Szerelmes Firenzébe

Az elmúlt években több magyar utánpótlás játékos is Olaszországba szerződött. Ezúttal a 17 éves Szabó Zoltánnal beszélgettünk. A futballista a Fiorentinában nevelkedik.

Nagy-Pál Tamás – Több mint három éve játszol a Fiorentina együttesében. Hogyan kerültél Firenzébe? – A Tisza Volánnal Olaszországban jártunk 2008-ban, és játszottunk négy edzőmérkőzést, a többi közt a Fiorentiával is. Nekem nagyon jól ment a játék, ezért meghívtak próbajátékra. Ott is jól teljesítettem, úgyhogy rá egy hónapra már vártak is vissza. – Tizenhárom évesen költöztél Olaszországba, nem féltél? – Kisfiú voltam még, csak az hajtott, hogy foci és Fiorentina, nem gondoltam végig, milyen kemény is lesz, pedig voltak igazán nehéz napok. A szüleim már jobban féltettek, hiszen tapasztaltabbak voltak nálam. Viszont már 4 éve itt vagyok, és sikerült beilleszkednem. – A családod kint van veled? – Igen, már másfél éve, előtte egyedül laktam a klub egyik társasházában. Ott többünket is elszállásoltak, voltak brazilok, szenegáliak és persze olaszok is. – Tisztázzuk: ez akadémiai képzés vagy hagyományos? – Itt utánpótlásképzésnek hívják, olaszul úgy mondják: settore giovannile. Ennek kétféle része van, az egyik az, amit otthon akadémiai képzésnek hívunk, ez a bentlakásos modell, két éven keresztül én is ilyen képzést kaptam. Emellett van a hagyományos is. – Mennyire számítasz alapembernek a csapatodban? – Amikor kikerültem, a játékengedélyem hiánya miatt majd egy évig nem játszottam. Az első évemben az volt a trénerem, aki most is, így sikerült már nagyon jó kapcsolatot kialakítanom vele, alaptagja vagyok a csapatnak. Játszok is eleget, habár nem annyit, amennyit szeretnék. 28-as a teljes keret, ebből 18-at  neveznek a mérkőzésekre. Általában benne vagyok ebben a 18 játékosban, de néha a kispadon találom magam. Baloldali és jobboldali támadót, s centert szoktam játszani, mindegyik posztra hatan vagyunk, úgyhogy nagy a hajtás, oda kell tenni magad rendesen az edzéseken, hogy bekerülhess a csapatba. Ennek megfelelően maximálisan elvégzek minden feladatot a tréningeken, meg is vannak velem elégedve. Nemrég volt egy bokasérülésem, ami miatt másfél hónapot hagytam ki, de már jól vagyok. Emellett amiatt is hajtok, hogy Pisont István beválasszon az U17-es válogatott keretébe, amely az Európa-bajnoki selejtezők elitkörében fog szerepelni tavasszal. – Bemutatnád egy kicsit a képzést, és ezzel együtt a különbségeket is a magyarhoz képest? – Heti öt edzésem van, néha már a Primaverával tréningezek, ami ugye az utolsó lépcsőfok a nagy csapat előtt. Ma is velük voltam. Hétfőnként és keddenként van a legkeményebb edzés, bő két órás. Ha fél órával előtte odaérsz, akkor már saját magadtól is elkezdheted. Rengeteg technikai feladatot csinálunk, dekázást, passzolást labdavezetést, mindenféle labdával. Ezekkel otthon nem találkoztam, pedig a magyar edzőm is nagyon képzett volt. Körülbelül háromszor annyi technikai feladatot csinálunk itt. Ez olyan 40 percig tart, utána fél órán keresztül a taktikai feladatok jönnek. A következő fázisban a futóedzővel koordinációs feladatokat végzünk, kondiedzések is vannak súlyzókkal vagy futással. Az edzés utolsó 40 percének első felében