Az Érdi Spartacus egyesületében tréningező fiatalok nem csupán a birkózást űzik magas fokon: a szumóval sem állnak hadilábon. A Bodorkos Dániel, Dénes Mercédesz, Sárosi János trió mindhárom tagja szerepelt már világversenyen. Mi több, a hármas érmekkel bizonyította tehetségét.
Szekeres Zsolt A három magyar szumós a Japánból származó sportág hazai viszonyairól és saját élményeiről mesélt.
– Először is arra lennék kíváncsi: nem furcsa-e számotokra, hogy szumóztok?Sárosi János: Dehogynem, vagyis az elején az volt. Amikor a klubnál megalakult a szumószakosztály, kipróbáltam magam ebben a sportágban. Furcsa volt, de ennek ellenére megtetszett.
Dénes Mercédesz: Először nekem is fura volt. De amit mi csinálunk, ezt nevezik amatőr szumónak, mert vannak súlycsoportok. Szerintem ez sokkal látványosabb, mint amit a tévében szoktak vetíteni. Sokkal több benne a technika, szóval nehezebb. Tetszett a köszönési rituálé, a tiszteletadás, az egész körítés.
Bodorkos Dániel: Inkább érdekes volt, mint fura. Én birkózónak vallom magam, és amikor megjelent a szumó itthon, az edzőnk bevezette a klubban. Onnantól szumó-versenyekre is jártunk, kiegészítésképpen.
– Hány fiatallal kell küzdenetek egy-egy hazai versenyen?S. J.: Változó a mezőny nagysága. Az én súlycsoportomban tíz és tizenöt fő között szokott alakulni a létszám egy versenyen. Attól is függ: mennyien jönnek a cselgáncsosok vagy a birkózók közül. A magyar szumósok zöme más sportágakból kerül ki.
D. M.: Magyar versenyeken a lányok még nincsenek túl sokan, öt-hat versenyző súlycsoportonként. Európai szinten már azért jobb a helyzet, egy Eb-n akár tizenöt szumós is vetélkedhet.
B. D. : Nálunk az itthoni versenyen tíz-tizenkét fő szerepel. Egyre népszerűbb a sportág, emiatt pedig gyorsan fejlődik.
A tizennyolc éves Bodorkos Dániel világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki harmadik, a tizenhét éves Dénes Mercédesz kétszeres Európa-bajnok, Sárosi János pedig U18-as Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes.
– Azt tudjuk, hogy Japán a sportág hazája, de Európában mely nemzetek a legjobbak?S. J.: Az oroszok. Ők tízből legalább nyolc súlycsoportban nyernek, bár az utóbbi egy évben kicsit csökkent a fölényük. Mellettük még az ukránok, a bolgárok, az azeriek és a hollandok. És persze a magyarok is.
D. M.: A lányoknál még megemlíteném a lengyelek is.
– Volt már rá példa, hogy japán szumós ellen kellett küzdenetek?S. J.: Igen, tavaly Varsóban voltunk Danival az U21-es világbajnokságon, ahol a csapatversenyben indultunk. Nem volt szerencsés sorsolásunk, mert a bolgárokkal kezdtünk. Hatalmas bravúr volt, de sikerült legyőznünk őket. Utána jöttek a japánok. Hármójuk összsúlya négyszáz kiló felett volt, mi pedig szintén hárman alig voltunk két mázsa. Így nem volt kérdés, hogy a japánok mennek tovább, és végül meg is nyerték a csapat-világbajnokságot. Ettől függetlenül szerintem őket is meg lehet verni. Nagy súlyban nagyon jók, de kisebb súlycsoportokban el lehet őket kapni.
B. D.: Ott szembesültünk vele, hogy ők a szumó minden csínját-bínját ismerik. Dupla annyit nyomtak, de technikában is sokkal felkészültebbek voltak. Mi meglepetésre a harmadik helyen végeztünk.
D. M.: Nekem is volt már japán ellenfelem. A birkózáshoz hasonlóan a szumót is hihetetlenül magas szinten űzik, mint minden más sportágat. Tőlük lehet sok mindent tanulni.
– A hiányos öltözék nem zavar benneteket?S. J.: Az első versenyen még zavart, de hamar hozzászoktam. A hazai viadalokon fel lehet venni egy biciklis nadrágot, világversenyen azonban szigorúan mavasiban, azaz a szumóban rendszeresített övben kell versenyezni. Sokan próbálkoznak fölvenni alá alsónadrágot, ha azonban a bírák észreveszik, azonnal leléptetik a versenyzőt.
B. D.: Ha a mavasi rendesen meg van kötve, akkor nem eshet le, de azért el kellett telnie egy Európa-bajnokságnak, hogy megszokjuk.
– És a lányoknál hogy megy ez?D. M.: A lányoknál azért kicsit más, mivel a mavasi alatt egy birkózódressz van. Engem inkább az zavart, hogy a világversenyen a japán szabványnak megfelelő övben kell versenyezni, ami nagyon kemény. A betörése legalább egy évig tart...
