A szlovákiai Prievidzában kezdte az őszt az U16-os és az U19-es válogatott. Egyik garnitúra sem a teljes csapatával vett részt a Major Kupán, ám mindkét együttes a várakozásoknak megfelelően teljesített: az idősebbek felfértek a dobogóra, s a fiatalabbaknak is sikerült mérkőzéseket nyerni, így az 5. helyet szerezték meg.
eFBé Szlovák, cseh, lengyel és magyar csapatok vettek rész a szeptember második hétvégéjén Priviedzában rendezett felkészülési tornán. Többségében U19-es együttesek léptek pályára, a kivétel a magyar U16-os csapat volt. A 2011-12-es idényben valamennyi korosztályos korfballválogatott a számára előírt program második évébe lépett, így előtérbe lépett az eredményesség.
Hack Barnabás, az utánpótlás korosztályok szövetségi kapitánya elégedett volt a két együttes szereplésével, boldogan összegezte a torna tapasztalatait honlapunknak:
– Mindkét válogatottunk az első külföldi megméretésén vett részt a nyári pihenő után. A kétéves munkafolyamat első felében kialakult mag mellé továbbra is keressük a fiatalokat, így most is több új vagy volt U16-os játékot próbáltunk ki a válogatottakban. Tavasszal már jön a a fő erőpróba a hollandiai Világ Kupa.
– Egyik keret sem volt még teljes Szlovákiában?
– Ezen a tornán a két magyar válogatott mellett a MAFC U19-es társulata is képviselte hazánkat, s a válogatott tagjai ezúttal a klubcsapauktban játszottak, őket „kiöregedett” U16-oskokkal pótoltuk, de például Gáspár Zsófia nem tudta vállalni az utazást. A kicsiknél sem volt teljes a létszám, Mihály Ariel sérülés miatt kényszerült maradt otthon.
– Nézzük a két együttes szereplését külön-külön, kezdve az U19-es korosztállyal, amelynél előzetesen dobogós helyezés elérése volt az elvárás.
– Ez sikerült is: a csapat harmadik lett. Első meccsünket a MAFC junior csapata ellen játszottuk. A mérkőzés nagy iramban zajlott, a fiatalok mindkét csapatban komoly energiákat mozgósítottak, hogy megmutassák melyikük is a jobb. Jó volt látni a nagy tempót, bár ez sokszor inkább céltalan rohanás volt, némi kapkodással párosulva, de ez ilyen korban előfordul. A mérkőzésen végig dominált válogatottunk és végül könnyedén nyert 9-2-re. A második meccsünket a cseh Prostajov juniorjai ellen vívtuk, a csoportelsőség volt a tét. Mivel a cseh korfball magasabb szinten áll, így nehéz meccsre számítottunk. Elég hamar kiderült, hogy válogatottunk jobb játékerőt képvisel és a végén már nagyon vidám, de hajtós meccsen néha látványos élvezetes játék mellett, simán nyertünk, és ezzel a csoport élén végeztünk (13-6). A nap végén látszódott, hogy teljesen reális a torna győzelem is, de azt is tudtuk, hogy nehezebb lesz az elődöntő a tavalyi második ellen, mint az esetleges döntő.
– Min múlott, hogy a csapat nem lett finalista?
– A büntetődobásokon… A szintén cseh Znojmo ellen 7-7 lett a rendes játékidőben a meccs. Sajnos végig rengeteg ziccert és közelit hibáztunk, nagyon idegesen, olykor enerváltan játszottunk. Két büntető is kimaradt. Hiába nem tudtak mit kezdeni a védekezésünkkel, néha a semmiből mégis dobtak 7 - 9 méteres gólokat és pár szabaddobást és büntetőt. A büntetőpárbaj döntött, itt is nagyon izgult a csapat, s kikapott. Nagy kudarcként élték meg a srácok a vereséget, mivel végig mi irányítottuk a meccset.
– A bronzérem viszont „csont nélkül” lett meg…
– Újra a Prostajov ellen léptünk pályára, és egy kicsit döcögős első játékrész után egy nagyon pörgős másodikkal simán nyertünk. Összegezve úgy gondolom a legerősebb csapat volt a miénk, és az eredmény szempontjából csalódás a harmadik hely, de ha azt is nézem, hogy mindenki sok lehetőséget kapott és a csapat sokat tanult és fejlődött akkor ez nem rossz. Olyan pedig még nem fordult elő a Major Kupa történetében, hogy bármelyik korosztályos válogatottunk a legtöbb gólt dobta volna a tornán és a legkevesebbet is kapta. Továbbá nagy öröm látni, hogy egy év alatt egy kvázi gyenge csapatból ennyire meghatározóvá nőttük ki magunkat! Tavaly nem ritkán 10 góllal is kikaptunk, most mi oktattuk a többieket. Úgy gondolom a következő félévben még a tét melletti játékot kell gyakorolnunk, hogy Hollandiában sikerüljön nagyot domborítani!
– Az U16-osok az ötödik helyen zárták a tornát. Ez mekkora siker?
– Előzetesen azt tűztük ki célul, hogy a csupa idősebb együttest felvonultató mezőnyben nyerjenek 1-2 mérkőzést. Ez össze is jött, igaz, csak a két helyosztón. A csoportmeccseket a Znojmo U19-es együttese ellen kezdtük, és 13-6-ra kikaptunk. Több újoncunk is volt, ez érezhető volt, mint ahogyan kijöttek a fizikai különbségek is: Lang Dani például folyamatosan egy nála másfél fejjel magasabb fiút őrzött. Tudtuk előzetesen, hogy ezen a meccsen nem lehetett keresnivalónk, de a szlovák U19-esekkel szemben már bíztunk a sikerben.
– Összejött?
– Majdnem… A házigazda SKK Prievidza U19-esei legyőzték a Znojmót, így ha nagy különbséggel nyertünk volna, megvan a második hely a csoportban. A félidőben vezettünk, de szinte a végéig megvolt az előny, az utolsó néhány percben azonban itt is kiütközött a testi fölény, és a szlovákok fordítottak, végül 6-5-re nyertek.
Csoportharmadikként a MAFC ellen játszottak az U16-osok, két meccsen dőlt el az 5. hely. A második volt a szorosabb, az elsőt 8-4-re nyertük. A „visszavágón” döntetlen volt a szünetben, a folytatást jól bírtuk védekezésben, így 6-3-ra nyertünk.
– Akkor a „kicsik” teljesítményével is elégedett lehet a stáb?
– Eredményben az U16 a minimum elvárást hozta, a mutatott játék azonban sokszor felülmúlta azt! Úgy gondolom, sokat kell még dolgozni az új játékosok beépítésével, de leginkább a nemzetközi rutintalanságból fakadó bátortalanságon kell túlesniük, mert a technikai tudásuk nagyon jó és a taktikai fegyelmük is várakozáson felüli volt...