Te jó ég: 57-et kaptak!

1-7, 0-3, 0-7, 0-21, 0-12, 2-6, 0-25, 0-8, 0-57... A minimum különlegesnek mondható eredménysort egyetlen csapat, a Barcsi SC együttese produkálta az U17-es másodosztályú bajnokság Dél-nyugati csoportjának őszi rajtja óta. Ám, hiszik, nem hiszik, ezzel együtt sem a 17 évesek a somogyi klub leggyengébb láncszemei: az U15-ösök 0-17, 0-20, 0-20, 0-20, 0-24, 1-13, 0-22, 0-25-ös szériája a két esztendővel idősebbekét is alulmúlja. Amott 3-146, emitt 1-161 a gólkülönbség... Honlapunk megkereste az egyesület utánpótlás szakágvezetőjét, Tulok Istvánt.

borg – Kezdjük a legfrissebbel: a 0-57 a Kaposvári Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia vendégeként világrekord közeli teljesítmény... – Mit mondhatnék? Lényegében minden támadásból gólt kaptunk. Hozzáteszem, 24-0-ig nem láttam a meccset, mivel az U17-esekével egy időben, a Kaposvár szomszédos pályáján játszott az U19-es csapatunk, és egyedüli edzőként utaztam el a két társasággal. Akkor szóltak, hogy nézzek már át... De nem volt mit tenni, a félidőben már 34-0 állt az eredményjelzőn. – Igazi szakmai kihívás lehetett. Mit mondott a szünetben a srácoknak? – Egy olyan csapattal, amelynek tagjai semmiféle érdemi munkát nem végeztek az utóbbi időben, és abszolúte motiválatlanok, nem lehet mit kezdeni. Hozzáteszem: árulkodó az is, hogy Bódis Balázs, az ötvenhét gólt kapó kapus, volt a legjobb emberünk. A többiek végigácsorogták a meccset, de az igazság az: már annak is örültem, hogy egyáltalán ki tudtunk állni. – Úgy tudom, el is késtek... – Így van, méghozzá azért, mert az indulás előtt házról házra jártam, hogy rábeszéljem a játékosok egy részét: ugyan, legyenek már kedvesek eljönni a mérkőzésre! Ezért értünk majdnem félóra késéssel az amúgy csupán egyórányira fekvő Kaposvárra. – Az edző érvel azzal, hogy nincs munka a srácokban? – Igen, mert mindössze egy héttel korábban vettem át a tizenöt, a tizenhét és a tizenkilenc évesek irányítását, az után, hogy a kollégám felmondott. A játékosok zöme új igazolás, velük mindeddig legföljebb annyi kapcsolatom volt, hogy rájuk írtam az interneten. A három korosztály legutóbbi közös tréningjére összesen tizenketten jöttek el. Ez így komolytalan. – Barcson nem szeretnek futballozni a fiatalok? – Dehogynem, néhány éve még egy csomó szép eredményt, dobogós helyet értünk el. Az utóbbi időben azonban nem történt semmi pozitívum. A szülők anyagi helyzete szörnyű; a klubé hasonlóképpen; az iskolákkal való kapcsolattartás sehol sem tart; a srácok, ha ott is vannak az edzésen, szimpla hobbinak tekintik a sportot; nincs bennük semmiféle ambíció. – Hogyan tovább? – Azt én is szeretném tudni. Egy biztos: ha nincs meg az érdeklődés, az akarat a fiatalok részéről, akkor mi kitehetjük a lelkünket, nem jutunk sehová. Csak rajtuk múlik, szeretnének-e futballisták lenni, vagy legalább elfogadható szinten futballozni. Ha igen, akkor én minden segítséget megadok nekik ehhez. – Nem lesz könnyű felrázni őket, gondolom, el vannak kenődve rendesen. – Hát... Én csak azt láttam, hogy a kaposvári rémálom után röhögcséltek egymással a Facebookon.