Londoni benyúlás?

2011 a tizennyolc éves Olasz Anna éve volt: a Toyota T-max SZUE versenyzője az ifjúsági Eb-n bronzérmet, az első felnőtt versenyének számító kontinensviadalon hatodik helyezést szerzett, sportága pedig az év női versenyzője díjjal jutalmazta. Anna valóban hosszú távon gondolkodik. Pontosabban: londoni távon. A 2012-es, portugáliai kvalifikációs versenyen ötkarikás kvótáért úszhat.

Sajó Annamária – Az ifi Eb-n még öt kilométeren lettél harmadik, a felnőtt kontinensviadalon viszont tíz kilométeres versenyszámban értél hatodikként a célba. Miben különbözött leginkább a két korosztály és a két versenyszám? – A felnőtt korosztály annyival keményebb, hogy nagyobb termetű, erősebb versenytársaim vannak. Ez nyílt vízben különösen veszélyes, mert több verekedés is történik, így kicsit félelmetesebb a verseny. Mondjuk, az ifi Eb-t sem úsztam meg a szemöldököm felrepedése nélkül… – A bokszban nem meglepő a sérülés, de áruld már el nekem, hogy a hosszútávúszók hogyan verekednek a tenger közepén? – Egyszerre huszonöten startolunk el, és mind a huszonöt ember ugyanazon a két méter széles szakaszon akar úszni. Így - direkt vagy véletlenül - fejbe csapják egymást. Az ifi Eb-n már a rajtnál szembesültem ezzel. Igaz, akkor gyomorszájún rúgtak, de legalább felébredtem, és felfogtam, hogy keményen kell küzdenem. Én igyekszem kerülni az ilyen helyzeteket. A mezőny szélén úszom, és kívülről kerülöm a bóját. – A harcművészeti jártasságon túl, szerinted mi a fő különbség a rövidebb és a hosszú távú úszás között? – Talán furcsán hangzik, de a hosszútávúszás izgalmasabb. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy a csudába tudok leúszni tíz kilométert, mire gondolok közben? Ha a medencében teljesítek ezerötszáz métert faltól-falig, és társam sincsen, az nagyon unalmas. De a nyílt vízen minden másodperben történik valami: figyelni kell az áramlatra, a mezőnyre, hogy merre kerüljük a bóját… Nincs egy unalmas pillanatunk sem, ha pedig mégis, arra gondolunk: mikor jön a következő pofon? – Igen, hallottam, hogy az úszók csempeszámolással, versszavalással védekeznek a monoton kilométerek ellen. Tíz kilométeren át mivel szórakoztatod magad? – Énekelni szoktam, persze csak fejben, mert a hangom nem a legjobb. Leginkább popslágereket dúdolok, amelyeket lehet, hogy csak egyszer hallottam, és csak egy sorukra emlékszem, de két órán át azt az egy sort ismételgetem. – Játszhatnék a hosszútávúszás és a hosszú haj kifejezésekkel, ám egy a lényeg: egy csinos fiatal nőnek milyen érzés úszószemüveg és -sapka mögé rejtenie bájait? – Mivel már tizenegy éve csinálom, hozzászoktam. Persze, mindezek nem tesznek jót a külsőnek, hiszen nyáron nyitott medencében úszom. Az úszószemüveg nyoma miatt az osztálytársaim már májusban elneveznek mosómedvének, amit októberig le sem moshatok magamról. De előnye is van: állandóan rohannom kell, így, míg más nők órákat készülődnek, én tíz perc alatt végzek! – Ha már a tempót és a készülést említetted: 2012 nem lesz nyugodt év számodra, hiszen a portugáliai kvalifikációs versenyen olimpiai kvótáért úszhatsz. Ehhez azonban le kell győznöd a sportág hazai favoritját, Risztov Évát . Melyik megméretés a nagyobb kihívás számodra? – Nem arra gondolok, hogy az Évit legyőzzem, hanem csak a versenyre koncentrálok, és ezért edzek. Fél év múlva lesz, addig bármi történhet. – A hosszútávúszásnak még nincs olimpiai kvótája. Érzel súlyt magadon? – Abszolút nem. Tavaly csöppentem bele ebbe a helyzetbe, így az is hatalmas szó, hogy egyáltalán lehetőségem van elindulni egy ilyen versenyen, és reális lett ez a cél. Így még nem gondoltam rá, hogy nekem kellene megszereznem az áhított kvótát. – Olyannyira most csöppentél bele, hogy egy hónap alatt szerezted meg eddigi legjobb eredményeidet, jövőre pedig olimpiai kvótáért úszhatsz. Hogyan lehet tizennyolc évesen feldolgozni a nagy ugrást? – Szerencsém volt, hiszen a medencés úszásban eltolódnak a korosztályok: tizenhat éves korig tart az ifi korosztály, utána már felnőttnek számítanak a sportolók. Én viszont indulhattam az ifi Eb-n és olimpián is, így volt időm hozzászokni ezekhez a versenyekhez. Tavaly még nem is gondolkodtunk rajta az edzőmmel, hogy az ifjúsági kontinensviadalon induljak, ez a terv csak júniusban bontakozott ki. Meglepetés volt, hiszen nem tudtuk, mire számítsunk, de a harmadik helyezésem után már felszabadultan úsztam a felnőtt Európa-bajnokságon. Miután az is jól sikerült, komoly motivációt jelent a jövő évi kvalifikációs verseny. – Akkor konkretizáljuk a motivációdat, hiszen októberben kezdted meg a felkészülést a jövő évre. – December huszonhetedikén indulok egy kéthetes floridai edzőtáborba, áprilisban pedig a Világ Kupán indulok. Májusban érettségizem, de az a három-négy nap, ameddig írásbelizem, nem fog nagyon gátolni, hiszen főként a májusi versenyre koncentrálunk. – A testnevelés-érettségivel gondolom nem lesz sok problémád… – Nem abból vizsgázom, hanem matematikából és földrajzból. Utóbbit az általános iskolai tanárom szerettette meg velem, aki szigorú volt, így olyan jól megtanultam a föcit, hogy gimnáziumban is abból éltem. – Akkor kössük össze a két tantárgyat, és matekoljunk kicsit Portugáliára! – Természetesen azzal lennék elégedett, ha kvalifikációt érő helyen végeznék, ám az, hogy ehhez hányadikként kell célba érnem, csak ott derül majd ki, hiszen nagyon bonyolult a számítási rendszer. A vébéről már tízen kvalifikálták magukat Londonra, ám ott egy országból csak egy ember indulhat el. – Hogy lehet úgy felkészülni, hogy nem tudod, milyen szintet kell teljesítened? – Igazából éppen az a jó a hosszútávúszásban, hogy az utolsó méterekig nem tudod, hányadik leszel. Sejtheted, de a felnőtt Eb-n például az utolsó kanyarban jöttem rá, hogy milyen jó helyen vagyok. Nem arra kell figyelni, hogy hányadik vagy, hanem arra, hogy kiadd magadból a maximumot!