Foci, jog, pszichológia

Az 1996-ban született Kecskés Ákos neve valószínűleg jó néhány futballrajongó számára ismeretlen, pedig a szegedi Tisza Volánban nevelkedett labdarúgó 2010 nyara óta a Serie A-ban szereplő Atalanta játékosa.

Nagy-Pál Tamás Kecskés alighogy betöltötte 16. életévét, január 4-én klubja profi szerződést kötött vele (az olasz szabályok szerint 16 éves kor előtt nem lehet profi megállapodást aláírni). Ezzel kapcsolatban kerestük meg telefonon az U16-os válogatott oszlopos tagját. – Itthon viszonylag kevesen ismerik a neved, többen Atalantába  igazolásodkor hallottak rólad először. Mesélnél a pályafutásodról? – Négy évesen kezdtem el focizni Vásárhelyen az oviban. Utána két évig a Makóba jártam le edzeni, majd onnan kerültem Szegedre, s az Atalantában kötöttem ki. – 2010-ben kerültél ki Olaszországba, de az Atalanta megfigyelői már két évvel előtte kiszúrták a tehetségedet… – Igen, de 12 évesen még nem akartak leigazolni, mert csak az U15-be igazolnak messzebbről játékosokat. Akkoriban többször jártam próbajátékon, majd 14 évesen hoztak ide több külföldi társammal egyszerre. – Most már több mint egy éve kinn vagy. Mi történt veled azóta, hogy nagyot változott az életed és Olaszországba költöztél? – Már másfél éve itt vagyok. Néha idősebbekkel játszok együtt, lehet, hogy holnap is mennem kell hozzájuk. Már négyszer arra is volt példa, hogy a felnőtt kerettel edzettem, ez óriási megtiszteltetés számomra. – Akkor a saját korosztályodban nyilván alapember vagy már. Hogyan szerepel a gárda a bajnokságban? – Igen, általában kezdő vagyok, sőt már az 1995-ös korosztályban is egyre gyakrabban számítanak rám az első percektől. Utoljára december végén a játszottam végig ott mérkőzést, a román Liberty elleni felkészülési találkozót, és nagyon jól ment a játék. A csapatnak most sajnos nem megy olyan jól, a 3-4. helyen állunk a bajnokságban. – De akkor a te teljesítményeddel elégedettek? – Igen, ezt szokták is mondani. Az utánpótlás-igazgató például már többször is külön megdicsért, az tényleg nagyon jól esett. – Másfél év alatt milyen különbségeket tudtál megfigyelni a kinti és a magyar képzés között? – Mi csak négyszer edzünk egy héten, igaz, azok háromórás tréningek. Nagyobb az iram, mindenki sokkal koncentráltabb, nagyon küzd a helyéért. Ráadásul jóval több edző foglalkozik velünk. – Hol szállásoltak el? – Egy-egy apartmant kaptunk én és Forgács Dávid, ott lakom az édesanyámmal és a nővéremmel. A klub természetesen a szállást és az étkezést is állja. – Hogy megy az iskola? Nyilván nem volt egyszerű beleszokni az olasztanulásba. – Rendes középiskolába járok, ez egy elég nehéz humán iskola. Főként, most, amikor már a tanárok sem fogadják el, hogy külföldi vagyok, ugyanazt elvárják tőlem is, mint a többi tanulótól. Emiatt most nem megy olyan jól a tanulás, de próbálok javulni. Az olasz nyelv egész jól megy, a társaimmal már nagyon jól megértjük egymást. De az iskolában olyan tantárgyaink vannak, mint a jog és a pszichológia, hát képzelheted… – Milyen gyorsan sikerült beilleszkednetek Forgáccsal? – Dáviddal nagyon jól megértjük egymást, de a többiek is gyorsan elfogadtak. Amikor megérkeztem, nagyon pozitívan fogadtak. – Profi szerződést kötött veled a klub, milyen érzés? – Ez egy hatalmas előrelépés számomra. Két és fél éves szerződést kötöttem, biztos, hogy így jobban figyelnek majd rám, főleg, hogy itt is nagyon kevés utánpótlás korú játékos kap profi szerződést. – Az U16-os válogatottnak is tagja vagy: milyen a csapat? - Nemrég még csapatkapitány voltam, de most leváltottak, már csak helyettes vagyok. Mindig nagy megtiszteltetés, ha meghívnak. A csapatban mindenkivel nagyon jó a viszonyom, az edzőkkel is megértem magam. – Mi a legmerészebb álmod a pályafutásoddal kapcsolatban? – A Bayern Münchenben szeretnék egyszer játszani, mert amiatt a csapat miatt kezdtem el focizni. De az elsődleges célom most az, hogy az Atalanta első gárdájába kerüljek. – Így másfél év után hogy érzed, megérte kiszerződnöd? – Igen, úgy érzem, hogy pont jó időben jöttem ki.