönbség pedig sosem okozott gondot.”

Ugyan Kiss György már az NB I-re koncentrál, azért rajta tartja a szemét a korosztályos együtteseken is.

„Töretlen a munkakapcsolat az utánpótlásedzőkkel, valamint ismerem a játékosokat, és figyelem, kiket lehet felhozni a közeljövőben a nagyok közé. Ez korábban is így működött egyébként, csak akkor még a másik oldalán álltam ennek a folyamatnak: például

Amikor a hosszú edzői pályafutás legemlékezetesebb pillanatairól érdeklődtünk, nem sokat gondolkozott a válaszon.

„A 1990-es ifjúsági országos bajnoki cím az Elek Gáborral, Mezei Richárddal felálló csapattal maradandó élmény és a karrierem egyik legszebb emléke lesz örökre. De büszke vagyok arra is, hogy jelenleg tíz-tizenöten vannak az NB I-ben, akik a mi utánpótlásunkban játszottak, valamint a legutóbbi válogatottkeretben hat ferencvárosi nevelésű kézilabdázó található."

Kiss a fiatalabb edzőkollégák számára is adott néhány tanácsot.

„Szakmailag mindig legyenek nagyon felkészültek, legyen határozott elképzelésük támadásban és védekezésben egyaránt, illetve ne szégyelljenek tanulni bárkitől. Nem szabad mindenkit egy séma szerint kezelni, a személyiségekhez egyesével kell alkalmazkodni, ugyanakkor

(Kiemelt képünkön: áll: balról jobbra: Török Ákos, Síró Máté, Tarjányi Dániel, Kovács Boldizsár, Kiss György vezetőedző, balra ül: Szénási István másodedző, jobbra ül: Bujdosó Bendegúz csapatkapitány Forrás: fradi.hu)