Női junior-válogatottunk áprilisban hazai pályán válthatja meg belépőjét a 2012-es U20-as világbajnokságra. A felkészülés közepette a csapat nemrégiben kinevezett szövetségi kapitányával, Róth Kálmánnal beszélgettünk, akit kézilabdásaival együtt a tatai edzőtáborban értünk utol. Szekeres Zsolt– Ha már épp a tatai edzőtáborban vannak, hogy érzik ott magukat a fiatalok?
– Itt általában mindig jó a hangulat, ennek a városnak különleges varázsa van, mind a mai napig. Az, hogy több sportágból is itt vannak a tehetségek, rendesen feldobja az ember hangulatát. Tata a magyar sportéletben szent szó, szinte vallás ide járni. Aki ezt megtapasztalja, azt folyamatosan jó kedvre deríti, ha újra visszatér. Mi is próbáljuk a gyerekeket arra nevelni, hogy átérezzék a hely szellemét, hiszen olyan elődök készültek itt olimpiákra és világversenyekre, akikhez érdemes méltónak lenniük. És úgy kell dolgozniuk, hogy ezeknek a sporthősöknek az emlékét meg tudjuk őrizni.
– Az ön kapitánysága alatt az ifjúsági csapat kivívta a világbajnoki részvételt, ami nagy siker. Ezek után miért döntött mégis a váltás mellett?
– Igazából a szövetség kért fel rá. Amikor Gyurka János, a korábbi kapitány nem tudta tovább vállalni a posztot, akkor merült fel a kérdés: kivel folytassa a munkát Golovin Vlagyimir a válogatottban. És mivel mi már régóta együtt dolgozunk Danyi Gáborral – az ifjúsági csapat szövetségi edzőjével –, összetartozóknak gondoltak bennünket. Persze az is segített, hogy a játékosok nagy részét ismerem, a csapat magját a győriek adják, akik nálam játszottak. Megkérdezték, vállalom-e annak ellenére, hogy az ifivel kivívtuk a vb-részvételt. Végül addig győzködtek, amíg elvállaltam. Remekül tudunk együtt dolgozni Golovin kollégával, ő már egy világversenyt végigvitt ezzel a korosztállyal, így szépen kiegészítjük egymást.
– Vannak különbségek a két korosztály között?
– Itt két évvel idősebb játékosok kapnak helyet, akik már az NB I-ben játszanak, tehát rutinosabbak, labdabiztosabbak, technikailag többet tudnak, emellett erősebbek is. Tulajdonképpen a munka annyival másabb, hogy itt más léptékben kell gondolkodnunk taktikailag és technikailag egyaránt. Míg az ifiválogatott majdhogynem gyerekcsapat, addig a juniorok sokkal közelebb vannak a felnőttekhez, ami a minőségi munkában is meglátszik.
– Nemrégiben Lengyelországban vettek részt nemzetközi tornán, ahol a lányok az első helyen végeztek. Miben segített a kupagyőzelem?
– Én azt gondolom, hogy ennek a tornának több lényeges eleme volt. Az egyik: a lányokban azért még benne volt az Európa-bajnokság kudarca, nem véletlenül kezdtünk vereséggel a lengyelek ellen. Látszott az önbizalomhiány. Azonban amikor sikerült megszereznünk az első győzelmet, úgy éreztem, szárnyakat kapott a csapat. Sikerélmény után könnyebb dolgozni. De volt olyan oldaluk is a mérkőzéseknek, hogy a nem győri lányokat akkor láttam először élesben játszani. Akkor mértem fel, mennyire képesek kezelni a stresszhelyzeteket, fontos információkhoz jutottam. A kupát megnyertük, de persze messzemenő következtetéseket egy felkészülési tornából nem szabad levonni. Annyi biztos, hogy elkezdtük a csapatépítést, a siker már csak ráadás volt.
– Akkor ez a torna nemcsak az ismerkedést szolgálta, hanem már a közelgő világbajnoki selejtezőre való hangolódást is segítette?
– Így van. Nekünk a legfontosabb megmérettetésünk 2012-ben a világbajnokság, így folyamatosan arra készülünk. A formánkat úgy kell időzítenünk, hogy a lányok kivívják a vb-szereplést. Elsősorban azért, hogy olyan tapasztalatokhoz jussanak a gyerekek, amit aztán felnőtt korukban fel tudnak használni, klubban és válogatottban egyaránt. Nekünk a selejtező majdhogynem fontosabb, mint maga a világverseny. De szerencsére a lányokban hatalmas a bizonyítási vágy, ráadásul hazai pályán megnőnek az esélyeink a kijutásra. Ha ezt teljesítettük, onnan teljesen új történet kezdődik…
– Spanyolország, Portugália és Izrael lesz az ellenfél. Milyen gondolatok jártak a fejében a riválisok neve láttán?
– Először arra gondoltam, hogy a spanyol kézilabda nagyon erős, ráadásul a stílusa nem igazán fekszik a magyar csapatoknak. Ők szívesen nyúlnak a nyitott védekezéshez, ami ellen a magyar kézisek nem nagyon tudnak játszani, ezért ellenük speciális felkészülésre lesz szükségünk. Golovin kollégának szerencsére sok felvétele van a spanyolok Európa-bajnoki mérkőzéseiről, már belenéztem, de annyira nem lettem ideges a látottaktól. Nagyon jó csapatról van szó, de ők sem legyőzhetetlenek. És hát a hazai pálya előnye nálunk lesz.
– Akkor a továbbjutás az elsődleges cél?
– Mindenképpen, különben nincs értelme a munkánknak. Ennek a korosztálynak ez az utolsó utánpótlás-világversenye, és meg is érdemelnék, hogy kijussanak. A további fejlődésük és lehetőségeik miatt, hiszen ezeknek a gyerekeknek ezek a mérkőzések nagyon sokat jelentenek.
– Az áprilisi selejtezőkig mi a további program: újabb nemzetközi tornák, vagy hazai összetartások és edzőmeccsek következnek?
– Az elmúlt években kicsit korlátozottabbak voltak a lehetőségek. Az idei évtől azonban nagyon jó programokat szervez nekünk a szövetség, amit a legjobban próbálunk felhasználni. Már a Beskidów-kupán való szereplésünk is rengeteg pozitívumot hozott. Márciusban a Scandinavian Openre megyünk, és még ugyanazon hónapban megmérkőzünk a norvégokkal. De addig is minden hónapban három napot együtt vagyunk, és mindig megpróbálunk olyan ellenfeleket találni – akár fiúcsapatokat, akár NB I-es női együtteseket –, akikkel megfelelően tudnak készülni a fiatalok, hogy elérjék a célt...
