2011-10-21 14:41
U15: játék határok nélkül
Az U15-ös válogatott lejátszotta első, majd második nemzetközi mérkőzését is. Szlovákiában 3-2-re győzött a csapat, míg a visszavágón, Lipóton 2-0-ás vereséget szenvedett. Korolovszky György szövetségi edzővel beszélgettünk a találkozókról,valamint a korosztály és az egész a magyar utánpótlás jövőjéről.
Nagy-Pál Tamás – Jól sikerült a bemutatkozás a nemzetközi mezőnyben a fiúknak, hiszen rögtön az első mérkőzésükön győztek a szlovákok ellen. – Igen. Ez volt az első ilyen találkozójuk, kicsit feszültek voltak emiatt, de mi, felnőttek próbáltuk bennük ezt oldani. Elmagyaráztuk nekik, hogy egyáltalán nem élet-halál kérdése a fellépés, és már a meccs előtt gratuláltunk nekik. Két ellentétes kultúra találkozott egyébként. A mieinknek is voltak remek megoldásaik, de a szlovákok egységükkel, dinamikájukkal és sebességükkel már az első találkozón is megleptek minket. – A másodikon pedig le is győzték őket. – Pedig az első húsz percben eldönthettünk volna mindent a magunk javára. Három hatalmas ziccert is kialakítottunk, de kihagytuk ezeket, mert nem koncentráltak eléggé a srácok. A második félidő elején aztán teljesen fölénk kerekedtek a szlovákok. A góljuk után kezdeményeztünk ugyan, de egy kontrából megint betaláltak. Az utolsó húsz perc dicséretes volt, próbálták a fiúk mozgósítani minden energiájukat, ám ez már kevés volt, sajnos. Ezzel együtt: nem vagyunk elkeseredve. – Mi okozhatta a gondot ezen a meccsen? – A magyar játékosok nem bírják a sorozatterhelést. Nem tudnak két nap alatt két mérkőzést megfelelő színvonalon lejátszani. Ez megnyilvánul a technikai hibákban, és abban is, hogy képtelenek nyolcvan percen keresztül összpontosítani. Maguk a gyerekek is bevallották a találkozó után, hogy még soha nem játszottak ilyen iramú mérkőzést. Ezen el kell gondolkodnunk, mert abnormális, hogy a második mérkőzésre ily mértékben elfáradtak. Természetesen nem adjuk fel. Kommunikálok az edzőkkel, járom az országot, mert szeretnék felépíteni egy bombaerős korosztályt. Most megismerkedtünk a nemzetközi színvonallal, és igazodnunk kell ahhoz. – Nemrég arról beszélgettünk, hogy nem az eredmény a legfontosabb, hanem a tehetségkutatás, a csapatépítés, a nemzetközi mezőnnyel való ismerkedés. Sikerült ezeknek a terveknek megfelelni? – Igen, megtapasztaltuk, hogy a nemzetközi színvonal elüt a magyartól, és ez már tizenöt évesek korosztályában is megmutatkozik. Csak találgatni tudok: talán az edzések mennyiségével van gond. Ezen kívül gazdaságtalan a mi srácaink futballja, feleslegesen futnak túl sokat. A játékot mindig a labda sebessége határozza meg, s mivel végig kell bírni a nyolcvan percet, a játékos nem sprintelheti ki magát az első öt percben. Egyebek mellett ezt a szemléletet kell a kollégákban és a gyerekekben is tudatosítani. – Megakadt a szeme olyan játékoson, aki, ha töretlenül fejlődik, alappillére lehet a korosztályos csapatnak? – Hát persze! Rendkívül képzett játékosaink vannak, úgyhogy ne lepődjön majd meg, ha arról hall, hogy közülük többen már húsz éves koruk előtt külföldre igazoltak. Látok olyat is, akinél nagyon komoly fejlődés várható. Az egész társasággal öröm együtt lenni, kifejezetten értelmes, intelligens garnitúra. – Mikor találkozik legközelebb a fiúkkal? – November 20. és 23. között lesz egy összetartásunk Telkiben. Az utolsó napon szeretnénk megmérkőzni egy budapesti klub idősebb korosztályú csapatával. – Sokat beszélnek arról, hogy a magyar labdarúgás felemelkedéséhez először a hátországot, azon belül is az utánpótlást kell rendbe rakni. Ennek jegyében indult el újra a Bozsik-program is. Lát előrelépést? – A jelenlegi szemléletváltozás Both Józseftől ered. Az a kérdés, hogy a kollégák felismerik-e ennek szükségességét, tudják-e alkalmazni és van-e hozzá megfelelő szakmai tudásuk? Összetett a probléma, sok múlik például a helyi, megyei futballkultúrákon is. Hadd mondjak egy példát: most Lipóton voltunk az összetartáson. Olyan gyönyörű, négycsillagos szállodában laktunk, hogy elájultam tőle. A pályáktól nemkülönben: volt egy füves és egy műfüves játéktér, mindkettő fedett lelátókkal. A gyepet alulról, termálvízzel fűtötték. Ha az ember elmegy Dél-, vagy Kelet-Magyarországra, biztosan nem találkozik ilyen létesítményekkel. Ennek anyagi oka van, amit orvosolni kell. Mindemellett bővíteni kell a gyereklétszámot, ami a Bozsik-program egyik legfőbb célja. Szóval: a kellős közepén járunk egy hosszú folyamatnak, amit nem lehet siettetni.Az U15-ös válogatott tehát megkezdte nemzetközi szereplését. Az első tétmérkőzések majd két év múlva, az U17-es Európa-bajnoki selejtezőkön várnak rájuk, addigra kell a szakmai stábnak olyan keretet kialakítania, amely a remények szerint legalább olyan szép eredményeket érhet el, mint a mostani csapat, amely remek játékkal lett csoportgyőztes a kontinenstorna Telkiben rendezett selejtezős minitornáján.
Kapcsolódó cikkek