Dugó a fenékben

Öt mérkőzésen négy vereség, egy győzelem. Ez volt a magyar junior leányválogatott mérlege Romániában, a korosztályos Eb-selejtező tornán. A kijutás így természetesen elmaradt, de legalább az utolsó találkozón összejött egy győzelem a portugál csapat ellen. A válogatott trénerével, Németh Lajossal beszélgettünk.

Nagy-Pál Tamás – Öt nap alatt öt mérkőzés, sikerült már kipihennie magát? – Végül is igen. Nem is a meccsek, hanem az utazás volt igazán fárasztó. Vasárnap este 10-kor volt vége az utolsó találkozónak, hétfő reggel 8-kor pedig már indult a repülő. Mivel négyórányi buszútra voltunk Bukaresttől, a meccs után vacsora, fürdés, és már indultunk is. Ezen kívül átéltem mentális fáradtságot a vereségek miatt, de azt is sikerült már kipihenni. – Valóban, vereségből volt négy is… – Ez nemcsak a magyar női röplabdázás, hanem az egész magyar sport lenyomata. Mert itthon mindegy,  milyen fontos a sportág, és milyen szinten vagyunk, az elvárás mindig az: nyerni és továbbjutni. Nemcsak a szakvezetésről, vagy a szurkolókról beszélek, hanem a játékosokról is. Magyarok vagyunk, ezért nyernünk kell – gondolják. Mondok egy példát: a portugálok vidáman, dalolva kaptak ki ötször, mert nem a továbbjutás volt a céljuk, hanem hogy tanuljanak és tapasztalatokat szerezzenek. – Ezt a felszabadultságot hiányolta? – Igen, az első két nap egyértelműen ez volt a gond. Nagyon görcsösen, és ebből kifolyólag rengeteg hibával játszottunk. Csúnyán mondva: benne volt a fenekükben a dugó, és így nem lehet mérkőzéseket nyerni. – Ha ez nincs, most továbbjutásról beszélgethetnénk? – Hát… Voltak azért más problémáink is. Gondolok itt Dzunic Anna kiesésére, amely szerkezeti problémát okozott. Anna a korosztályában világszínvonalú játékos, ugyanis hetven százalék fölötti nyitásfogadást produkál. Ezen a tornán a külföldi csapatok átlaga hatvan volt, nekünk meg így még bőven ez alatt. Ezért nagyon megéreztük a hiányát, hiszen a nyitásfogadások minősége meghatározó, így pedig kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. – Hogyan sikerült mégis felrázni a lányokat a folytatásra? – A románok elleni, harmadik mérkőzésre már elenyészett az a bizonyos dugó. Felszabadultan játszottak a lányok, minden játszmában volt nyerési esélyünk. Az oroszok magasan a mezőny fölött álltak, így az a vereség nem befolyásolta a hangulatot. Az utolsó mérkőzésre így továbbra is felszabadultak maradtunk, össze is jött a győzelem. Ez szebbé tette az egész tornát, a játékosok nem lógó orral utaztak haza. – Közben a fiúk is selejteztek, nagyon hasonló eredménnyel… – Ott picit más volt azért a helyzet, mert a csapatból nyolc játékos még két évvel fiatalabb volt a junior korosztálynál. Ehhez képest egyáltalán nem szerepeltek rosszul, voltak szoros meccseik, ráadásul a horvátokat meg is verték. Nekik nem kellett kijutniuk, csak becsülettel helyt állniuk, és tapasztalatokat gyűjteniük. – Beszélgettünk a nyitásfogadásokról. Az egész utánpótlásra azt mondják, hogy ez a legnagyobb betegsége. Ez vajon minek köszönhető? – Egyértelműen a képzettségen múlik. Ezt az alkarérintéses mozdulatot már gyerekkorban rendesen meg kell tanítani. Az a baj, hogy nincs meg az alaptechnika. A magyar bajnokságban nincsenek erőteljes nyitások, így a játékos és az edző sincs rákényszerítve, hogy jól megtanulja, illetve megtanítsa. Egy nemzetközi tornán viszont az erősen meghúzott nyitásokkal így gondok adódnak. – Ezzel véget is ért a munka a korosztállyal? – Igen, vége. Mivel nem sikerült kijutni az Eb-re, ennek a korosztálynak befejeződött a válogatottban való szereplése. A lányok már el is búcsúztak egymástól.

Kapcsolódó cikkek

Tét nélkül jobban ment

Borúra ború

Tükörsima vereségek

Szerencsétlen péntek 13

Edzés és evés van, Facebookozás nincs