Egy évvel ezelőtt nagy változások történtek a BSE röplabdaszakosztályánál. A vezetőséget, a játékoskeretet és a szakmai stábot is átalakították a bajnokcsapatnál. Az új, fiatal gárda a bronzéremig menetelt ebben az évadban.
Nagy-Pál Tamás A klub új koncepciójáról, fiatal játékosairól és utánpótlás-neveléséről beszélgettünk Danada Judittal, a BSE-FKF Zrt. szakmai igazgatójával.
– Minden várakozást felülmúlva bajnoki bronzérmet szerzett az alaposan átalakított BSE, ráadásul egy igen izgalmas, ötmérkőzéses csatában.
– Igen, és a játékosok közül öten nagyon fiatalok, négyen most érettségiztek, az egyikük pedig csak jövőre fog. Ők már a felnőtt válogatottban is bemutatkoztak, de természetesen végigjárták a korosztályos csapatokat is.
– Akkor a tavalyi bajnoki cím ellenére sem csalódás a bronzérem.
– 2011-ben teljes átalakult a csapatl, az akkori felnőtt keretből mindössze három játékos maradt. Felhoztunk négy székesfehérvári gimnazista lányt, és rájuk építettük az új csapatot. Ezek a lányok Fehérváron tanulnak. Négykor végeznek az iskolában, és Fésűs Irén vezetőedző felhozza őket autóval Budapestre, ahol fél 6-tól 8-ig edzenek. Utána pedig mennek haza, így folyamatosan ingáznak. De ez egyáltalán nem megy az iskola rovására, nagyon jó tanulók, Tálas Zsuzsanna például köztársasági ösztöndíjban is részesült már. Vacsi Evelin 2011-ben az év ifjúsági röplabdázója volt. A másik két lány, Antal Anett és Dzunic Anna ifjúsági válogatott. Ők négyen a csapat gerincét alkotják, kiegészítve Lakatos Enikővel, aki az év ifjúsági strandröplabdázója volt. A többiek sem éppen öregek, hiszen egyetemistákról, főiskolásokról van szó. Rajtuk kívül mindössze két közel 30 éves felnőtt játékosunk van. Sőt, már a junior csapatunkból is vannak kerettagok, ők csereként szoktak szóhoz jutni. Így lettünk bronzérmesek. El ne felejtsem, hogy az FKF zrt. mint főszponzor rengeteg támogatást adott.
– Említette, hogy Fésűs Irén és a négy lány székesfehérvári. Akkor ők nem először dolgoznak együtt?
– Nem bizony. Fésűs Irén már kisebb koruktól ismeri őket, de mégsem gondoltuk, hogy ilyen eredményt érhetnek el. Gondoljon csak bele: az alapszakaszt veretlenül vitték végig, aztán az elődöntőben egy ötmeccses párharcban véreztek el csupán. Ezután pedig egy hasonlóan izgalmas helyosztón szerezték meg a bronzérmet. Mindezt folyamatos ingázás és tanulás mellett.
– Ez a fiatalítás egy hosszú távú koncepció megvalósítása miatt, vagy inkább anyagi nehézségek okán történt?
– Előbbi volt az első szempont, de sajnos az anyagiak is beleszóltak. Úgy gondoltuk, hogy alulról kell elkezdeni az építkezést. Arra számítunk, hogy itt maradnak ezek a játékosok, és akkor nemzetközi szinten is jegyzett csapatunk lehet majd.
– Pontosan hogyan néz ki ez az alulról való építkezés?
– Az előző években a vezetőség az utánpótlás-nevelésre nem fordított túl nagy figyelmet. Nem tartotta fontosnak. Akkoriban 40 fővel működött a szakosztály, és ebben a felnőttek is benne voltak. Ez mára 100 főre duzzadt, és folyamatosan építjük a bázist. XI., illetve XII. kerületi iskolákkal keressük a kapcsolatot. Emellett dr. Kocsis Attiláné elvállalta a szakmai tanácsadói feladatokat. Róla elég, ha annyit mondok, hogy Amerikában bekerült a halhatatlanok klubjába, így a röplabdázás egyik legnagyobb alakja. Ráadásul 84 évesen még mindig tart edzéseket is egy iskolában. Nekem is van szerintem kellő röplabdás múltam az irányításhoz, a vezetőedzővel játszottunk annak idején egy csapatban is. Most egy teljesen női gárda uralma alá került a csapat!
– Az utánpótláscsapatok ráadásul nem is szerepeltek rosszul a szezonban.
– Valóban, éppen készülünk a junior bajnoki döntőre. Az a négy gimnazista ennek a csapatnak is tagja, így mindenképp érmet várunk tőlük. A serdülő csapatunk sem rossz, több játékost tervezünk fölvezényelni a felnőttek edzésére. Szeretnénk tovább bővíteni a fiatal magot. Nem bajnokságot kell nyernünk, hanem hosszú távra kell terveznünk. Persze az sem árt, ha jól szerepel a csapat, mert a röplabdaszeretet a felnőtt együttes sikereivel alakul ki.
– Hogyan koordinálják ennyi gyerek edzését?
– Több edzőt foglalkoztatunk. Van ugyebár egy csarnokunk, melyet három részre tudunk osztani, így egyszerre három csapat is tréningezhet. Így háromszor annyi gyereket tudunk foglalkoztatni. Az a tervünk, hogy fiatal edzőket csábítunk ide, emellett pedig a szövetséggel is együttműködünk, hogy tényleg erőteljes lendületet vegyen az utánpótlás, hiszen ez lehet az alapja a röplabda látványsportággá válásának.
– Mit takar az együttműködés a szövetséggel?
– Például az ifiválogatott nálunk készülhetett a télen, illetve több bajnoki torna helyszínét is mi szolgáltattuk teljesen ingyen. A minikupa 12 csapatos bajnoki döntőjének utolsó versenye is itt lesz, szintén ingyen. Ha már az anyagiaknál tartunk: csak 5000 forint a tagdíj. De, ha anyagi nehézséggel küzdő család sarja szeretne nálunk játszani, akkor még kedvezményt is adunk. Ráadásul dr. Szikora Gyula sportorvos is nagyon kevés pénzért biztosít nekünk nagyon jó orvosi hátteret. Ezt inkább társadalmi munkának nevezném, csupán a sportág szeretetéért vállalta el.
– Akkor ő követendő példát mutat mindenkinek.
– Így van. Ilyen példaképek kellenének a gyerekeknek. Sportolókra nézzenek fel, ne a bulvármédiában megjelenő percemberekre. Hiszen ők a követendők példaértékű fegyelmezettségükkel. Ráadásul, mint említettem már, itt bizony tanulás is van a komoly munka mellett. Mindegyik gimnazistánk arra készül, hogy továbbtanul, ki a TF-en, ki a Közszolgálati Egyetemen vagy éppen az ELTE-n. Azzal is megpróbáljuk ezt elősegíteni, hogy nálunk nem fizetést kapnak a játékosok, hanem tanulmányi ösztöndíjat, hogy finanszírozhassák a továbbtanulásukat. Emellett az albérleti költségeiket is átvállaljuk. Figyelni akarunk rájuk, hiszen a sportoló pályafutás véges, be kell biztosítanunk a jövőjüket.
