A világbajnok és a varázssapka

Kékesi Márton a magyar sísport első világbajnoka: megnyerte a műlesiklást korosztályának olaszországi ifjúsági világbajnokságán. A januári ifi olimpián is részt vett sportoló a roccarasói vébéről ezüstérmet is hozott: lesiklásban lett második.

eFBé BodeMarci, ahogyan barátai és edzéstársai hívják Kékesi Mártont a kiváló amerikai síelő Bode Miller után, nem csak stílusában lépett példaképe nyomdokaiba. Marci junior világbajnoki címe után néhány nappal visszatért a dolgos hétköznapokhoz. Persze a Diósgyőri Gimnáziumban azért mégsem volt a megszokott a hétfő reggel.

– Hogy köszöntötték a világbajnokot a suliban? – Mi újság, világbajnok? – ezzel a kérdéssel fogadtak. Gratuláltak az osztálytársak is, a tanárok is. Nagyon jó érzés volt így belépni az osztályba. Természetesen sokat kérdeztek a versenyről is. – Én is ezt teszem, és arra kérlek, hogy haladjunk a vb-időrendben visszafelé: kezdjük az utolsó versenyszámmal, a szlalommal. – Száznegyvenhárom induló volt műlesiklásban, én százhuszadikként indultam. Addigra kilyukadt a pálya, kádas volt, így nem csak a jó versenyzőkkel kellett megküzdenem, hanem a pálya minőségével is. – Lesiklásban is legyőzted a pályát és egy kivételével az összes ellenfeledet is. – Életemben először mentem downhillt, jól jött, hogy volt két edzésnap a futamok előtt, mert elsőre ijesztő volt a pálya. Elég vagány és bevállalós vagyok, de az ugratók azért félelmetesnek tűntek. A versenyre elmúlt az izgalom, jól mentem a pályán, így második lettem. – Mi történt szuper óriás-műlesiklásban és óriás-műlesiklásban? – Mindkét versenyen kiestem az első futamban, leoldott a lécem. Nem szoktam hozzá, az idén például a vébét megelőzően egyik versenyen sem estem ki. Roccarasóban nagyon lyukas volt a pálya, és a kádak lerázták rólam a léceket. – Emiatt voltál kicsit óvatosabb a szlalom első futamában? – Igen, elsőre nem mertem annyit kockáztatni. Talán a kelleténél jobban izgultam, mert óvatos is akartam lenni, ugyanakkor jó időt menni, hiszen a kedvenc számomban titkon szép helyezésben reménykedtem. Maximumra tekertük az erőt a kötésemen, nem is oldott le. A második futamban ezért jobban mertem kockáztatni, ráadásul több esélyes rivális már az első menetben sem ért le a pályán.

– A léc fent maradt, de hova tűnt az a bizonyos magyar sapka? – A szállodában maradt. Nem tudtam, hogy a pályán lesz az eredményhirdetés. – Varázssapka? – Lehetséges. Kézzel kötött, egyedi sapka, talán ebben rejlik az ereje. Két embernek van ilyen: az edzőmnek, Kovács Barnának, a magyar válogatott szövetségi kapitányának, és nekem. Versenyeken és a felkészülési időszakban velem van, ritkán megyek ki a pályára nélküle. – Mikor veszed fel legközelebb? – Pénteken indulunk Ausztriába a felnőtt magyar bajnokságra, ott rajtam lesz. – Az eredményhirdetésnél? – Remélem. Az a cél, hogy ott legyek a dobogón. A két 92-es születésű versenyző, Farkas Norbi és Bujtás Csabi jelenleg jobb nálam. Nem tudom, hogy Norbi indulhat-e az ob-n. Januárban megsérült, műtötték a kezét, a junior vébét ki is kellett hagynia. De nem ezzel foglalkozom, hanem azzal, hogy a lehető legjobban menjek, akkor biztos a dobogó.

– Az ob-val vége is a versenyszezonnak? – Nem, áprilisban még elutazunk néhány FIS-viadalra, a nemzetközi szövetség főlként Ausztriában és Olaszországban rendez ilyeneket. Aztán késő tavasztól, amikor elolvad a hó, megyünk a gleccserekre. Nincs olyan hónap az évben, amikor nem síelek. A hegyeket sem hagyom ott, hiszen szeretek downhillezni, nem sílécen, hanem hegyikerékpárral is. A nyáron több száraz sportot is beiktatok a programba, futok, teniszezek és szörfözöm. – A szörfözés mint száraz sport? – Na jó, tényleg nem az. De én mindent olyan sportot száraznak hívok, amit nem havon űznek…