Az utánpótlás kapitányok megtartották beszámolóikat a nyári világversenyekről a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi ülésén. Szeptember 22-én a grémium az utánpótlás igazgató Kemény Ferenc javaslatára úgy döntött: a férfi utánpótlás válogatott szakvezetője Horkai György, Montreal olimpiai bajnoka, korábbi felnőtt szövetségi kapitány lesz. Az U20-as válogatott a vb-n 8., az Universiadén 9. lett a nyáron. A Petlyánszki Péter vezette U17-es csapat az Eb-n a 6. helyen végzett.
eFBé Honlapunk Petlyánszki Péterrel, az U17-es válogatott szövetségi kapitányával beszélgetett.
– A csapat első komoly világversenyén szerepelt, két sorsdöntő meccsét elveszítette, mindkettőt nagy csatában, szoros eredménnyel. Ezeknek a tényeknek a figyelembe vételével mekkora csalódás a 6. hely?
– Győzni mentünk Rijekába. Az elsődleges cél a legjobb négy közé jutás volt, de a magyar vízilabdázó azért minden világversenyre úgy utazik, hogy győzni akar . Így egyértelműen csalódás a hatodik hely. Miért nem sikerült a végső győzelem? Talán a horvátok elleni csoportmeccs törte meg először a lendületet. A játékvezetőkön hatalmas nyomás volt, a horvát államfőtől kezdve minisztereken át sportvezetőkig számos fontos ember ült a lelátón. Végig partiban voltunk a vendéglátókkal, de a játékvezetői nyomást nem bírták a fiúk. Pedig azt kell mondjam, ez a horvát csapat semmivel sem jobb a magyarnál. Ha tíz meccset játsszunk zsinórban velük, akkor szerintem hatot mi nyerünk, négyet ők. Ez a csoportmeccs a hatba tartozott, de a körülmények közbeszóltak.
– A vereség után motiválatlan lett a társaság?
– Nem, erről azért nincs szó. A horvátok elleni meccsről már az elutazás előtt tudtuk, hogyha nem nyerünk, a csoportból másodikként továbbjutva egy nehéz ágra kerülünk. Az olaszokat így nem tudtuk elkerülni, de a velük lejátszott negyeddöntőig is volt két olyan összecsapás, ami további nehézségeket okozott a csapatnak.
– Pedig az két megnyert meccs volt, az oroszok, illetve a németek ellen.
– Nyertünk, de milyen áron? Az oroszok komoly pofozkodásba kezdtek a találkozón, három-négy játékosunkat mintegy kiütötték. A német meccsen a centerünk, Sánta Dávid szenvedett súlyos sérülést, egy blokkolásnál felszakadt a bőr a szeme alatt.
– Szándékos ütés volt a német játékos részéről?
– Felemás helyzet volt… Lövés után tenyerelt bele Dávid arcába, nem volt természetes mozdulat. Dávid centerjátékára épül a válogatott támadása, és bár játszhatott az olaszok ellen a negyeddöntőben, végig érződött rajta, hogy nem megy bele semmilyen adok-kapokba, nehogy még komolyabb legyen a sérülése.
– Csak ezen múlott az olaszok elleni továbbjutás?
– Befolyásoló tényező volt, ugyanakkor az is igaz, hogy ott egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből. 6-4-re vezettünk, mégis elszórakoztuk az előnyt. Két meghatározó játékosunk hamar kipontozódott fegyelmezetlenség miatt, aztán kihagytunk több ordító ziccert… Még azt sem tudtuk kihasználni, hogy azon a találkozón, a horvát meccsel ellentétben, érezhetően nekünk fújtak a bírók.
– Az Eb előtt a csapat támadójátékát dicsérte, amivel gyakorlatilag két nemzetközi tornát nyert meg az együttes. Ez mondott csődöt Horvátországban?
– Utólag át kell értékelni a két tornagyőzelmet. Novákyban és Hannoverben is jóval gyengébb ellenfelekkel szemben arattunk magabiztos győzelmeket, nem volt kérdés az Eb-n sem, hogy a hozzájuk hasonló csapatokat gond nélkül legyőzzük. Jó lett volna, ha erősebb ellenfelekkel szemben készülünk egy még rangosabb viadalon, amit ugyan nem biztos, hogy megnyerünk, de több tapasztalatot szerzünk.
– Miben volt gyenge a csapat Rijekában?
– A védekezésünk nem volt teljesen rendben, kapusposzton is voltak bizonytalanságok, ráadásul el kell ismerni, helyenként nem jól cseréltünk kapust, illetve nem azt tettük a kapuba kezdőként, aki talán abban a szituációban előnyösebb lett volna. Probléma még, hogy tele van a keret támadószellemű játékosokkal, akik a védekezésben annyira nem tudnak a csapat hasznára lenni, de muszáj hátul is játszaniuk. A házi gólkirályunkat, Lőrinc Bálintot például tehermentesíteni kellett volna védekezésben, de nem volt megfelelő játékos erre a feladatra. Ez a probléma klubszinten is fennáll, mi pedig ugye a klubokból válogatjuk a játékosokat.
– 2012 decemberében ugyanez a csapat játszik majd az ausztráliai Perthben, a vébén?
– Úgy gondolom, hogy az együttes magja maradni fog. Miután ez volt az első igazi világversenye a társaságnak, eddig nem nagyon volt miből táplálkozni, nem volt tapasztalat, nem lehetett komoly tanulságokat levonni. A rijekai szereplésből már lehet, sőt kell is, de nem csak ennek a stábnak, hanem a kluboknál tevékenykedő edzőknek is…