labdatartó játék, a második felében pedig félpályás meccs van. Félpályán is 11-11 ellen játszunk, ez rákényszerít arra a gyors játékra, ami a Serie A-ra jellemző, így már most megszokhatjuk a tempót. A legnagyobb különbség szerintem így összegezve a technikai képzésben és a játékban van. A Milanban játszó Tamás Krisztiánnal is beszélgettem már erről, ő is ezt tapasztalta. – Hogy megy az iskola? – A nyolcadikat magántanulóként kellett befejeznem, plusz külön nyelvtanárhoz is jártam. Rá 7 hónapra már a nagy részét megértettem a dolgoknak és ki is tudtam magam fejezni olaszul. Utána már beraktak a suliba, és befejeztem az általános iskolát. Most másodikos vagyok középsuliban. A nyelv már perfektül megy, el tudok beszélgetni bármelyik társammal. Az edzéseken is mindent megértek. Az iskola jól megy. Itt 1-től 10-ig osztályoznak. A 6-os felel meg az otthoni 2-esnek. Én 6 és feles tanuló vagyok, ennyi edzés mellett ezzel én is, és a klubom is meg van elégedve. – A társaid gyorsan elfogadtak? – Amióta ideérkeztem rengeteg új csapattársam lett, már csak hatan maradtak az akkori gárdából. Már amikor próbajátékon voltam sem kezeltek külön. Volt ugyan 1-2 konfliktusom, de otthon ennél jóval többet tapasztaltam. Sok a külföldi, ők még jobban elfogadnak, de az olaszok is nagyon barátságosak. Az elején még féltem, hogy lesz-e barátom, ám szerencsére több is van. – A nagy csapat játékosaival találkoztál már? – Természetesen. Tavaly négy edzőmeccset is játszottam a nagy csapattal, a többi közt Mutuval és Vargasszal is. Mindenkivel találkoztam már. Mututól megkaptam azt a mezt, amiben egyszer a Milan ellen játszott, Pasqual pedig cipőt adott. Mindig barátkoznak és beszélgetnek velünk, ha találkozunk. – Hogy tetszik Firenze? – Nagyon jól ismerem a várost. Igaz, én már Empoliban lakom, de természetesen Firenzében járok iskolába és az edzésekre is. Amikor tehetem, bennmaradok a városban a barátaimmal és a barátnőmmel. Teljesen beleszerelmesedtem Firenzébe. Sok dologban Budapestre emlékeztet, ennek nagyon örülök, mert az Szeged után a kedvenc városom. Gyönyörű itt a dóm, rengeteg a turista. – A Fiorentina első csapata elérhető? – Kezdjük ott, hogy amikor én idekerültem, az első fél évem csak próbaidő volt, fel kellett kötnöm a gatyámat. Sikerült, kaptam még egy évet, aztán abból három lett. Fokról fokra haladtam korosztályról korosztályra. A nagy csapatról még korai lenne beszélni, de más olasz klubokban szerintem felbukkanhatok 3-4 éven belül. Realitása van a dolognak, a visszajelzések jók. Az edzők mind azt mondják, hogy jó úton haladok, csak így tovább. Az álmom az, hogy a Milanban vagy a Manchester Unitedban játszhassak. Viszont, ha most azt kínálnák, hogy 40 évig játszak a Fiorentina csapatában, akkor csukott szemmel aláírnám a szerződést. Egyelőre nem tervezek hosszú távra, fokról fokra szeretnék haladni. – Nem lenne semmi, ha a Milan bal oldalán egyszer Tamás Krisztián és Szabó Zoltán játszana… – Hát nem. Nagyon jóban vagyunk Krisztiánnal. Játszottam is már itt ellene egy Milan-Fiorentina felkészülési meccsen. 1-1 lett a végeredmény. Lehet mérges lesz, ha ezt elolvassa, de kiosztottam neki egy kötényt. Persze ő is megfogott engem párszor a szélen...