Bekavart az elit

Megváltozott erőviszonyokkal kell számolnia a magyar válogatottnak a tavaszi madridi U18-as Európa-bajnokságon: a hat, az elitbe tartozó ország részvételével nemhogy a tavalyi C csoportos ezüstérem került veszélybe, hanem mérkőzést is nehéz lesz nyerni. A felkészülésének otthont adó Nemzeti Rögbi Akadémiáról és az utánpótlás-válogatott megváltozott esélyeiről Böhm Balázst, a szövetség főtitkárát kérdeztük.

Sajó Annamária

- Kérjük, mutassa be olvasóinknak az akadémiai rendszert! - fordultunk a főtitkárhoz. – 2010-ben indult el, olasz mintára. A válogatottak havonta egyszer edzenek, de a szakembereket és a játékvezetőket is képezzük. A hatvan-nyolcvan játékoshoz öt-tíz edző és bíró csatlakozik, tavasszal és ősszel, négy alkalommal. Helyszínül Kecskemétet választottuk, hiszen körülbelül az ország közepén található, így az utazás mindenkinek ugyanannyi időt vesz igénybe. Ezenkívül az infrastruktúrája is nagyon kedvező: van csarnok, pálya és tanterem, az elméleti képzésre. Három csapat készül itt: az U16-osok, valamint az U18-asok és az U20-asok, akik mindig az aktuális Európa-bajnokságra készülnek. Utóbbi korosztály játékosai már a felnőtt csapatban is helyet kapnak, így az ő keretüket nehezebb összetenni. – Elég a havi egy edzés ütőképes válogatottak kialakítására? – A közös edzéseket szezon közben tartjuk, hétvégén mindenkinek meccse van, így a részvételt nem tettük kötelezővé, pusztán ajánlottá. Aki nem ér rá, arra természetesen nem tudunk számítani, mert erős kohéziót szeretnénk teremteni. A három korosztályos csoporttal rotációs rendszerben foglalkozunk: míg az egyik pályaedzésen vesz részt, a másik teremben gyakorol, tehát erősítő, masszázsgyakorlatokat végez, a harmadik pedig oktatáson vesz részt, ahol dietetikáról, antidoppingról és a sporttudomány más elemeiről tanul. Próbáljuk a modern technológiával megismertetni a sportolóinkat. Az akadémiai rendszer viszont nemcsak a sportolóknak hasznos, hanem az edzőknek és a játékvezetőknek is egyfajta workshop, bemutatókkal, tapasztalatcserével. – Sok profi, aki elterjedtebb, sikeresebb sportág képviselője, csak álmodhat róla, hogy specifikus masszázsban részesüljön, a rögbiválogatott viszont már utánpótláskorban megkapja. – Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az esztergomi és a százhalombattai klubnak van gyúrója, akik át tudják adni a sportolóknak az úgynevezett önmasszázs technikáját. Bárki végezheti otthon is, akár az ajtófélfához támaszkodva. – A dietetika- és az antidopping-képzéssel kiegészítve nekem úgy tűnik: ezek a gyerek kivételes helyzetben vannak. – Az edzőképzésen elhangzanak ezek az ismeretek, így minden szakember saját felelőssége, hogy mit ad át belőle a sportolóinak. Ezért próbáljuk az akadémiát minden edző számára elérhetővé tenni, hogy hazavihessék a tanultakat saját klubjukba. Ennek nyílván anyagi vonzatai is vannak, hiszen a sportolói étrend megviseli a pénztárcát. – Miért éppen az olasz mintát követték? – Olaszország hasonló helyzetből indult, mint amilyenben most mi vagyunk: a nyolcvanas évekig Európa nem hallott olasz rögbiről, a kilencvenes években viszont nagyon erős regionális képzési rendszert alakítottak ki, amely az északi országrész három területére fókuszált. Ebből került ki a nagyválogatott, amely ma az alapnemzet versenyrendszerében vesz részt. E minta alapján nekünk is háromféle rendszerünk van: a nemzeti és a regionális képzés, továbbá most szeretnénk beindítani az országosat is, amely bentlakásos módszerrel heti két-három edzést garantálna Zánkán. Ezt a korosztályt nagyon nehéz megfogni, hiszen a kamaszokkal a legnezehebb. – Miért? – A magyar rögbi nem számít élsportnak, és bár vannak komolyan gondolkodó fiataljainak, akik heti hat-hét edzéssel készülnek, az átlag mentalitása és lehetőségei nem hasonlíthatóak össze például a hasonló korú kajakoséval, kenuséval. Ahogy az eredmények sem. – Ha már az eredményeket említette: az U18-as válogatott tavaly második lett az Európa-bajnokság C csoportjában. Milyen tervekkel várják az idei versenyévet? – Az idei EB-n mind a hat nagy rögbinemzet versenyez az U18-as korosztályban, tehát az angolok, az írek, a skótok, a walesiek, az olaszok és a franciák. Ez nagy nehézséget jelent számunkra, az eddigi huszonnégy csapatos világversenyen ugyanis nem szerepeltek. Felvételükkel mindenki egy csoporttal lejjebb csúszott, így a B csoport is megerősödött, ezért az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben esélyünk sem lehet a felkerülésre. Az elmúlt három évben szerzett második-harmadik helyezésünkkel ugyan közel voltunk a szintlépéshez, de az új ellenfeleink azt is megnehezítették, hogy a C csoportban hozzuk a szokásos eredményeket. Az új rangsorban a nyolccsapatos B csoport ötödik helyére kerültünk. Az első meccsünket Hollandia ellen vívjuk majd, amely a felnőtt ranglistán harminc-negyven ponttal előz meg minket, így a győzelem kirobbanó eredménynek számítana. – Ha jól értem, új megmérettetés kezdődik, amelyben az eddig elért eredményeket kell újra elérni. Ilyen jelennel milyen jövőképük van? – Óriási a különbség az utánpótlás és a felnőtt rögbi között! Az U20-as Eb-n másodikak lettünk, ezt a generációt pedig egy az egyben átvittük a felnőtt keretbe, de mind taktikailag, mind erőben kudarcot vallottunk velünk. Az európai szövetség edzőtáborában lehetőségünk lesz együtt edzeni a regionális csapatokkal, így a nagyobb rögbikultúrával rendelkező országok képviselői átadhatják tapasztalataikat az újaknak. A hetes rögbit játszó egyetemi válogatottunk viszont tizenegyedik lett a 2011-es világbajnokságon, és azt tervezzük, hogy mi is szervezünk világversenyt, férfi és női szakágban egyaránt.