A kosárlabdázók legfontosabb adottságainak egyike a magasság, így ha egy fiatal játékos tizenöt éves korára két méter fölé nő, akkor jók az esélyei egy szép pályafutásra. Golomán György, a Körmendi Törpördögök tizenöt éves kosarasa nem csupán magas, edzője szerint rendkívül tehetséges is.
Szekeres Zsolt– Kétszáznégy centiméter magas vagy, származott már ebből bármiféle hátrányod: például egy későn észrevett ajtófélfa?
– A barátaim megszokták a magasságom, így ismertek meg. Akivel először találkozom, az néha egy-egy poénnal meglep, de kellemetlenségem még nem volt emiatt. Édesapám százkilencvennyolc centiméter magas volt, édesanyám pedig száznyolcvan centire nőtt, így volt kitől örökölnöm.
– Az edződ, Patonay Ádám és az ő édesapja Patonay Imre is remek véleménnyel van rólad. Milyen érzés tudni azt, hogy nagy tehetségnek tartanak?
– Nagyon örülök annak, hogy ilyen adottságaim vannak, de persze emellett is rengeteget kell edzenem ahhoz, hogy még magas szinten játszak. Koromból is adódik, hogy sok munka van még előttem.
– Tizenöt évesen már élsportolónak mondhatod magad. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni az iskolával, mennyire nehezíti a tanulást a sportos életmód?
– Elég nehéz a kettő együtt. Mindig úgy kell beosztanom a napjaimat, hogy a tanulásra is jusson idő. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanulója vagyok, szóval minden hétköznap hatkor kelek, hogy beérjek az első órára. Általában kora délutánig vagyok az iskolában, aztán hazajövök és kezdem a tanulást. Fél nyolckor elindulok az edzésre és körülbelül tíz órára érek haza. Ráadásul a hétvégék sem egyszerűbbek, mivel akkor vannak a meccsek. Továbbtanulni pedig mindenképpen szeretnék, mert sosem lehet tudni, mikor jön egy sérülés, ami a történet végét jelenti. Konkrét tervem még nincs, de a Testnevelési Főiskolára szeretnék járni, hogy valami sporttal kapcsolatos szakmát tanulhassak.
– Akkor a kikapcsolódásra alig marad időd. De ha éppen akad egy üres hétvége, van olyan más sportág, amit szívesen űzöl?
– Nem igazán. Nem nagyon szoktam a kosárlabdán kívül mást csinálni, mert ez érdekel, és ezt élvezem a legjobban.
– Akkor tényleg szó szerint a kosárlabda tölti ki az életed. Gondolom sokat gondolkoztál már, hogy ha te dönthetnéd el, hol játszanál szívesen.
– Konkrét csapaton még nem gondolkodtam, de mindenképpen szeretnék európai színtérre kijutni. Persze ha meghívást kapnék az NBA egyik csapatától, nem utasítanám vissza, de először Európában szeretném kipróbálni magam. Ezen belül Spanyolországban, Olaszországban vagy Görögországban kosaraznék a legszívesebben.
– A trénered említette, hogy egy fiatal tehetségeket rangsoroló európai weboldalon igen előkelő helyen állsz. Mit érdemes tudni erről a listáról, mivel hívtad fel magadra a figyelmet?
– Igen, így van, ez az oldal az eurohopes.com, és ezen a honlapon különböző korcsoportok és különböző poszton szereplő játékosokról készítenek egy ötvenes listát. Ezen a listán engem a tizennegyedik helyre rangsoroltak, feltehetőleg a macedóniai Európa-bajnoki szereplés miatt: az ötödik helyet szereztük meg a korosztályos válogatottal. Hihetetlen érzés volt válogatott mezben játszani...
György edzőjének édesapja, a korábbi szövetségi kapitány Patonay Imre – aki az első vidéki bajnokcsapatot edzette - egyenesen a spanyol élvonalban szereplő magyar válogatott Lóránt Péterhez hasonlította a fiatalembert, mivel szerinte mindkét játékos hasonlóan gondolkodik a pályán. Emellett azt is hozzátette, hogy a Törpördögök fiatalja remek érzékkel blokkol, több poszton is bevethető és már a hárompontosokat is remek százalékban értékesíti. A szakember szerint bármelyik európai nagycsapatban megállja majd a helyét.
