Olivér, a világbajnokság legjobb kapusa + VIDEO

Az U18-as divízió I/B csoportos világbajnokság második mérkőzésén, az ukránok elleni találkozón került a jégre Ágoston Olivér. A finn Espoo Blues junior B-csapatának hálóőrét ezek után már csak akkor hívta le Eric Thurston, amikor a taktika azt kívánta, hogy a helyére beküldött mezőnyjátékossal rohamozzuk az ellenfél hálóját. A legjobb lepkés kesztyűbe került a „Best Goalie” emlékplakett.

Fogl Balázs Az ukrán meccs után a fehéroroszok ellen kiváló mutatóval zárt Ágoston Olivér, amit azonban a kazahok elleni védéseivel még tudott fokozni. Lengyelország ellen sem adta alább, így megérdemelten lett a világbajnokság legjobb kapusa Olivér, aki már újra Finnországban van, természetesen csak saját sikerének tud örülni: a válogatott teljesítményét még nem igazán tudja hova tenni. – Azt írtad, újra túl vagy Finnországban az első megmérettetésen. Nincs még vége a szezonnak? – A mi korosztályos bajnokságunknak már vége, sajnos, csak a 4. helyen végeztünk. A felnőtt SM-Ligában folyik még a küzdelem a Lahti Pelicans és a JYP között az aranyéremért. Visszatérve az én korosztályos bajnokságomra, jelenleg azért dolgozom, hogy az Espoo Blues A-Juniors (U-20) csapatába bekerüljek. – Hova kerül a kedden kapott díj, hol gyűjtöd ezeket az elismeréseket? – Minden érmem, plakettem, serlegem otthon van kirakva a szobámban, de most anyukámra bíztam, hogy ő tegye ki mind a két díjat. Tudom, jobb helyre fog kikerülni, mint a szobám: olyan helyre, ahol sok velem egykorú, de fiatalabb és idősebb sportolók is megfordulnak.

– Pontosan hova is? – A Flex Mozgásstúdióba, Székesfehérváron. Édesanyám üzemelteti, rengeteg sportoló, többek közt kézilabdázók, vízilabdázók járnak oda gyógytornára, rehabilitációra, vagy csak edzeni az alapozó időszakban. – Ki volt az első, akinek elmondtad, hogy te lettél a torna legjobb kapusa? – Kicsi a világ... Mire a díjátadótól eljutottam a telefonomig, már nagyon sok sms várt gratulációkkal. Mindenki tudta a híreket, követték az egész világbajnokságot, de a külföldi barátaimnak elküldtem egy-két e-mailt. – Tavaly az utolsó keretszűkítésnél kerültél ki a csapatból, nem utazhattál a vébére. A „Best Goalie” cím most elégtétel? – Sajnos, tavaly az utolsó percben kerültem ki a végleges keretből, térdsérülés miatt. Nem vártam elégtételt a tavaly történtekért, a sérülések együtt járnak a sporttal. – Végül több jégidőt kaptál, mint Vay Ádám, aki az első számú kapusként indult a tornának. Az ukránok ellen kerültél a helyére, s bár Ádám egyáltalán nem védett rosszul addig, a te teljesítményed, a meccsről meccsre javuló mutatók nem indokolták a visszacserét. Volt köztetek „rivalizálás”, vagy végig segítettétek egymás munkáját? – Mint minden csapatban megvannak a játékosok közötti rivalizálások, ez Ádám és köztem is megvan. Emellett segítjük egymás munkáját, hiszen félre kell tenni az önös érdekeinket a csapat érdekében. Csak úgy működhet jól a dolog. – Hogyan pörögtél fel egy-egy meccsre, van valamilyen „rituáléd”? – Minden meccsre ugyanúgy. Az egész a reggeli átmozgató edzéssel kezdődik: itt nem az a cél, hogy bemutassam a legnagyobb védéseimet, hanem minél egyszerűbben csináljam a dolgokat. Ebéd után maximum tíz perc zenehallgatás, utána két-két és fél óra alvás. Délután bezárkózom a fürdőszobába a hordozható hangszórómmal, a forró zuhany közben átgondolom az egész mérkőzést, és fejben készülök az esti meccsre. Mellettem „maxon” szólnak a kedvenc zenéim, Iron Maident, Metallica-t, Guns n' Roses-t hallgatok.

– Hogyan zárod, zártad le magadban a vébét? – A meccseket koncentrálva, de a legnagyobb nyugodtsággal és átéléssel játszottam végig. Nem mondom, hogy nem izgultam, de ez a sisak mögött senki nem látta, és ez nagyon fontos. Sosem gondoltam volna, hogy hazai pályán, ami nekem a karrierem kezdetét is jelenti, épp Fehérváron fogunk csúnya vereséget szenvedni, és kiesni a csoportból. Ez számomra felfoghatatlan és nagyon rossz érzés marad. Sokat köszönhetünk a Magyar Jégkorong Szövetségnek és az edzői stábnak is, de a mérkőzéseket nekünk kell lejátszani. Sokszor meg voltam lepődve azon, hogy „túl jó” a hangulat, amikor nem kéne. Mérkőzések előtt az öltözőben sem éreztem, hogy mindenki száz százalékosan a meccsel foglalkozna. Tudom, hogy ez a csapat többre képes, mint amit a világbajnokságon mutatott. Ezt februárban a Négy Nemzet Tornán bizonyítottuk, a most már kettővel felettünk lévő divízióban játszó ellenfelek legyőzésével. Még nem tudom, hogyan zárnám le magamban az egész világbajnokságot. Szeretném megnézni az összes mérkőzést újra, kielemezni a kapott góljaimat. Ezen felül úgy érzem, mindent megtettem a cél érdekében, de tudom, hogy voltak hiányosságaim nekem is. Ezeket majd a vébé elemzése után fogom látni. Most az van bennem, hogy a főpróba hiába sikerült jól, a színdarab elbukott...