Honlapunk rádiós magazinműsorának május 25-i adásában az akrobatikus torna jeles képviselői voltak a vendégeink. A Kontakt Rádió ZeneSzó Extrájában a szakág szövetségi kapitánya, Köhler Ákos, az utánpótlást a világbajnokságon képviselő Farkas Dorottya és Alton Sophie voltak Bakonyi Álmos és Klein Ron vendégei.
Munkatársunktól Megleptük a Grassalkovich SE vezetőedzőjét, egyben a magyar szövetségi kapitány Kőhler Ákost, amikor a népi tévhitről kérdeztük, miszerint: az akrobatikus tornát sokan összekeverik a ritmikus sportgimnasztikával. A versenyzőként 1993-ban vegyes párosban vb-7., Eb-6. akrobatikus tornász, edző, testnevelő szerint alapvetően más a két szakág.
Kőhler Ákos: Ezt az összehasonlítást eddig még nem hallottam, de figyelni fogok ezentúl. Eleve alapvető különbség a szőnyeg, amin az rg-sek, illetve amin mi tornázunk. Az akrósok ugyanazt a felületet használják, mint a szertornázók. Magyarországon az ötvenes években alakult meg az akrobatikustorna-sportág, amit akkor még gúlatornának hívtak. Az egykori Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) megnyitóján tíz emelet magas gúlákat emeltek az akkori gúlások. A Nemzetközi Sportakrobatika Szövetség a hetvenes években (1973) alakult.
Párosok és csoportok versenyeznek, előbbi kategóriában csak fiúk, csak lányok, vagy vegyes párosok. Leányoknál három-, fiúknál négyfősek a csoportok. Minden gyakorlat megkoreografált, és zenére kell végrehajtani. Az elemeknek, és így a gyakorlatoknak is kétféle típusa van: statikus és dinamikus.
– Mennyire gyakori, hogy egy páros két tagja testvér?K. Á.: Korábban is megszokott volt, és manapság is elég gyakori. Elég csak a mellettem ülő Dorka példáját említeni, aki testvérével, Reginával, illetve trióként Zab Zsófiával kiegészülve versenyez. Sok függ attól, hogy a testvérek a magánéletben milyen kapcsolatban vannak egymással, mert ez minden esetben hat a versenyzésükre és az eredményességre is.
– Dorka, sokat vitatkoztok Reginával?
Farkas Dorottya: Nagyon jóban vagyunk, bár szerintem edzésen kicsit többet veszekszünk az átlagnál. Otthon ez nincs így. Azért nehéz, ha a testvéreddel versenyzel, mert sokkal jobban ismered – nemcsak azt, hogy miben jó, hanem tudod a hibáit is. Én örülök, hogy Reginával együtt dolgozunk. Jól megértjük egymást, sőt, a harmadik tag, Zsófi is könnyen becsatlakozott – így olyan, mintha hárman lennénk testvérek.
– Drága sportág az akrobatikus torna?K. Á.: Az első szinten nagy összegekről nem beszélhetünk, hiszen addig maga a sportág nem eszközigényes. Más kérdés, hogy ebben az időszakban kell a gyerekeknek megfelelően lazává és erőssé válni, sportágunknak ez a két meghatározó jellemzője. Bordásfal kell hozzá, néhány pad, szőnyegek. És rengeteg munka, ami viszont megfizethetetlen. Adott szint felett aztán jön az első úgymond szerigény: a megfelelő talaj. A 12x12 méteres speciális szőnyeg ára nagyjából tizennégymillió forint. Na, ilyen költségvetéssel egyik magyarországi egyesület sem rendelkezik… Olcsóbb és beszerezhető eszköz a loncs. Ez egyrészt a biztonságot szolgálja, másrészt megszűnik a félelemérzet. Egészen addig, míg valaki nem érzi az adott nehéz elemet, vagy először kell azt megugrania, addig rákötünk egy úgymond biztonsági övet.
Alton Sophie: Nekem még viselnem kell edzésen a dupla előreszaltóban, de már elég jól megy a gyakorlat, úgyhogy büszke vagyok magamra.
– Itt a stúdióban úgy látom, nagyon izgulsz. A versenyeken nem?A. S.: A világbajnokság előtt nagyon izgultam, de aztán Amerikában, amikor megláttam, hogy is megy ez, már megnyugodtam.
K. Á.: Ehhez a kérdéshez mindenképpen hozzátartozik az, hogy mi a kezdetektől fogva figyeljük, mérjük azt, hogy ki mennyire izgulós típus. Nyilván nem jó, ha valaki a kelleténél stresszesebb, de az sem jó, a kellő, egészséges rajtláz hiányzik. Versenyen nincs idő izgulni – ennek a sportágnak is az „egyből egy” a szépsége, egyben a nehézsége is. Felmegyek a szőnyegre, s két és fél perc alatt mindent egyszer mutathatok be. A gyerekeket így próbáljuk felkészíteni, hazai, klubközi versenyeket szervezünk, kisebb nemzetközi versenyekre megyünk, hogy kezdettől fogva szokják azt a nyomást, ami rájuk nehezedik.
– Dorka, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? Vagy inkább úgy kérdezem, melyiknek az elismerése a „Jó tanuló, jó sportoló” díj?F. D.: Ezt a díjat először hatodikos koromban kaptam meg a kerületünkben, de háromszor kaptam már fővárosit is. A köztársaságit pedig idén áprilisban a második alkalommal. Az eredmények közül a két prágai elsőséget említeném. Az a viadal egyébként a cseh országos bajnokság, csak az évek során nemzetközivé vált. Ott a „School Class”, majd az „Age Group” kategóriát is megnyertük. Idén áprilisban a világbajnokságon az amerikai Lake Buena Vistában a magyar csapatból a mi hármasunk érte el a legmagasabb pontszámot minden kategóriában – számunkra ez óriási eredmény.
K. Á.: Leginkább azért óriási, mert a pontszám, amit Dorkáék elértek, már közelíti azt, amivel a nagy nemzetközi versenyeken döntőbe lehet kerülni. Minden esetben a legjobb nyolc egység finalista, a sportág honi utánpótlás-történelmében ilyen eredmény egyik kategóriában sem volt még – de közeljövőben az a cél, hogy legyen és erre most reális esély van…
Honlapunk májusban kapcsolódott be a ZeneSzó Extra műsorába, ahol azonban elkezdődik a nyári szünet. Ősztől újabb fiatal sportolókat mutatunk be a Kontakt Rádión.
Vendégeink voltak:Ritz Anna és Ritz Gyula(vízilabda); Gasparics Fanni és Gömöri Csaba(jégkorong), Krpesics Péter és Novák Edvin (evezés)
